Századok – 1966
Tanulmányok - Sipos Péter: Az Imrédy-kormány megalakulásának történetéről 62
AZ IMRÉD Y-KO RMÁ NY MEGALAKULÁSÁRÓL 67 újévi rádiószózatában: „Az 1938-as esztendő Szent István éve. Az ő emlékének szenteli a magyar állam és a magyar nemzet."3 1 Milyen különös ez így egymás mellett — az országszervező nagy király és egy mániákus nyugdíjazott vezérkari őrnagy. A két név meghatározott társadalmi erők és eszmék jelképe, azonban István mítosz volt, míg Szálasi valóság; Istvánról a hivatalos történetírás olyan képet alakított ki, amely politikai szempontból kívánatos, és amely tabu mindenki számára, míg Szálasi önmaga fejti ki nézeteit, amelyek fölöttébb zavarosak ugyan, de éppen ezért lehetőséget nyújtottak számos embernek arra, hogy a ködös elképzeléseket szabadon értelmezve önmagát nagy politikusnak képzelje, következésképpen István nevét — erőszakot téve a történelmen — a status quo hívei írták zászlajukra, míg Szálasi neve az „őrségváltás" apostolainak csatakiáltása lett. A szakadék ugyan a két tábor között korántsem volt olyan mély, mint azt egyes megnyilatkozások révén gondolhatnók, s ha a revíziós álmok valóraváltását célzó közös külpolitikai törekvéseket egy híd pilléreinek tekintjük, akkor felépítménye minden bizonnyal azokból a zsíros szinekurákból készült, amelyeket az uralkodó elit az úri „középosztály" megbékítésére szánt. A részesedés mértéke mégis olyan lényeges kérdés volt, amelynek minél kedvezőbb, lehetőleg totális megoldásáért, felhasználva a kedvező nemzetközi konjunktúrát, érdemesnek tűnt ismét a harci ösvényre lépni. Az úri szélsőjobb 1938 elején újból támadásba lendült, de összehasonlíthatatlanul kedvezőbb esélyekkel, mint egy esztendővel korábban, tehát Aktivitása most lényegesen gyümölcsözőbbnek bizonyult. Saját győzelmeként könyvelhette el a Pest megyei alispánválasztás országos konsternációt keltő eredményét, Endre László az ország első megyéje élére kerülését ! Túlmenően azon, hogy milyen jelentékeny hatalmi pozíció került ily módon szélsőséges fasiszta kezekbe, különösen nyugtalanítóak voltak az esemény bizonyos külső körülményei. Nyilvánvaló volt, hogy Endre megválasztása nemcsak az eredmény kihirdetésekor a Városháza erkélyén zajosan tapsoló Sztranyavszkynak és elvbarátainak köszönhető, hanem azért elsősorban Darányi volt a felelős, hiszen szükség esetén biztosítani lehetett volna a hivatalos jelölt, Szapáry Lajos volt baranyai főispán győzelmét. A törvényhatóság kormánypárti tagjainak zöme Endrére szavazott, tanúságot téve arról, hogy a „történelmi középosztály" is mindinkább vonzónak véli a nyilasok plattformját.32 „A kormány kétszínű játéka vezetett a vasárnapi alispánválasztás eredményéhez" — állapítja meg a Népszava. „A kormány részéről színvallás csak szólamokban történt, nem tettekben. A tettekben való színvallást rábízta a közigazgatásra és megelégedett azzal, hogy a szélsőjobboldal úgy ünnepelje, mint a maga kormányát, a polgári ellenzék pedig belekapaszkodjék a hiányzó horogkeresztes színvallásba, ... el nem mondott állásfoglalásokból merítse azt, . . . hogy . . . Darányi az adott helyzetben a kisebbik rossz."3 3 Alig egy hónap múltán, mintha csak bizonyítani kívánta volna a fentiek igaz voltát, a miniszterelnök támogatásával újabb tisztség került most máimagában a NEP-ben a szélsőjobboldal birtokába. Ivády Béla, aki a „Gömbös árvák" befolyásának ellensúlyozására került a párt elnöki székébe, s aki személyében a centrum felé hajlott, 1938 január elején lemondott, formailag egészségi okokra hivatkozva, valójában pedig azért, mert ,, . . .különösen 31 Függetlenség, 1938. jan. 1. 32 Népszava, 1938. jan. 12. 33 Uo. 1938. jan. 13.
