Századok – 1966
Tanulmányok - Mályusz Elemér: Krónika-problémák 713
734 MÁJA'USZ ELEMÉR A ferences provinciális a valóság megváltoztatásával azt kívánta bizonyítani, hogy az ő korában meglevő külsőségek voltaképpen tilalmas dolgok. Ugyanakkor jellemzőnek kell mondanunk, hogy az 1279-i rendelkezések, az ún. kun törvény határozatai közül, amelyek a kunok társadalmi helyzete, az államszervezetbe illeszkedésük, az egyházzal való kapcsolatuk problémái felől tájékoztatnak, éppen a külsőségeket találta arra érdemeseknek, hogy szóljon róluk, s még azt is feleslegesnek vélte megjegyezni, hogy a legátus a kunokat, eltiltva sátraik használatát, falvakba és szilárd házakba betelepülésre kívánta parancsszóval rákényszeríteni. A provinciális munkája Kétyi Jánoséval rokon szellemű, azzal valósággal egy tőről fakadt. Szintén anekdotikus, érdekes eseményeket beszél el, kritikai vizsgálódás nélkül valónak fogadva el a hozzá eljutott híreket. Sokszor, az eseteknek talán többségében minden cél, tendencia nélkül, egyedül azért, hogy szórakoztassa olvasóit. Az elbeszélés előszeretettel fűz össze epizódokat. Ilyenek III. Endre származása, Ottó bajor herceg Magyarország felé tartva elveszíti, majd megtalálja a szentkoronát, Károly Róbert ellenfeleivel megvívja a rozgonyi csatát, bosszút áll Záh Felicián merénylete miatt egész nemzetségén, vereséget szenved Basarab román vajdától. Ezeknek az epizódoknak részletes elemzésére nem vállalkozhatunk. Anélkül, hogy általánosításra gondolnánk, idézzük Paulernek a II. Endre házasságkötését ecsetelő részhez fűzött megjegyzését: „képtelensége bővebb cáfolatra nem is szorul".42 A szövegkritikus itt különösen könnyű helyzetben van, mert arra mint közismert tényre utalhat, hogy II. Endre szentföldi hadjáratáról nem Olaszországon át jött haza, ahol egyébként soha sem járt. Mellőzve az egyes esetek részletekbe menő elemzését, legyen szabad egy általános benyomásunkra hivatkoznunk. Sietve elismerjük, hogy ez nem tekinthető filológiai súlyú érvnek, de mert alkalmas érzékeltetni a mű jellegét, megemlíthetőnek véljük. Arra a tapasztalatunkra célzunk, hogy a krónika szövegének magyarázó jegyzetekkel ellátása során meglepően kevés felvilágosítást volt alkalmunk a provinciális munkájához fűzni. Az ő szövege lényegesen kevesebb magyarázatot igénylő társadalmi terminus technicust tartalmaz, mint pl. a gesta XII. századi része, amit úgy foghatunk fel, hogy elbeszélése a jelenségek ismertetésében nem hatol elég mélyre, hanem megelégszik a felszínen észrevehetők, az események regisztrálásával. Példa gyanánt emeljük ki IV. László uralmának jellemzéséből az elszegényedő nemesek parasztosodásáról szóló mondatot: „Ceperunt in ea [Hu^garia] intestina bella consurgere, civitates confringi, ville per conbustiones ad nichilum redigi, pax et concordia penitus conculcari, divites deficere et nobiles rusticari."43 A folyamat, hogy a vagyonát elveszítő nemes elparasztosodik, magától értetődik, és megörökítése az író jó megfigyelő képessége mellett szóló bizonyítéknak látszik. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a „nobilis" fogalma a XIII. század második felében mikcnt alakult, az író megállapítása felszínes általánosításnak bizonyul. A nobilis név IV. Béla uralkodása alatt a „királyi servienst" azért váltotta fel, mert ily módon juthatott kifejeződésre, hogy a nemes nehéz fegyverzetű, a lovagi harcmodort ismerő, ily fegyverzetet megvásárolni képes harcos, jómódú, jobbágyokkal rendelkező úr. Nemcsak IV. Béla törekvéseinek, hanem 42 1. m. 2 II. köt. 609. 1. 13 SRH I. köt. 474.1.
