Századok – 1966
Tanulmányok - Mályusz Elemér: Krónika-problémák 713
KRÓNIKA-PROBLÉMÁK 733 haladó, azonban a kérdést nálánál részletesebben tárgyaló Dlugosz szavai szerint3 7 „foedusque ... literis et privilegiis publicis fuit hinc inde sancitum et firmatum".38 Kétyi, János hivatkozása oklevélre évtizedekkel megelőzi' Czarnkow híradását, s mint kortársnak lényegben egyet értő tanúságtétele a lengyel író előadásának részleteit is elfogadhatóvá teszi. A másik ferences, János provinciális munkájának egységes jellege Domanovszky és Horváth megállapításai után, mint említettük, ma már nem kétséges. Az sem, hogy a IV. Lászlóról szóló rész valóban késői, Anjou-kori. Erre vonatkozólag azonban a bizonyítékokhoz még egyet csatolhatunk: a krónika beszámolóját a Fülöp fermoi püspök, pápai legátus által a kunok ellen hozatott határozatokról. A téves időpont már magában is a feljegyzés késői voltára utal. 1279 helyett 1285 utánra a legátus magyarországi tevékenységét kortárs semmiképpen sem helyezhette. A krónika szerint a legátus elrendelte a magyar szokástól eltérő szakái leborotválását, haj lenyírását és a divatba jött kun süvegek letételét. A legátusnak valóban az volt a szándéka, hogy a kunokat a magyarokétól eltérő szokásaik elhagyására fogja kényszeríteni. Éppen ezért 1279. június 23-án IV. Lászlóval eskü alatt megígértette, hogy a három hét múlva összeülő országgyűlésen ily határozatot hozat, s azt végre is hajtatja. Mivel azonban a kunok, mint az előzetes tárgyalások során kiderült, éppen a külsőségek sértetlenül maradásához ragaszkodtak, a király kérésére a legátus elállt követelésétől. Engedélyét IV. László augusztus 10-i oklevelében írásba is foglalta: ,,Preter abrasionem barbarum et abreviationem capillorum et habitum vestium eorundem [Cumanorum], super quibus eosdem preter ipsorum voluntatem venerabilis páter dominus legátus ad nostram devotam instantiam lenitate paterne pietatis condescendens invitos non coegit."39 1288-ban az esztergomi érsek, kibékülve a királlyal, ezt kötelezte, hogy keresztény szokások szerint éljen övéivel együtt „exceptis aliis specialiter in victu, vestitu, barbis, crinibus seu capillis".4 0 A kun ruházatnak jellegzetes darabja volt a magas, fekete süveg, amelyről a kunok az orosz évkönyvekben megörökített nevüket, Cernii Klobuky-t is kapták. Ily süveggel ábrázolta őket a Képes Krónika miniátora a XIV. század második felében, s ilyennek a használatát tanúsítják a néprajzi és archaeológiai emlékek a XVI. századtól a XIX. század közepéig. A „kunsüveg" vagy túri süveg név arra utal, hogy a XIX. században is leginkább az Alföldön viselték.41 A krónika tehát éppen az ellenkezőjét jegyezte fel a legátus intézkedése gyanánt, mint ami valójában történt. A fogalmazásnak akkor kellett végbemennie, amikor az állítás alaptalan volta már senkinek sem tűnhetett fel. 37 Opera omnia cura A. Przezdziecki édita. XII. köt. (Históriáé Polonicae libri XII. Tom. III.) Cracoviae 1876. 193. 1. 38 Vö. J. Саго: Geschichte Polens (Allgemeine Staatengeschichte). Gotha. 1863. II. köt. 217. sk. 1.; Pór A.: A magyar Anjouk igényei a lengyel trónra. Erdélyi Múzeum 19 (1902), 57. sk. 1. 39 Gyárfás I.: A jász-kunok története. Kecskemét. 1873. II. köt. 439. 1.; Marczáli H. : A magyar történet kútfőinek kézikönyve. Bpest. 1901. 179.1.; Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. II/2 — 3. köt. Szerk. Borsa I. típest. 1961. 3000. sz. Vö. Pauler: i. m.2 II. köt. Збб. 1. 40 Karácsonyi J. : A mérges vipera és az antimonialis. Századok 44 (1910), 4.1. 41 Zichy I.: A Képes Krónika miniatűrjei viselettörténeti szempontból. Petrovics Elok emlékkönyv. Bpest. 1934. 67. sk. 1.; Györjjy I. : Néhány adat a régi magyar népviselet ismeretéhez. A Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának értesítője 10 (1909), 178. sk. 1.; A magyarság néprajza. Bpest [1941]2 I. köt. 337. 1.
