Századok – 1966
Tanulmányok - Mályusz Elemér: Krónika-problémák 713
KRÓNIKA-PROBLÉMÁK 731 kötelezettség helyett jogira figyelmeztetheti. Ez azonban nem volt módjában. Annál inkább a történetírónak, akit nem gátolt, hogy a tényleges helyzet helyett a magyar udvar által óhajtottat ismertesse, s mindazt, ami a viszályok és tárgyalások során mint jogfenntartás hangzott el, noha az ellenfél visszautasította, valóság gyanánt adja elő. Azt, hogy Róbert király azért akart visszavonulni az uralkodástól, hogy András hercegnek átengedje a koronát, 1335-ben nem lehetett volna állítani, amint az oklevél sem mondja. Sőt később sem. Róbert király arra, hogy egyáltalán lemondjon az uralomról s ezt átengedje a magyar hercegnek, éppen olyan kevéssé gondolt, mint ahogyan nem tette őt meg utódjának sem. Valójában változatlanul egyesegyedül unokáit tekintette örököseinek s halála előtt a legtöbb, amit hajlandó volt megtenni András érdekében és vállalt kötelezettségei értelmében, az volt, hogy 1342 húsvét negyednapjára kitűzte az esküvőt, Johanna és András együtturalkodását azonban oly korlátozott értelemben fogta fel, hogy csak Johannát fogják megkoronázni, Andrást a „királyné férje" cím illeti meg, ha pedig házasságukból gyermek nem születik, Johanna húga, Mária örökli a trónt.27 Róbert király halála és a herceg meggyilkolása után ellenben már szabadon lehetett arról beszélni, hogy mi volt a nápolyi király szándéka. A krónika érve eléggé semmitmondó. Abból ugyanis, hogy Róbertnek meghalt a fia, nem következett, hogy utódjává — unokái helyett — éppen unokaöccse fiát kívánta tenni. A krónika által Róbert királynak tulajdonított szándék, megint erkölcsi vonatkozású érv kíséretében, a magyar udvar fejtegetésében még évtizedek múlva is felmerült. Annak jeléül, hogy azt sokszor hangoztatták, s jól bevésődött az udvari körök emlékezetébe. Lajos király ügyvédje, Ludovicus de Placentia 1376 körül írt memorandumában a magyar királynak Nápoly feletti jogát bizonyítva mondotta: rex Robertus.. . conscientia ductus, quod regnum . .. debebatur de iure ... domino Carolo regi Vngarie, voluit tunc renunciare sibi et filiis suis dictum regnum.28 A krónikának a magyar és a nápolyi Anjouk viszályát ismertető előadása ezek szerint elfogult, a tényekkel ellenkezik, s a testvérharc küzdelmei közben kovácsolódott érvelésre támaszkodik. Az 1335-i visegrádi kongresszus leírása szembeszökően a külsőségekre szorítkozik, a lényeget, a közép-európai hatalmak kapcsolatainak új elrendeződését a sematikus előadás nem képes érzékeltetni, és ugyanakkor súlyos ténybeli tévedést követ el. A régi relációkat egyrészt Csehországnak Lengyelországgal, Bajor Lajos császárral, Ausztriával, Lengyelországnak a német lovagrenddel való ellentéte, másrészt a Lengyelország és Bajor Lajos s Ausztria, továbbá Csehország és a német lovagrend közti egyetértés jellemezte. A helyzet megváltoztatásához Károly Róbertnek nem fűződött különösebb érdeke. A kezdeményezés nem is tőle, hanem János cseh királytól (1310— 1346) és fiától, a későbbi IV. Károlytól, akkor morva őrgróftól indult ki. Számukra volt fontos, hogy a császártól és az osztrák hercegektől elválaszszák és a maguk oldalára vonják Lengyelországot. Károly Róbert vállalta a közvetítést. A megegyezés értelmében, amely 1335. augusztus 24-én Trencsénben jött létre, János király és fia a lengyel követek előtt lemondottak Lengyelországról (renunciaverint omni iuri ... proprietati, dominio et titulo regni 27 Miskolczy : i. m. 43. 1. 28 Óváry L. : A Nagy Lajos és V. Károly francia király között tervezett szövetség. 1374 — 1376. Magyar Történelmi Tár 23 (1877), 63. 1.
