Századok – 1966
Tanulmányok - Mályusz Elemér: Krónika-problémák 713
KRÓNIKA-PROBLÉMÁK 737 ruházta,5 4 azonban a diplomáciai előkészítés a trónigény érvényesítésére szerfelett lassan haladt. Csak 1300 elején jelent meg Nápolyban Subich Pál szlavóniai bán testvére, György, hogy sürgesse II. Károly királyt, küldje unokáját Magyarországba, Károly Róbert pedig ugyanezen év augusztusában érkezett Dalmáciába.5 5 A krónika Anjoukat pártoló pápái mellett kétszeresen ellenzékieknek látszanak a magyar főpapok. Ők, akik Vencelt megkoronázták, Ottót királynak elfogadták s Károly Róbert uralma érdekében mindaddig nem exponálták magukat, amíg általában a feudális uralkodó osztály Anjou-ellenes állásfoglalása meg nem változott, a valóságban is szemben állottak a pápa jelöltjével. A krónika úgy egyeztethette volna össze a maga szerzetesi engedelmességét és a magyar főpapok iránt érzett rokonszenvét, hogy a valósághoz hűen tartózkodik a pápaság Anjou-pártiságának kiemelésétől. Ez esetben a pápa és a magyar klérus ellentéte nem lett volna szembetűnő. A ferences provinciális azonban vállalta, hogy egyszerre zengi a pápai hatalom dicsőségét és helyesli a Rómával szembeszegülő klérusnak a magyar feudális társadalommal való összeszővődöttségét. Együtt érzett tehát János kalocsai érsekkel is, aki megkoronázta az ifjabb Vencelt 1301-ben. Azért ő, tette hozzá, mert az esztergomi érsekség nem volt betöltve. Ez a kijelentés nyílt állásfoglalással ér fel. Esztergomi érsek ugyanis volt akkor: Bicskei Gergely egykori székesfehérvári prépost, akit mint III. Endre alkancellárját 1298-ban választott meg, kétségtelenül a király óhajára, érsekké az esztergomi káptalan. Bicskei Rómában, ahová megerősítésének kieszközlése végett ment, megértve, hogy az Anjouk érdekének szolgálatát várják tőle, elpártolt III. Endrétől, ezzel a lépésével azonban magára vonta magyar főpaptársai neheztelését. III. Endre megkísérelte, hogy követe útján a pápánál kieszközölje elejtését, de eredményt nem ért el. VIII. Bonifác felismerte Bicskeiben az alkalmas embert, s hogy még inkább kezében tarthassa, függőben hagyva megerősítését, az esztergomi érsekség adminisztrátorává, ,,in spiritualibus et temporalibus procurator"-rá nevezte ki.56 Jog szerint Bicskei érsek volt, a pápa vagy önmaga, sőt részben ellenfelei is így nevezték, éppen csak neve mellé tették a szokásos electus jelzőt.5 7 A gesta az érsekséget betöltetlennek nevezve, Bicskei azon ellenfeleinek felfogását vallja, akiket felháborított, hogy III. Endrével, az egykor általa is törvényesnek tekintett királylyal szembefordult, csakhogy a pápa kedvében járjon. Ezek a püspökök, mint az erdélyinek a fellebbezéséből kitűnik, gúnyolódva és hitetlenkedve fogadták, hogy pápai nunciusnak nevezi magát és indulatukban odavetették: azt is csak szeretné, hogy esztergomi érseknek tartsák-:58 A krónika tagadva Bicskei érsekségét, azonosította tehát magát az Endre-párti főpapokkal, kétségtelenül azért, mert igazolni kívánta eljárásukat. Részben személyes rokonszenvtől is vezettetve, mert a kalocsai érsek a budai 54 Wenzel в.: Magyar diplomáciai emlékek az Anjou-korból. Bpest. 1874. I. köt. 84. sk. 1. 65 Pauler : i. m. 41. köt. 468. sk. 1.; Hó man В.— (Szekjű Oy.): Magyar Történet. II. köt. [Bpest. 1930.] 246. 1. A krónika tehát tévesen teszi Károly Róbert Dalmáciába érkezését 1299-re. (SRH I. köt. 478. 1.) 66 F. Knauz: Monumenta ecclesiae Strigoniensis. Strigonii 1882. II. köt. 433. sk. 1. 67 Pl. 1302-ben önmagát így nevezte: Gregorius dei et apostolice sedis gratia electus et administrator Strigoniensis ecclesie. (Knauz: i. m. II. köt. 514. 1.) 58 . . . idem magister Gregorius electus, ut allegare amat, Strigoniensis. (Knauz: i. m. II. köt. 466. 1.)
