Századok – 1966
Tanulmányok - Mályusz Elemér: Krónika-problémák 713
KRÖN l KA-PROBLÉMÁK 753 (1277 —1279) s még inkább, hogy a munkában kifejtett elvek megegyeztek azzal a gyakorlattal, amelyet Magyarországon sikerült megvalósítani, fenntartására pedig Károly Róbert és I. Lajos egyaránt törekedtek. Elmélet és gyakorlat csak ritkán előforduló egységben támogatták egymást. Károly Róbert feloldást találhatott a munkában, hogy azért, mert a pápaság aktív segítségével, Gentilis bíboros legátus diplomáciai ügyességére támaszkodva nyerte el a magyar koronát, ne érezze magát túlságosan lekötelezve a szentszéknek. A valóságnak a francia állapotokról lerajzolt képét, amely Szép Fülöpöt a templáriusok elleni fellépésekor hideg nyugalommal cselekedni segített, a magyar király is megelégedetten szemlélhette. A munka a skolasztika korszerű elveinek fejtegetéseivel és bizonyítási eljárásával, Aristotelesnek tanait segítségül híva, de Augustinusra és a neoplatonizmusra is támaszkodva, az egymásnak ellenmondó elveket egyeztetve21 a legkorszerűbb tudományosság apparátusával magasztalta a fejedelmi hatalmat. Az uralkodó imago dei, semideus, quaedam animata lex, olvashatták, akit önállóság az egyházzal szemben is megillet. Igaz, Aegidius Romanus két évtized múlva majd az ellenkezőt fogja hirdetni, amikor megírja a ,,De potestate ecclesiastica" c. művét s ezzel VIII. Bonifác Unam sanctam bullájának kibocsátását megalapozza, ez azonban nem csökkenti a királytükör által elért nagy hatást. A Potestas ecclesiastica-nak is meglesz a maga történeti szerepe, s két ellentétes felfogású könyvnek egy szerzőtől származása, ha nem is az író jellemszilárdságának, annál inkább tehetségének tanújele. A fejedelmi udvarokban mindenesetre a királytükröt forgatták és olvasták. Nemcsak a pápasággal szemben merítve erőt belőle, hanem a feudális társadalom uralkodó osztályának ellensúlyozására is. Aquinoi Tamás communitas gondolata, amely a rendeknek a királlyal való együttműködését jelképezte, háttérbe szorult, ugyanígy maga a választott monarchia is az örökös mellett (III, 2, 5). A „regimen mixtum" a királyt és az arisztokráciát mint az uralmi szerződés résztvevőit összekapcsoló legjobb alkotmány hordozója, maga az alkotmányos királyság elmélete nem számíthatott oly népszerűségre a fejedelmi udvarokban, mint Aegidius Romanusnak az abszolutizmust helyeslő tanítása. Ebben kétségtelenül közrejátszott a tanítvány ügyessége, hogy a népszuverénitás elvét megtárgyalta, de csak elméletileg, azt nem utasította el, gyakorlatilag azonban nem alkalmazta. Küküllei Aegidius Romanusnál oly fejedelmet ismert meg, aki abszolút uralkodó, hatalma teljességéből cselekszik, nem korlátlanul ugyan, mert az erkölcsi törvények szerint él, az alattvalókra azonban az engedelmesség kötelezettségét hárítja. Ez az elmélet és a valóság, azaz Lajos király tettei egyaránt sok lehetőséget hagytak az író számára, hogy az alapvető gondolatot kifejtse és érzékeltesse. Ehelyett a magyar író szembefordult mintaképével. Nem ott, amiben mi a lényeget látjuk, tehát állam és társadalom viszonyának szabályozásában, azonban mégis társadalmi jelenség magyarázatánál. Eljárása rendkívül egyszerűnek mondható. Valósággal a mondat közepén megszakította a szöveg átvételét, s ezzel annak gyökeresen ellenkező értelmet adott, mint amilyent Aegidius Romanus szánt neki. Ez munkája elején azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy az uralkodó 21 B. Geyer: Die patristische und scholastische Philosophie. (Fr. Ueberweg : Grund -rise der Geschichte der Philosophie. II. Teil.) Berlin. 1928.11 545. sk. 1., Bruni: i. m. 343. sk. 1.
