Századok – 1966

Tanulmányok - Mályusz Elemér: Krónika-problémák 713

KRÓNIKA-PROBLÉMÁK 741 idézte is az olasz szerzetes szavait: „Pro passagio congregata fuit peccunia et armorum ac aliarum rerum copia, offerentibus fidelibus, viris ac mulieribus, jocalia et que habebant carissima, Hospitalariis ad hoc missis, que vili pretio distrahebantur. De passagio vero nil sequtum est. Propter que magnum scandalum in christiano populo sequtum est."71 Mint a két szöveg összehasonlításából kitűnik, a krónika a ferences hagyomány egyes elemeit tévesen örökítette meg. Tévedett mindjárt a hadjárat jellegének meghatározásában. Passagium generale a viennei zsinat (1311 — 1312) által elrendelt vállalkozás volt. Ily nagy kereszteshadjárat megindítását V. Kelemen pápa trónralépte óta szorgalmazta s nem szűnt meg intézkedéseit a „passagium ad subsidium terrae sanctae" szükségességével igazolni. Tervét a zsinat felkarolta, s a maga részéró'l is lehetővé tette, hogy a hadjárat vezéréül kiszemelt Szép Fülöp francia király hat évre megkapja az egyháziak jövedelmének tizedét s ugyancsak a pápát illető tizedet nyerték el az angol és a castiliai királyok kiadásaik fedezésére.72

Ebben a vállalkozásban a johannitákra eleve sem várt különösebb szerep. Ellenben az ő nevükhöz fűződik az az 1307-ben kezdődő kísérlet, amely részleges keresztesháborúvá (passagium) erősödve, Rhodosnak Bizánctól való elfoglalására irányult. A sziget teljes meghódítása 1310-ben fejeződött be, s így a provinciális azzal, hogy erre az évre vonta össze a történteket, a krónikaírók szokásos eljárását követte. A hadjárat érdekében V. Kelemen 1308-ban bocsátotta ki első rendelkezéseit. A patriarchák, érsekek, püspökök felszólítást nyertek, hogy a híveket adakozásra biztassák, a székesegyházakban és plébánai templomokban pedig perselyeket állíttassanak fel. Ezek kulcsait a püspök vagy a plébános, a johanniták procuratora és egy polgár tartotta magánál. A plébániákról a pénz a püspökhöz jutott, ez pedig a johannitákhoz továbbította. Ay. adakozók bűnbocsánatban részesültek. A szerzetesrendek felszólítást kaptak, hogy prédikációkban és gyóntatás alkalmával buzdítsanak a vállalkozás támogatására. Tized és egyházi jövedelmek helyett tehát ajándékokból, adományokból, hagyatékokból gyűlt össze a hadjárat költségeinek fedezésére szolgáló pénz, továbbá a pápai és a francia királyi kincstár hozzájárulásából.73 A ferences hagyomány egyértelműen a johannitákra hárította a zsinat által elrendelt keresztes hadjárat elmaradásának ódiumát, holott azok a reájuk háruló feladatnak sikeresen eleget tettek. A ferencesek a lovagrend iránt érzett ellenszenvüknék adtak a két vállalkozás összekeverésével kifejezést. Érzelmeiket a lovagoknak a pápai és fejedelmi kiváltságokra támaszkodó uralmi törekvése, felsőbbségiiknek éreztetése befolyásolhatta. Hozzájárulhatott azonban amiatt támadt csalódásuk is, hogy eredménytelen maradt pápai rendelkezésre kifejtett propagandájuk és' nem sikerült visszaszerezni a szentföldet, amelynek leghivatottabb gondozóiul önmagukat tartották. A magyar krónika, túlmenően ezen az általános ferences megfogalmazáson, hangsúlyozottan kiemeli a pápa intézkedését, s mintegy reá hárítja a felelősséget. Legalább az olvasó könnyen ily következtetés levonására juthat. 71 (St. Baluzius:) Vitae paparum Avenionensium. Nouvelle édition d'après les manuscrits par G. Mollat. Paris. 1914. I. köt. 82., 662. 1. 7! F. Heidelberger : Kreuzzugsversuche um die Wende des 13. Jahrhunderts (Abhandlungen zur mittleren und neueren Geschichte. Heft 31). Berlin u. Leipzig 1911. 25., 61. 1.; C. J. Hejele—A. Knöpfler: Conciliengeschichte. Freiburg i. Br. 18902 VI. köt. 408., 628. sk. 1. 73 Heidelberger : i. m. 40. sk., 44. 1. 3 Századok 1966/4—5