Századok – 1966
Tanulmányok - Mályusz Elemér: Krónika-problémák 713
KRÓNIKA-PROBLÉMÁK 745 nak a rendiség irányában való haladásáról. A királyokat, felfogása szerint, nem korlátozzák társadalmi tényezők. Ök az isteni akaratnak a végrehajtói s éppen ezért sikereiket sem maguknak, virtus uknak köszönhetik. A helyes úton a négy sarkalatos erény — igazság, bölcsesség, türelem, könyörület — tartja meg őket, mint a magyar királyokat is, akik így tudták, szembeszállva a császárokkal és megfékezve a zsarnoki hatalmakat, biztosítani népeiknek, hogy a béke szépségét és a nyugalom bőségét élvezzék. Ez a magyarázat egészében és részleteiben a magyar királykoronázás szertartásának szövegével rokon, ennek ismeretében készült.8 3 Az egyezés ugyan nem betűszerinti, értelmileg azonban annál szorosabb a kapcsolat egyrészt az imák, benedictiók és admonitiók, másrészt a Képes Krónika szövege között. A liturgia, amely az erényeknek a gyakorlására a királyt felszólítja, az augustinusi „rex iustus" eszményét állítják követendő például eléje, feladatává azt teszi, hogy a nyugalmat, a békét biztosítsa népei számára, jutalmul pedig az örök boldogságot igéri számára.8 4 Ez az ordo, amelyet 1001-ben és a XV. században egyaránt követtek a magyar királyok koronázásánál,85 a magyarság keresztény hitre térésekor uralkodó felfogást konzerválta. Gondolati tartalma kétségtelenül hozzáülik a XIV. század közepi magyar királyság stabilizációs törekvéseihez. Akkor az Anjouk, miután megtörték az oligarchák hatalmát, oly új arisztokráciára támaszkodva uralkodhattak, amely még nem volt elég erős, hogy vele szemben a királynak a köznemességhez kellett volna fordulnia. Bárki, udvari klerikus is vallhatta magát az augusztinusi királyeszmény hívének, anélkül, hogy a kortól elmaradottnak kellett volna magát éreznie. Mégis, az uralmi elmélet és az uralkodási gyakorlat pillanatnyi egyezése sem változtat a lényegen: a XI. századi államfelfogásnak liturgikus szövegből a XIV. századi történetszemléletbe való átvétele nem a jövő fejlődésének az útját mutatja. Éppen az archaikus jellegből következtethető, hogy a Képes Krónika szerzője nem udvari klerikus volt, ha pedig szerzetes rendből került ki, akkor a legnagyobb valószínűség a ferencesek mellett szól. Mindjárt meg kell jegyeznünk, hogy csak Magyarországon lehet ily határozottan a ferences szerzőség mellett nyilatkozni. Ausztriában Ferencrendiek szóba sem jöhetnének,8 8 mert ott a történettudományban a dominiká-83 Eredetileg Aquinoi Tamás „De eruditione princípium" (I, 2, 12, 15; VII. 2.) és >,De regimine principum" (I, 1, 2, 8 —10, 15) című munkáinak hatását véltem felismerni a Képes Krónika fejtegetésén. A helyes kapcsolatra Mezey László hívta fel figyelmemet. Lekötelező felvilágosítását ezúttal is hálásan köszönöm. A koronázási ordók azon jellegét, hogy a Karolingok és az Ottók kora fejedelemmorálját kodifikálják, kiemelte W. Berges: Die Fürstenspiegel des hohen und späten Mittelalters (Schriften des Reichsinstituts für ältere deutsche Geschichtskunde. (Monumenta Germaniae historica 2.) Leipzig. 1938. 6. sk. 1. 84 O. Waitz: Die Formeln der deutschen Königs- und der römischen Kaiserkrönung. Abhandlungen der königlichen Gesellschaft der Wissenschaften zu Göttingen. Phil.-hist. Klasse 18 (Í873), 37., 45.1.; P. E. Schramm: Die Krönung in Deutschland bis zum Beginn des Salischen Hauses (1028). Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte. 55, Kan. Abt. 24 (1935) 321., 328. 1. 86 Bartoniek E. : Az Orsz. Széchényi Könyvtár 317. sz. középkori kódexéről. Magyar Könyvszemle. Űj folyam 30 (1923), 200. sk. 1.; Ua. : A magyar királlyáavatáshoz. Századok 57 — 58 (1923 — 1924), 275., 297. sk. 1. 86 A. Lhotsky : Quellenkunde zur mittelalterlichen Geschichte Österreichs. (Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung. Ergänzungsband XIX.) Graz—Köln. 1963. 147. 1.
