Századok – 1966
Tanulmányok - Mályusz Elemér: Krónika-problémák 713
752 MÁLYUSZ EI.EMÉR Aegidius Romanus, de regimine principum1 5 Vegetius in libro de re militari super omnia commendare videtur bellorum industriam. Hoc enim secundum ipsum est, quod Romam maxime exalta vit, quia maxime dederunt operám rebus bellicis et summo opere studuerunt, quomodo passent sibi subicere nationes, propter quod secundum eundem Yegetium hoc esse debet principalissimum in intenlione principis, quod hab und et in civili potentia et quod per earn sibi subiiciat nationes et gentes. Küküllei1 8 Praeterea sapiens et facundissimus Vegetius in libro de re militari super omnia commendare videtur miiitiam et bellorum industriam. Hoc enim secundum ipsum est, quo Romani maxime exaltantur, quia maxime dederunt operam rebus bellicis et summopere studuerunt, quomodo sibi possent subiicere nationes, propter quod secundum eundem hoc debet esse principalissimum in intentione principis, ut abundet in civili potentia et ut per earn sibi subiciat nationes. A két szöveg közt a megegyezés szó szerinti s ami eltérés adódik (Romam exaltavit helyett Kükülleinél Romani exaltantur, quod helyett ut), az úgy volna magyarázható, hogy Küküllei nem az 1498-i velencei ősnyomtatvány alapjául szolgáló kéziratvariánst használta, vagy talán a Thuróczy-krónika sajtó alá rendezése, esetleg kinyomatása folyamán történtek a változások. Arra, hogy Küküllei ismerte Aegidius Romanust, elsőnek Bartoniek Emma lett figyelmes.17 Ö azonban a kettőjük közti összefüggést csak államelméleti szempontból vizsgálta s ezért, bár ily vonatkozásban a gondolati összecsengéseket is pontosan számba vette, az előszó egyezését a De regimine principum megfelelő helyével nem tüntette fel. Bizonyosra vesszük, hogy felismerte azt, hiszen az I. könyv első részének 7. és 12. fejezeteiből egyaránt idézett, s így a 10. fejezetet is feltétlenül át kellett olvasnia, de mert az utalást mint tárgyához nem tartozót elmellőzte, ezzel a kérdés tisztázását a Kükülleikutatók számára nehezebbé tette, mint amilyen az a valóságban. A következőkben tehát az egyébként a középkorban is sokat olvasott és idézett Vegetius1 8 helyett Aegidius Romanusszal kell Küküllei kapcsolatát tisztáznunk. Könnyen érthető, hogy a XIII. századi ágostonrendi írónak, a doctor fundatissimus-nak ezzel a nagysikerű munkájával a magyar királyi udvarban meg lehetett ismerkedni. A legelterjedtebb nyugati királytükör volt, sőt egyáltalán a késő középkor legtöbbet olvasott könyveinek egyike.19 A középkorból francia, angol, olasz, kasztíliai, katalán, német, héber fordításainak kéziratai ismeretesek, gondolatai évszázadokon át egész Európa fejedelmi udvaraiban éltek, s még Gusztáv Adolf is leányát, Krisztinát a svéd átdolgozással vezettette be a politikai tudomány gondolatvilágába.20 A magyar királyi udvarban elnyert népszerűségét megmagyarázza, hogy az Anjoucsalád francia ágának képviselője, Szép Fülöp mint trónörökös részére készült 15 1, 1, cap. 10. Velence. 1498 (Hain 109). 18 Schwandtner : i. m. I. köt. 172. 1. 17 A magyar király választási jog a középkorban. Századok 70 (1936), 381. sk. I. 18 Ohellinck: i. m. 306.1.; E. Norden: Die antike Kunstprosa vom VI. Jahrhundert v. Chr. bis in die Zeit der Renaissance. Leipzig. 1898. II. köt. 704. sk. 1. 19 Berges: i. m. 211. 1. го О. Bruni: Il „De regimine principum" di Egidio Romano. Aevum 6 (1932), 360. sk., 320. sk., 327. 1.
