Századok – 1966
Tanulmányok - Sipos Péter: Az Imrédy-kormány megalakulásának történetéről 62
68 SIPOS PÉTBIl a szélsőjobboldali csoporttal szemben nem vihette győzelemre álláspontját és egyébként is felőrlődött ereje a különböző pártcsoportok egymás ellen vívott küzdelmeiben".3 4 Az utódlás kérdése nem volt egykönnyen megoldható, mert a NEP-en belül ekkor még bizonyos „hintázó egyensúly" figyelhető meg, amely külsőleg is a stabilitás látszatát keltette. ,, . . .egyik csoport sem elég erős jelenleg a NEP-ben tervei keresztülvitelére és akarata érvényesítésére, de elég erős ahhoz, hogy megakadályozza a másik csoport céljainak elérését."3 5 Ennek megfelelően minden frakciónak megvolt a maga jelöltje Ivády helyére — a ,,csáklyások"-nak Zsitvay Tibor, a centrumnak Pesthy Pál, a jobbszárnynak Hóman Bálint vagy Tasnády-Nagy András, a szélsőjobboldalnak Krudv Ferenc.3 6 Darányi végül — ti. Hóman nem kívánt a miniszteri tárcájától megválni — Tasnády-Nagy mellett döntött, akit Martonék is szívesen fogadtak és február 3-án egyhangúlag meg is választottak a kormánypárt elnökévé. Bár önmagában véve ez a pozíció nem testesített meg számottevő hatalmat, Tasnády-Nagy győzelme mégis fontos mérföldkő a NEP történetében, mert ekkor kezdődött a „hintázó egyensúly" oly erős kilendiilése a jobboldal felé, hogy az ideiglenes stabilitás már nem is állott többé helyre. Egyben ismét kifejezésre jutott az, hogy Darányi, valamint az úri szélsőjobb között egyre szorosabb nexus szövődött, amely azt eredményezte hogy miniszterelnöksége alatt nem ő, hanem a pártnak titkosan megszervezett része kormányozott . . . Darányi a miniszterelnökségi felelősség látszatával exponense volt egy valójában felelőtlen titkos energiának".3 7 A nyilasmozgalommal kapcsolatban néhány kétes értékű megfékező célzatú intézkedésre szánta el magát, hogy megnyugtassa azokat a nagytőkés köröket, amelyek támogatása nélkül a tervbevett fegyverkezés megvalósíthatatlannak tűnt. Felkérte Széli belügyminisztert, ,, . . . hogy az izgató tartalmvi röpiratok kiadásával és terjesztésével szemben a legerélyesebb intézkedések most már haladéktalanul tétessenek meg".3 8 Február 21-én a kormány betiltotta a Magyar Nemzetiszocialista Pártot és Szálasit rendőri felügyelet alá helyezte. Ezzel egyidejűleg azonban, mintegy paralizálva saját fellépésének értékét, új cégér alatt engedélyezte a mozgalom további működését. A kormánypárt jobboldali csoportjai még ezzel sem elégedtek meg, és akciót indítottak Szálasi rendőri felügyeletének megszüntetése érdekében. Bárczay Ferenc vezetésével, aki interpellálni is óhajtott ez ügyben, 16 képviselő kereste fel Darányit és Szélit, akik meg is nyugtatták őket. Valóban nem volt okuk az aggodalomra, mert a csendőrség már néhány hét múltán nagy érdeklődésről számolhatott be az újdonsült Hungarista Mozgalom iránt.3 9 Időközben megmozdult a tisztikar is, az úri középosztály azon rétege, amelynek jelentősége az áldott nemzetközi helyzetben hatékonyan megnövekedett. A különítményes idők után a tisztek szerepe a magyar politikai életben erősen mérséklődött, majd Gömbös idejében, főként a vezérkari képesítésűek, ismét előtérbe kerültek, mint legmegbízhatóbb hívei és politikájának legmegbecsültebb végrehajtó közegei, ö a vezérkariakat úgy tekintette, mint 31 Újság, 1938. jan. 20. 35 Magyarság, 1938. jan. 23. 36 Újság, 1938. jan. 20 — 21. 37 O. L. Kozma iratok 9. os. Adatgyűjtemény 1938. II. Napló 1938. jún. 16.— júl. 20. 38 O. L. Minisztertanácsi jegyzőkönyv. 1938. febr. 4. 39 PIA. csjö 1938. ápr. 16.
