Századok – 1966
Tanulmányok - Mályusz Elemér: Krónika-problémák 713
KRÓNIKA-PROBLÉMÁK 759 halála után készült, valószínűleg 1387/8-ban,4 0 s ez az időpont már egyáltalán nem oly korai, hogy a Küküllei előszavában olvasható és az olasz humanisták körében élő felfogást ne tartsuk azonos jellegűnek. Az előszó humanista jellegéből azonban egyáltalán nem következik, hogy a mű megírásának terve is a renaissance gondolatvilágából sarjadt ki. Az előszót el kell választanunk magától az életrajztól. Ennek elkészítésére Kükülleit a ferences krónikaírókkal való elégedetlensége ösztönözhette, s ugyanez az igényesség indíthatta Lajos királyt, hogy elismeréssel tekintsen Küküllei könyvére. Több oly körülmény volt, ami a Gesta régibb változatainak ismerőjét — királyt és kancelláriai jegyzőt egyaránt — elkedvetleníthetett János ferences provinciális és Kétyi János munkáinak olvasásakor. Kezdetlegesnek kellett érezniök a szigorú évrend szerinti elbeszélést, mivel ez jelentéktelen dolgok megörökítésére is alkalmat adott, ha fontosabb esemény éppen nem esett arra az esztendőre, ugyanakkor idegenszerűen szokatlannak is, mivel az események elaprózása útját állta a fejlődés összefüggő vonalai kiemelésének. Elütött azután a megszokott-tói, hogy a ferencesek a magyar történetet a világtörténelembe beágyazták, sőt abban részben fel is oldották. Küküllei könyve valósággal ellentétük: magyar jellegű és életrajz. A benne ábrázolt világ sajátosan zárt, hazai, sőt a király a központ. Műfajilag életrajz, a világkrónikákhoz szokott történetszemlélettel merőben ellenkező végleten, felfogásban kevésbé egyházias, több reális érzékről tanúskodó. Főleg azt nem fogadhatta el Küküllei, hogy a királyt oly bírálat érje, amilyenben a provinciális részesítette Károly Róbertet. A királyt a kancelláriai felfogás szerint minden gáncs fölé kell helyezni és az író dolga, hogy megtalálja ennek legalkalmasabb módját. Küküllei Lajos király dicsőségvágyában ismerte fel azt a tulajdonságot, amely a lélekben is lovagi környezeten egyedülállóan felülemelhette. Voltak végül a ferences krónikáknak olyan vonásai, amelyek látványa bosszúsággal tölthette el Kükülleit. A kancelláriai oklevelek gyakorlott fogalmazója értetlenül olvashatta Kétyi Jánosnál azt az öt soros levelet, amelyet a ferences szerzetes szerint az osztrák herceg intézett Lajos királyhoz,4 1 vagy a provinciálisnál Bazarab román vajda állítólagos levelét Károly Róberthez,42 s csak lenézéssel gondolhatott a tapasztalatlanságra, amely nem átallotta gyermekes elgondolásának okmányszerű tanújelét adni. Nem is tudta megállani és a kancelláriai munkában gyakorlatlan íróknak tudomására hozta, hogy Lackfi István tetteinek leírását oklevélből kell megismerni,43 az évek és napok szerint haladó előadási modorra pedig enyhe malíciával tekintve, a maga folyamatos elbeszélésére büszkén ennek védelmével fejezte be munkája első részét.4 4 Amióta Trencsényi-Waldapfel észrevette és kifejtette, hogy Küküllei valósággal művészi érzékkel csoportosította elbeszélésének anyagát, 40 Fekete Nagy A. : Küküllei János. A bécsi magyar történetkutató intézet évkönyve 4 (1934), 123. 1. Kardos találóan emelte ki (i. m. 77. 1.), hogy Küküllei a fiatal Zsigmond elé állította követendő például Lajos királyt. 41 M. Florianus: Históriáé Hungarieae fontes domestici. Quinqueecclesiis 1884. III. köt. 167. I. 42 SRH I. köt. 497. 1. 43 Schwandtner: i. m. I. köt. 182. 1. 44 . . . venia tribuatur rite excusanti, cum sufficiat rerum gestarum seriem enarrare. Schwandtner : i. m. I. köt. 187. 1. 4*
