Századok – 1966
Tanulmányok - Mályusz Elemér: Krónika-problémák 713
756 MÁJA'USZ ELEMÉR szolgálatuk közben. A lovagi erények itt igen könnyen helyet adtak a zsoldossá lett harcos kegyetlen ösztönei kiélésének. Azok a lovagok, akik Lajos királyt elkísérték 1345 elején litván hadjáratára, nőket is öldökölve, gyújtogatva és rabolva pusztítottak. Pogányok ellen harcoltak, Máriáért és a keresztény hit terjesztéséért kapták meg nem a felmentést, hanem a dicsőítést címerköltőjüktől.2 8 De a kaland- és zsákmányvágy felötlőbb jelenséget is eredményezett. Toldi Miklós, akinek alakját Arany János költői tehetsége örökre belevéste a magyar szívekbe, mint jó lovag lép elénk az oklevelekben, aki hűségesen szolgálja urait, fokozatosan feljebb is emelkedik a társadalmi hierarchiában, amíg eljut Olaszországba s ott, tehetségéhez illően, nagy lovagcsapat parancsnokaként az angolokkal szoros egységben harcol. Mint tekintélyes vezér zsoldba szegődik, számunkra szokatlan és meglepő módon annak a Johannának szolgálatát is vállalva,29 akit királya férjgyilkosnak tartott, Küküllei és Kétyi János, tehát mondhatjuk, a magyar közvélemény annak is nevezett. Igaz, amikor Toldi Johanna szolgálatába állott, akkor már rég vége volt Lajos nápolyi hadjáratainak, a magyar lovagság eszményképének magatartása azonban, a mi fogalmaink szerint, mégsem lovaghoz méltó. Ha a lovagi erények is csak korlátozottan befolyásolhatták a Lajos-kori magyar társadalmat, még kisebb érvényesülési teret juttathatunk a dicsőségvágynak. Azokat az egyház ajánlotta, pártolva, helyeselve követésüket, ezt rosszallta és elítélte. Nem volt tehát ismeretlen érzelem. Az osztrák címerköltő, Suchenwirt Péter szintén megemlékezik róla. Ő magasztaló költeményeiben sok lovagot megénekelt, köztük Lajos királyt és néhányat az udvarában megfordulók közül. A kor lovagi ideálját kereste bennük, azt ik találta valamennyiükben megtestesülve. Vágyódásuk, törekvéseik célpontját a lovagi becsületben látta, magasztalásai szerint abban összpontosulnak erényeik. Ezt az Ehre kifejezést magyar méltatója és költeményei magyar vonatkozású részeinek fordítója, Bleyer Jakab felváltva becsületnek és dicsőségnek értelmezte.30 Figyelmesen megvizsgálva a vonatkozó helyeket, a dicsőség kifejezés túlzásnak bizonyul. Megfelelőbb helyette a tisztelet megjelölés. Azért is, mert a lovagi erényekkel nem törődő dicsőségvágyra van Suchenwirtnek külön kifejezése, amely rosszallást is fejez ki: Preisjagd (Preisbeiag), dicsőítés hajhászás. A dicsőségvágy tehát valóban nem volt a XIV. századi magyar társadalom előtt ismeretlen fogalom, azonban amennyire, a körülményeket mérlegelve, következtethető, nem is általánosan ható tényező. Küküllei nem elképzelte, hanem mint a királyi udvarban a történtek indokolásául szolgáló magyarázatot hallhatta, elsősorban I. Lajos tetteivel kapcsolatban. Megfigyelését az események ismeretéből vonta le. Tőle, az írótól függött, hogy milyen jelentőséget tulajdonít a magyarázatnak. Megtehette volna, hogy tudomást sem szerez róla, mint Kétyi János, ő azonban teljes mértékben azonosította magát vele. Munkája első részében I. Lajos és Lackfi István tettei magyarázatául reá hivatkozott. A királyról trónraléptekor mondja: Emlékezetébe idézte, hogy sok vitéz férfi felajánlotta életét a hazáért, s nem is haboztak vérüket ontani, csakhogy haláluk után az utódoknál dicsőség legyen 28 A. Primisser : Peter Suchenwirt's Werke aus dem vierzehnten Jahrhunderte. Wien. 1827. 49. 1. 29 A Toldi-monda történeti alapja. Hadtörténelmi Közlemények 25 (1924), 8. sk. 1. 30 Magyar vonatkozások Suchenwirt Péter költeményeiben. Századok 33 (1899), 802., 805. sk., 898. 1. stb.
