Századok – 1966
Tanulmányok - Mályusz Elemér: Krónika-problémák 713
KRÓNIKA-PROBLÉMÁK 749 A megegyezés szó szerinti, oly mértékben, hogy Isidorus és Iosephus közvetlen használata fel sem tehető, Hieronymusénak feltételezésére pedig — legalább itt — nincs semmi okunk. A sok, korábban meg nem indokolhatónak bizonyult változtatásból csak egy marad — a Cilicia ~ Szicília félreértésen kívül, ami egyébként a másoló tévedésének tükrében az Anjou-kori Magyarország nápolyi tájékozódásának jeléül fogható fel —, s ez a Tanaisnak Szkítiába helyezése. Az írói önállóságnak csekély bizonyítéka viszont annál fontosabb helyen mutatkozik, mert a szkítiai őshaza hagyományának gazdagodását jelzi. Amíg ugyanis az őshazának az ősgesta szövegéből kihámozható legrégibb leírásában a Don folyó nevének csak Etil változata fordult elő,10 addig most a Tanais változat az Anonymusnál feltűnt hagyománynak számontartását és tovább élését mutatja, további elemek hozzákapcsolódásához alkalmas alap erősödését. Hosszasan lehetne tovább folytatnunk a Képes Krónika elemzését, de talán ennyi is elég annak igazolására, hogy a szövegkritikai elv, amelyet Küküllei előszavának vizsgálatánál követni kívánunk, valóban általános. Aminthogy nagy sikerrel alkalmazta is már, és pedig éppen az előszó tárgyalásánál Trencsényi-Waldapfel Imre, amidőn valószínűsítette, hogy a Küküllei által quidam prudens-nek nevezett szerző IX. Lajos francia király életrajzíróinak egyikével lehet azonos. Következtetése szerint az a mű, amelyet Küküllei szeme előtt tartott, oly Lajos-életrajz lehetett, amely Guillelmus de Nangisnak, a Saint Denis-monostor apátjának mintául szolgált. Az utóbbi és a magyar munka közt valóban oly meglepő, bár apró szó-, kifejezés-, sőt szerkezeti egyezések mutathatók ki,11 hogy amíg nem sikerül más forrással közvetlenebb kapcsolatot igazolni, mint legvalószínűbb megoldást fogadhatjuk el Trencsényi-Waldapfel feltevését. Azért csak fenntartással, mert ha megvizsgáljuk, hogy az előszó miként viszonylik egyéb egyezéseknél forrásaihoz, azt találjuk, hogy Küküllei a másik két alkalommal többsornyi összefüggő szövegrészeket emelt át munkájába s így számolni kell azzal, hogy harmadszor szintén így járt el. Elsőnek a Pseudoaristoteles-féle Secretum secretorumból való átvételt vegyük szemügyre. A két szöveg lenyomatása azért sem lesz felesleges, mert Küküllei fordítói nem tartották ezt feladatuknak, aminek következtében lemondtak könnyen észrevehető jelenségek felismeréséről. Secretum secretorum1 2 Et primum instrumentum intellectus est desiderium bone fame, quia qui vere desiderat bonam famam famosus erit atque gloriosus et qui ficte desi-Küküllei1 3 Hinc est, quod peritissimus princeps philosophorum Aristoteles in libro suo de secretis secretorum ita scribit: Primum instrumentum intellectus est 10 DeérJ. : Szkítia leírása a Gesta Ungarorumban. Magvar Könyvszemle. Űj folyam 37 (1930), 262. 1. 11 Trencsényi- Waldapfel : i. m. Monumenta Hungariea 4 (1960), 19. sk. 1., 9. j. közli mindkét szöveget. 121, 7, 9. Opera hactenus inedita Rogeri Baconi. Fase. V. Secretum secretorum cum glossis et notulis. Tractatus brevis et utilis ad declarandum quedam obscure dicta fratris Rogeri. Nunc primum edidit Robert Steele. Oxonii 1920. 45. sk. 1. 131. O. Schwandtner : Scriptores rerum Hungaricarum veteres ac genuini. [Vindobonae] 1746. I. köt. 171. sk. 1.
