Századok – 1966
Tanulmányok - Mályusz Elemér: Krónika-problémák 713
738 MÁJA'USZ ELEMÉR ferences kolostorban temettette el magát, mint éppen a krónikából tudjuk,59 részben mert érezte és tudta, hogy az 1301-ben történtekkel, a jelentéktelen Anjourpártot leszámítva, valóban egyetértett a magyar társadalom, s így azok emléke nem küszöbölhető ki. Az állítás, hogy az érsekség üresedésben volt, eszerint a magyar főpapok mentegetése. Azt, hogy miként fogta fel a pápa és az Anjou-párt Vencel megkoronázását, pontosan ismerjük VIII. Bonifácnak Nicolaus Boccasini legátushoz intézett 1301. október 17-i utasításából. Itt a pápa nem fukarkodik a kalocsai érsek merészsége, vakmerősége, sőt esztelensége kárhoztatásával és az érsekségtől való megfosztásának terhe alatt követeli, hogy négy hónap alatt jelenjék meg előtte, számot adni viselkedéséről, a koronázásról, amelyet nem volt joga elvégezni.80 A krónikának a társadalmi valósággal és hatalmi tényekkel számoló magatartása helyenként a királyi udvar felfogásától eltávolodást, sőt azzal határozott szembefordulást eredményezett. A krónika a magyar közvéleménnyel egyetértve6 1 érvénytelennek tekintette Károly Róbert két első koronázását, azokról nem emlékezett meg. Sem az 1301-iről, amidőn Károly Róbertet pártja, felhasználva az alkalmat, hogy III. Endre halála után hívei még nem döntöttek Vencel mellett, sietve Esztergomba vitte s ott Bicskei Gergely érsekkel megkoronáztatta, sem az 1309-iről, amidőn a budai plébániatemplomban Tamás esztergomi érsek végezte el a szertartást. Mindkét alkalommal a megszokott, a szentkoronától különböző koronát használtak. Annak a körülménynek, hogy a koronázás a hagyományos módon történjék, vagyis az végezze el, aki arra hivatott és a megszokott helyen menjen végbe, a német birodalomban a trónviszályok alkalmával, pl. Szép Erigyes és Bajor Lajos esetében (1313) nagy szerep jutott.62 Érthető, hogy Magyarországon szintén elvárták Károly Róberttől: miután kezébe jutott a szentkorona és az egész ország ura lett, 1310-ben Székesfehérváron ismét koronáztassa meg magát. A krónika azzal, hogy csak erről tett említést, szembehelyezkedett a kancelláriával. A királyi oklevelek ugyanis Károly Róbert uralkodási éveit első koronázásától, 1301-től számították,6 3 ami egyrészt kifejezésre juttatta Vencel és Ottó királyságának jogtalanságát, másrészt kétségbe vonta, hogy a szentkoronával való koronázás az uralkodás nélkülözhetetlen feltétele. Ez a kancelláriai állásfoglalás már engedményt jelentett a. magyar közvéleménynek, eltávolodást a nápolyi udvar felfogásától, amely IV. László halálától számította az Anjou-ház uralmát s Martell Károlyt 1292-től nevezte magyar királynak, tehát attól az évtől, amidőn anyja, Mária — IV. László testvére — reáruházta jogait.64 Ily túlzást, amely III. Endre uralkodását jogtalannak bélyegezte, a kancellária nem fogadhatott el, a krónika azonban nálánál is tovább ment. 69 SRH I. köt. 480. 1. 60 Theiner: i. m. I. köt. 388. sk. 1.; Knauz: i. m. II. köt. 498. 1. 01 Ezt a kifejezést Gentilis bíboros 1310-ben és Károly Róbert 1316-ben egyaránt használják: ex dicti regni incolarum opinione (Acta legationis cardinalis Gentilis. Gentilis bíbornok magyarországi követségének okiratai 1307 —1311. [Monumenta Vaticana históriám regni Hungáriáé illustrantia. 1/2. köt.] Bpest. 1885. 353. 1.), opinioni gentis Vngarice (Knauz: i. m. II. köti 710. 1.). 62 Weber—Riess: Weltgeschichte. Leipzig 1924.2 I. köt. 886. 1. 63 Hóman (—Szekfû) : i. m. II. köt. 258.1. 64 Ezért mondják 1294-ben az oklevelek, hogy ez az év a magyarországi uralkodás harmadik esztendeje. Wenzel: i. m. I. köt. 119. 1.; S. F. Bridges: A feudal succession near Salerno in 1294. Studi in onore di Ricardi Filangieri. Napoli. 1969. I. köt. 345. 1.
