Századok – 1966

Tanulmányok - Mályusz Elemér: Krónika-problémák 713

KRÓNIKA-PROBLÉMÁK 757 osztályrészük3

1

és elmélkedése eredményéül jutott a király — folytatja — arra az elhatározásra, hogy visszaszerzi országának a szomszédos fejedelmek által elfoglalt jogokat. Lackfi Istvánnak a nápolyi hadjáratban tanúsított rettenhetetlen magatartása indokolásául is azt hozza fel, hogy menekülés helyett inkább akart halála után a hírnév dicsősége által élni.3

2

Lackfi dicséretét Küküllei oly 1350-i királyi oklevélből vette át, amelyet mint kancelláriai jegyző valószínűleg maga fogalmazott, s így a hírnév említése egyrészt igazolhatóan korhoz fűzhető, másrészt a királyi kancellária felfogásával egyező. Maga a dicsőség, a gloria szó is valósággal érinthetetlen kifejezés lett számára. Bár a bibliai szövegeket pontosan idézte, a gloria-val kivételt tett. Ézsaiás 40, 6-t kívánta citálni: Omnis caro foenum et omnis gloria eius quasi flos agri,33 de mert a dicsőség itt mint hamar hervadó virág szerepelt, a gloria szó helyébe a concupiscentia-t (vágyakozás) helyezte, a flos agri-t pedig flos foeni-vel (fű virága) váltotta fel.34

Énnyire gondosan valóban csak a legnagyobb elfogultsággal lehetett bárkinek is a fogalom sértetlenségén őrködnie.3

5 A halál utáni hírnév lelkesítő erejére a Lajos királyt követő zavaros években egyszerre nagy szükség lett. Eltűnt az uralom szilárdságának ábrándja, pártok marakodtak a koronáért s az egyik francia, a másik német, a harmadik olasz orientációra támaszkodva próbálta a hatalmat kezébe keríteni. Többről volt szó, mint a feudális anarchia fellobbanásáról. Ilyen veszélyes viszonyok között fejezte be munkáját Küküllei és írta meg előszavát. Mint író, aki foglalkozásánál fogva hajlamos a valóságtól elvonatkoztatva szemlélni a világot, a megváltozott körülmények Között mentő horgonyt látott a lelkesítő szavakban, a jelent formálni képes tényezőt a frázisban. Az író egyoldalúságával úgy gondolta, hogy befolyásolhatja a történelem menetét, ha kiemeli, hangsúlyozza, bővebben kifejti az érzése szerint lényeges lelki tényezőt. Ezt tette meg előszavában, de egyszersmind már régen elkészült munkája fejezetcímeiben, amelyekre maga felhívta olvasói figyelmét az előszóban. Ismeretes, hogy az elbeszélésnek fejezetekre tagolása és címekkel ellátása a XIV. században lett szokásos,30

s így Küküllei megjegyzése úgy volna felfogható, hogy vele munkájának korszerűsítését kívánta hangsúlyozni. Kardos Tibor rendkívül találó észrevétele szerint azonban a fejezetcímek, ha a tartalmat átugorva csak magukban folyamatosan olvassuk azokat, a hódításvágyat sugározzák, s az előszóval együtt „humanista célkitűzéssel római módra való cselekvésre buzdítanak".37

Az előszó ugyanis kitér az írói hivatásra, a munka céljára is és a „quidam prudens" szájába adva, az előzőleg kifejtettekkel teljes összhangban, következetesen, ugyanakkor meglepő határozottsággal nyilatkozik. Amíg e résznek Trencsényi-Waldapfel által feltételezett XIII. századi mintája az ősökre hivatkozva, példájukkal azt kívánja elérni, hogy az utódok nagylelkűek és erkölcseikben meg életükben az elődökhöz 31

Schwandtner: i. m. I. köt. 173.1. 32

Uo. 182. 1. 33

Minden test olyan mint a fű és annak szépsége (gloria) mint a mezei virág. 34

Schwandtner : i. m. I. köt. 198. 1. 36

Kurcz, bár Küküllei stílusával gondosan foglalkozott (i. m. Irodalomtörténeti Közlemények 68 [1964], 358. sk., 361.1.), nem tért ki a kifejezés módosulásából levonható tanulságra. 36

Lhotsky : i. m. 120. 1. 31

1. m. 77. 1. 4 Századok 1988/4—5