Századok – 1966
Tanulmányok - Mályusz Elemér: Krónika-problémák 713
736 MÁJA'USZ ELEMÉR halt meg4 7 —, kétségtelen, hogy 1301-ben III. Endre leányának jegyese, mint az elhunyt király legközelebbi férfi rokona számított a korona várományosának. Ezzel szemben a krónika hallgatással mellőzte, hogy III. Endrének egyáltalán volt leánya, azt pedig, hogy a magyar előkelők az idősebb Vencelhez fordultak, úgy magyarázta, hogy IV. Béla unokáját látták benne. Vagyis a krónika szerint a leszármazás lett volna a döntő. Ezen a ponton lesz nyilvánvaló az elbeszélés tendenciája. Az előző fejezetben a krónika ugyanis már el• mondotta, hogy Károly Róbert a magyar koronára a leszármazás címén emelt igényt, közelebbről mert nagyanyja leánya volt V. Istvánnak.48 Vagyis az Anjou trónkövetelő közelebbi rokonságban állott az Árpád-házzal, mint a cseh király, aki azzal, hogy a krónika szerint megkínáltatva a hatalommal, nem fogadja el a választást, hanem lemond fia javára, ennek uralmát még inkább megfosztja a jogosság látszatától. Az Anjouk tényleges hatalmát van hivatva megnagyítani a krónika azon eljárása, hogy Károly Róbert párthívei gyanánt tüntet fel egyes olyan előkelő magyar urakat, akik a jelzett időpontban még az ellentáborban voltak. Csák Mátéról és Amadé nádorról azért mondja, hogy mindjárt III. Endre halála után Károly Róberthez csatlakoztak, mert ily módon pótolva a hiányzó párthíveket a később azokká válók nevével, feledtetheti, mily népszerűtlen volt a pápai jelölt.49 A mindenkori királyt a gesta valamennyi szerzője hatalmas uralkodónak ábrázolta, a ferences provinciális azzal tehát, hogy az Anjouk tekintélyét megnövelte, még nem lépett új útra. Az új az volt az ő esetében, hogy a királyt a szentszék pártfogoltjául tüntetve fel, a pápai hatalmat túlzottan magas szintre emelte. Teljesen alaptalan mindjárt az a beállítása, hogy a magyar főurak VIII. Bonifác pápához fordulva, tőle kértek királyt.5 0 A pápák ugyan, mint IV. Miklós 1290-ben, állandóan hangoztatták, hogy Magyarország ,,a római egyházhoz tartozik", III. Endre életében azönban VIII. Bonifác is óvakodott, hogy szembeforduljon a királlyal és nyiltan pártfogolja az Anjouk igényeit. Ellenkezőleg, a bíborosokkal együtt oly magatartást tanúsított, ezek III. Endre római követe előtt 1300-ban oly kijelentéseket tettek, hogy a követ a római kúria teljes semlegességét biztosítottnak látta.51 Alaptalan tehát a krónika állítása, hogy Károly Róbertet VIII. Bonifác rendelte Magyarországba, s még inkább az a tudósítása, hogy védence érdekében egyik legátust a másik után küldötte utána.52 Nemcsak legátust nem adott a pápa a Magyarországba induló trónkövetelő mellé, hanem bullákkal sem támogatta.5 3 Károly Róbert királyságához a kezdeményezés az Anjouk nápolyi udvarából indult ki, ahol Mária királyné, V. István leánya, arra a hírre, hogy testvére, IV. László meghalt, felvette a „regina Hungarie" címet, majd jogát fiára, Martell Károlyra 47 Fauler: i. m. 2II. köt. 419., 446., 451. 1., Wertner M.: Az Árpádok családi története. Nagy becskerek. 1892. 580. sk. 1. 48 SRH I. köt. 478. 1. 49 Domanovszky (i. m. Berzeviczy Emlékkönyv. 31. 1.) ugyan úgy magyarázza, hogy a megfogalmazás idejére már elmosódott a két főúr korábbi pártállásának emléke, értelmezésünk azonban inkább egyezik a ferences provinciális egész írói magatartásával. 50 SRH I. köt. 477. 1. 61 Fraknói: Magyarország . . . összeköttetései ... I. köt. 98. sk. 1.; Pauler: i. m. 2II. köt. 471. 1. 62 SRH I. köt. 478. 1. 63 Fraknói: i. m. I. köt. 102., 106. 1.
