Századok – 1966
Tanulmányok - Mályusz Elemér: Krónika-problémák 713
758 MÁJA'USZ ELEMÉR hasonlók legyenek, azaz Pseudoaristoteles és Aegidius Romanus eszményképének követésére ösztönöz, addig Küküllei fogalmazása szerint a történetíró, akinek hivatása az elmúlt események előadásával a jövendő befolyásolása, arra törekszik, hogy a fejedelmek és lovagok dicséretre és emlékezetre méltó hőstetteinek, harci cselekedeteiknek, győzelmeiknek, szerencsétlenségeiknek és sikereiknek megörökítésével a harci vágyat növelje. Abból a célból, teszi hozzá, hogy harcra tüzelve a hallgatókat, őket a példa megmutatásával bátrabbakká, a fáradalmak elviselésére és a háborús szenvedések elbírására képesebbekké tegye. Amit Küküllei előszavában a koronatanúkul választott tekintélyek kiforgatása árán megírt, az tettnek mondható, mert a jövő útja felé mutatott. Ez a jövő a közgondolkozásnak oly átalakítása, hogy a jelent a történetiség elvének át kell hatnia. Mily mértékben lépett fel ily követelmény a humanizmusban, arra vonatkozólag nem állunk teljesen tanácstalanul. H. Baron egy régibb tanulmányában tárgyunkra vonatkozólag rendkívül figyelemre méltó megállapításokat tett, amelyek könnyűvé teszik a magyar jelenségnek az általános fejlődésbe való behelyezését.38 ( Megtanuljuk tőle, hogy Petrarca vallomása szerint a béke erkölcsileg tönkretesz, szükség van vetélytársra, amint Rómának is kárára volt Carthago eltörlése. Nem nyugalomra, hanem a szenvedélyek kiélésére van szükség. Donatello, Brunelleschi, Masaccio nemzedéke már úgy vélte, hogy a dicsőség ós hatalom iránti vágyat kell minden nagy politikai és szellemi teljesítmény mögött mint nélkülözhetetlen mozgatóerőt felfedezni. P. P. Vergerio 1402-ben az emberi természetre alkalmazva hirdette az elvet, hogy az ifjúi szenvedély nélkülözhetetlen, becsvágy és dicsőségszomj nélkül nincs oly kiindulópont, amelyen az ifjú szelleme fellángolhat és az érzéki-anyagi ösztönökön túlmenően felemelkedhet, majd Francesco da Fiano 1403-ban a történelemre alkalmazta azt az elvet, hogy erkölcsi erő és nagyság nem keletkezik földi szenvedélyek együttrezgése nélkül, egyszersmind megfelelt az ellenvetésre, hogy az egyházatyák másképp gondolkoznak, Augustinus pedig bűnnek mondja a dicsőségvágyat: Isten és a természet oltotta az emberekbe a vágyat, amely nélkül az egyházatyák sem írták volna meg nagy műveiket, de Pompeius, Marius, Hannibal sem vitték volna végbe tetteiket. A marxista irodalom közismert megállapítása szerint, amelynek érvényességét éppen H. Baron újabb igen alapos elemzései is megerősítik,39 a humanizmus nem lombikban előállított vegyület, hanem a társadalmi viszonyoktól függően rendkívül változatos és sokszínű folyamat. Űgy annyira, hogy ugyanaz az író, mint Vergerio aszerint, hogy Firenzében vagy a Carrarák Paduájában élt, a köztársasági vagy a monarchikus elvnek volt a védelmezője. Mivel Magyarországon is kialakulhattak a feudalizmuson belül oly társadalmi feltételek, mint máshol Európában, analóg ízlésbeli és irodalmi jelenségek átvétel és hatás nélkül feltűnhettek egymástól függetlenül. Nálunk esetleg korábban is, mint másutt. Nem gondoljuk tehát, hogy helyes volna csak azért a XIII. századi szellemi életből keresni Kükülleihez párhuzamot, mert a renaissance említése még korainak látszik. Az előszó bizonyosan 1382 után, Lajos király 88 Das Erwachen des historischen Denkens im Humanismus des Quattrocento" Historische Zeitschrift 147 (1932), 6. sk. 1. 39 The Crisis of the Early Italian Renaissance. Princeton, New Jersey 1956.1—II-köt.; Humanistic and Political Literature in Florence and Venice. Cambridge (Mass.). 1965.
