Századok – 1966

Tanulmányok - Sipos Péter: Az Imrédy-kormány megalakulásának történetéről 62

70 SIPOS PÉTBIl négy év alatt kell megtörténnie, összesen 1700 millió P. beruházással, amelyből 800 millió jutna a hadsereg egyszeri és első felszerelésére, 400 millió pedig a tartalék hadianyag beszerzését fedezné.4

4 Rátz a javaslatot és indokolását emlékiratba foglalta, amelyet 1937 május elején eljuttatott Röder honvédelmi miniszterhez azzal a kéréssel, hogy terjessze megvitatás végett a kormány elé. A katonai helyzet értékelése mellett a memorandum több belpolitikai kérdést is érintett, amelyek megoldását a vezérkari főnök haladéktalanul szükségesnek ítélte a háborús előkészületek érdekében. Követelte az „egészséges föld birtokreform megvalósítását", „a nemzeti jövedelem igazságosabb megoszlását", „az ifjúság elhelyezkedési nehézségeinek orvoslását", „a zsidóság túlsúlyának csökkentését" és „a különféle pártok híveinek egyforma kezelését".45

Rátz kívánságai minden bizonnyal nem pusztán személyes véleményét fejezték ki, hanem a tisztikar politikailag aktív magvának, elsősorban a vezérkarnak a nézeteit is. Miután Rátz hiába várt a kormány állásfoglalására, lázas türelmetlenségében új emlékiratot készített, amelyet június végén közvetlenül a kormányzónak nyújtott át. A kihallgatáson élőszóval is elmondotta memoranduma tartalmát, amellyel Horthy teljes mértékben egyetértett és megígérte, hogy nyomást gyakorol a kormányra a javaslatok sürgős és érdembeni tárgyalása érdekében. November elejéig azonban semmi sem történt. E hó 9-én váratlanul közölték Rátzcal a honvédelmi miniszter megbízásából, hogy délután 1/2 5-kor jelenjék meg az államfőnél. A megadott időpontban már a szárnysegédi szobában találta Darányi Kálmánt, Röder Vilmost és Fabinyi Tihamér pénzügyminisztert, valamint Imrédy Bélát, a Magyar Nemzeti Bank elnökét. Röder itt közölte a vezérkari főnökkel, hogy ,, . . .Horthy holnap fogad egy zsidó küldöttséget (akkor volt beterjesztés előtt az első zsidótörvény) és előtte a katonai követelmények pénzügyi vonatkozásait akarja átbeszélve hallani" (sic). Az értekezleten Fabinyi lényegében elutasította a memorandumban megjelölt összegek kiutalását. Véleménye szerint az ország teherbíró képessége csak annyit enged meg, hogy a rendes évi költségvetésen felül minden második évben száz milliót adjon ki fegyverkezésre. Imrédy ezzel szemben úgy vélte, hogy ez az összeg, sőt még több is, minden évben folyósítható volna. Rátz végül kijelentette, hogy a kormány semmiféle direktívát nem adott neki a hadsereg feladatára vonatkozólag. Kérte Darányit, hogy az emlékiratban megjelölt célt „srófolják vissza a pénzügyi lehetőségek határáig, s akkor ő javaslatot tesz egy kisebb és olcsóbb hadseregre". Bár a megbeszélés konkrét határozat nélkül ért véget, mégis jelentős szerepe volt a győri program megszületését eredményező folyamatban. A vezérkar követeléseinek tárgyában a következő hetekben sem történt döntés. A tisztikar felháborodása a huzavona miatt nőttőn-nőtt, és még novemberben a vezérkari tisztek egy csoportja memorandumban szólította fel Rátzot arra, hogy „kiáltson ki katonai diktatúrát fasiszta vagy nemzeti szocialista alapon és ők biztosítják az egész honvéd tisztikar támogatását". A vezérkari főnök nem fogadta el ajánlatukat, sőt 1938. január 2-án benyújtotta lemondását, amelyet Horthy visszautasított. A kormányzó döntésében " Igazságügyminisztérium Központi Irattára Nb IV. 628 — 1946 — 14. Sztójay-per anyaga, Rátz Jenő vallomása. " A memorandumot és a további fejleményeket ld. Belügyminisztéx'ium Irattára (továbbiakban BMI.) Rátz Jenő vizsgálati anyaga, Rátz vallomása.