Századok – 1966
Tanulmányok - Mályusz Elemér: Krónika-problémák 713
746 MÁJA'USZ ELEMÉR nusok nevéhez fűződik az a szerep, amelyet nálunk ők játszottak. Mivel, mint említettük, a két kolduló rend körében virágzó történetírás lényegében azonos volt, ami természetes is, hiszen mindkettőnek a társadalmi feltételei megegyeztek, teljes joggal dominikánus eredetűnek is tarthatnók a Képes Krónikát. Éppen csak még nehezebb volna ezt valószínűsítenünk, mint a ferences szerzőséget. Az utóbbi feltevést elfogadva magyarázatot találunk, miért éppen a Képes Krónika tartotta fenn teljes egészében a gesta Kálmán- és III. Istvánkori folytatásait. A codexet vagy codexeket, amelyekben ezek a XIV. század közepén találhatók voltak, a Képes Krónika szerzőjén kívül mások is forgathatták, olvashatták. Mindazok, akiknek módjuk volt bejutni a capella regiaba, ahol a kéziratos könyveket őrizték.87 A XI—XII. századi részek hiányoztak a Kézaitól átdolgozott variációból, hasonlóképpen folytatásaiból, tehát abból is, amelyet János provinciális korszerűsített. Aki annak idején kihagyta, az fölöslegeseknek, nem szorosan a tárgyhoz tartozóknak érezte őket. Űgy vélte, hogy az előadás tárgyiasabb, a lényeget hűbben tükröző, mai szóval tudományosabb lesz az összevonással. A Gesta sancti Ladislai-ból elhagyott fejezeteket valóban ma is költői jellegűeknek érezzük, Arany János meg egyenesen egy ősi naiv éposz töredékeit látta bennük.88 Ezek a László király emlékét őrző népi hagyományból merítették anyagukat. Magyar nyelvű énekekből, amelyeket a hivatásos énekszerzők már megszokottá lett, népiessé vált fordulatokkal és hasonlatokkal fogalmaztak meg. A tényleg megtörtént eseményeket kívánták ezek megörökíteni, azonban a gyönyörködtetés lévén céljuk, eleve költőileg motiválva a fejleményeket. Az egyes különálló énekek mindegyike egy-egy eseményt beszélt el, s ezeket az epizódokat fűzte azután a gestaíró az időrend fonalára. A költői hagyomány oly erős, hogy a latin stíluson és átfogalmazáson egyaránt keresztülüt.89 A XIV. század közepén az ízlés megváltozásával a költői részek, amelyeket a korábbi század kihagyott, ismét vonzóknak látszottak. Egy ismeretlen történetíró visszaillesztgette tehát őket eredeti helyükre. Bizonyára azért, mert a maga anekdotázó, az eseményeket novellisztikusan kikerekítő írói modorával rokonságot érzett velük és szórakoztatni kívánta közlésével olvasóit.90 A változás, amely a XIV. század első felében Magyarországon az udvari történetírág területén bekövetkezett, annyira számottevő, hogy indokolt külön ferences periódusról beszélni. Egyébként van ennek az időszaknak egy maradandónak bizonyult emléke: ekkor lépett a műfaj korábbi Gesta nevének helyébe a Chronica megjelölés. Hóman a III. Endre-kori átdolgozás írójának 87 Jakubovich E. szerint (Adalékok legrégibb nyelvemlékes okleveleink és krónikáink íróinak személyéhez. Magyar Nyelv 21 [1925], 36. 1.) a királyi kápolnában őrzött királyi levéltárban. A levéltár azonban más megállapítás szerint I. Károly idejében és I. Lajos uralkodása elején Visegrádon volt,-innen pedig a budai királyi vár ún. tárnoki házába került. Vö. Fekete Nagy A.: A levéltárak kialakulása. Levéltári Közlemények 14 (1936), 25. 1.; Szentpétery I.: Magyar oklevéltan. Bpest. 1930. 183. 1. 88 Prózai dolgozatok. Bpest. 1879. 73. sk. 1.; Négyesy L.: Árpádkori compositio. Budapesti Szemle 154 (1913), 188. sk. 1. 89 Horváth: i. m. 321. sk. 1. 90 Az ízlésbeli egyezés magyarázza meg, hogy a forráskritikai irodalom egyes művelői hajlanak azokat a részeket, amelyeket mi Gesta sancti Ladislai és XII. századi folytatás néven tartunk számon, a XIV. sz. közepén keletkezetteknek vélni .Erdélyi László két bővítő átdolgozással számol: Az első 1347 körül, a második 1358-ban ment volna végbe. (Krónikáink atyja Kézai. 27. sk. 1.; Krónikáink magyarul. Szeged. 1943. 117. 1.)
