Századok – 1966

Tanulmányok - Mályusz Elemér: Krónika-problémák 713

730 MÁJA'USZ ELEMÉR Ezt, bármennyire lekötötték erejét a magyar események, már 1309-ben megtette. Ugyanez volt a célja a salernoi hercegségre vonatkozó igényének felújításával 1317-ben, majd 1323-ban. A helyzet kiélezett voltát mutatja, hogy 1312-ben, II. Jayme aragon király követe szerint, Róbert király már attól tartott, hogy országát Károly Róbert fegyveresen fogja megtámadni.2

2 A merevség, amely Károly Róbert magatartását az 1330-tól folyó tárgyalásokban Róberttel és a pápával szemben jellemzi, arról tanúskodik, hogy igényét nem adta fel, s csak az alkalmat várta annak érvényesítésére. Róbert király viszont fiának, Károly ealabriai hercegnek 1328-ban bekövetkezett halála után el volt szánva, hogy Nápolyt nem adja ki családja kezéből és két leányunokája számára biztosítja azt. Megoldásul ő vetette fel, hogy Károly Róbert két fia lépjen házasságra az ő két leány unokájával. Nemcsak Károly Róbert semlegesítésére számított, hanem arra is, hogy a magyar király támaszt fog jelenteni unokáinak saját öccseivel: Fülöp tarantói herceggel és János durazzói herceggel szemben, akik a leányok rovására a maguk, illetőleg családjuk számára igényelték a koronát. Károly Róbert hosszú tárgyalások során, részben a pápa, mint Nápoly hűbérura rábeszélésére, fogadta el a tervet. Az 1332. június 30-i megállapodás szerint, amelyet Róberttel Piacenzai Jakab csanádi püspök kötött meg ura nevében, Lajos herceg nőül veszi az idősebbik unokát, Johannát, ha pedig előbb halna meg, András lép a trónörökösnővel házasságra, míg Johanna halála esetére húga, Mária lesz Lajosnak vagy öccsének a felesége.23

A megállapodás tovább módosult Károly Róbert 1333-i nápolyi tartózkodása alkalmával, amennyiben Lajos herceg kikapcsolódott a kombinációkból, ez azonban a lényegen, a nápolyi és magyarországi Anjouk közti ellentéteknek házassággal való áthidalásán mit sem változtatott.2

4 Maga a szerződés, amelyet XXII. János pápa 1333. november 8-án jóvá hagyott,2

5

egyetlen szóval sem céloz András herceg esetleges uralmára vagy koronázására, de nem esik erről szó más levelekben sem.2

6

Károly Róbert kétségtelenül szívesen látta volna, ha erre vonatkozólag Róbert király kötelezettséget vállal, nem valószínű azonban, hogy ily remény éltette volna útja megkezdésekor. Az előzetes diplomáciai tárgyalások folyamán eleve tisztázódhatott, hogy mire számíthat. Mind az 1335-i oklevél, mind a krónika ügyesen emelték ki Róbert király kezdeményezését. Az előző tények elhallgatásával azt a látszatot ébresztették, mintha a magyar uralkodóház jobb belátása ellenére szánta volna el magát a következményeiben később oly végzetesnek bizonyult lépés megtételére. Károly Róbert mintegy erkölcsi nyomást kívánt gyakorolni nagybátyjára: ha kérésére elvitte hozzá fiát, tegye meg, hogy az uralkodáshoz hozzá segíti. Természetszerűleg többet ért volna, ha a még oly nyomósnak látszó erkölcsi 22

. . . terra illa invadetur per ipsum regem Ungarie, cum in ea se aserat ius habere tanquam filius primogeniti filii domini Karoli regis quondam. H. Finke : Acta Aragonensia. Quellen . . . aus der diplomatischen Korrespondenz Jaymes II. (1291 — 1327). Berlin u. Leipzig. 1908. I. köt. 323. 1. 23 Theiner: i. m. I. köt. 590. sk. 1. 24

Miskolczy I.: Magyar—olasz összeköttetések az Anjouk korában. Magyar— nápolyi kapcsolatok. Bpest. 1937. 13. sk. 1.; Fraknói V.: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szent-székkel. Bpest. 1901. I. köt. 151. sk. 1.; R. Caggese: Roberto d'Angio e i suoi tempi. Firenze. 1922. I. köt. 663. sk. 1. 25

Theiner: i. m. I. köt. 593. sk. 1. 26

Vo. Fraknói V.: Oklevelek Endre és Johanna házasságkötésének történetéhez. Történelmi Tár 1898, 385. sk. 1.