Századok – 1966
Tanulmányok - Mályusz Elemér: Krónika-problémák 713
KRÓNIKA-PROBLÉMÁK 751 másrészt a hamis lelkületből, mint a dicsőségvágy kétféle kielégítésének forrásából indult ki s belőlük mint a jó tulajdonságok, illetőleg bűnök kútfejéből vezette le következtetését. Eredménye szerint a hírnévnek jó úton keresése elvezet a kölcsönös segítéshez, ami a világrend alapja, de egyszersmind az emberiség életét szabályozó, az értelemnek és a természetnek egyaránt megfelelő törvényeké is. A másik út végén a háború leselkedik, amely feloldja a törvényt és szétrombolja a városokat, természetellenes s mert az, tönkreteszi az állam egész testét és szervezetét. A hűbéri gondolatrendszer elemei könnyen felismerhetők ebben a fejtegetésben. Egyrészt a hűbérurat és hűbéreseket kölcsönösen kötelező „tanács és segítség" (consilium et iuvamen, szokottabb kifejezéssel: auxilium) fogalompárnak a társadalmi rend alapjává tétele, másrészt az államnak organizmus gyanánt való felfogása tanúsítja ezt. Kükülleinek lett volna mihez viszonyítani azt a békés világot, amelyet közelről ismert s amelynek maga is tagja volt, ehelyett azonban hallgatással mellőzte a Secretum secretorum-nak háborút kárhoztató fejtegetéseit. Az ő idézeteiből, bármennyire szó szerintiek, senki sem következtethetne a háború rosszallására. A hadakozás dicsőítése már egészen leplezetlenül megnyilvánul Vegetiusra hivatkozásában és a belőle idézett mondatokban. Küküllei szavait Trencsényi-Waldapfel 14 lelkiismeretesen összehasonlította forrásával, azonban csak értelmi megegyezést talált. Vegetius megfelelőnek tekinthető részeit pontosan ki is jelölte. Nem akadt azonban a civilis potentia kifejezés nyomára, s így hosszas magyarázatra kényszerülve sikerült csak oly értelmezést találnia, amely hozzáülik Küküllei szavaihoz, ugyanakkor a kor társadalmi jelenségeivel is összeegyeztethető. Javaslata szerint civilis potentia a „polgárokra támaszkodó katonai hatalom" kifejezéssel volna körülírható, nem város, hanem a haza polgáraira gondolva, akik az adott körülmények közt az Anjoukorban alakuló banderiális hadrendszer alapját, a nemességet jelentik. Eszerint Vegetius azon tanácsára célozna, hogy a táborokban soha ne haladja meg a szövetségesek és a segédcsapatok együttes létszáma a római polgárokét, kora Magyarországára átvíve, az idegen, megbízhatatlan zsoldosok ne legyenek többségben a köznemesekkel szemben. Vagyis Küküllei civilis potentia fogalma a nemesi ideológia egyik pillére volna a nemesi egyenlőség elve mellett, amely utóbbi Lajos király koronázásának leírásában mint a főnemesek és köznemesek egyenrangúságát kifejező formula jelentkezik. A fejtegetések második részét, hogy mily alapon lehet már a XIV. század közepén Werbőczy kora helyett a köznemesség és a főurak egyenrangúságáról beszélni, egészen figyelmen kívül hagyhatjuk, mivel a tényleges társadalmi viszonyok feltárása messze elvezetne tárgyunktól. Részben a társadalomfejlődési értékelést is megkönnyíti a forráshely eredetének tisztázása: Küküllei nem merített közvetlenül Vegetiusból. Olvashatta, ezt tagadásba nem vehetjük. A sapiens és facundissimus jelzők közvetlen ismeretre utalnak. Magát az idézetet azonban Aegidius Romanus királytükréből írta ki. Ezért is nem sikerült Kükiilleivel párhuzamos helyet fellelnie Trencsényi-Waldapfelnek magában Vegetiusban. Az egyezés oly teljes, mint a Secretum secretorum esetében. 14 1. m. 14. sk. 1.
