Századok – 1966

Tanulmányok - Mályusz Elemér: Krónika-problémák 713

KRÓNIKA-PROBLÉMÁK 729 1334 március havában tért vissza. Fiát Nápolyban hagyta, azonban nem megkoronázva, mint kívánta, hanem Róbert király védelmére bízva. Ez a Róbert nagy tudományú és életszentségű ember volt, de már kortól törődött. A világról és a trónról le akart mondani, hogy az elmélkedésnek élhessen s a gyermek következzék utána az uralomban. De közben magasabb tanácsra még sem akart, amíg él, lelépni a királyi felség trónusáról. Azt azonban kívánta, hogy halála után a jog szerint őt követő gyermek kapja meg a koronát, mivel az ő, Róbert király örököse idő előtt meghalt. — 1335-ben Szt. Márton-nap körül .János cseh király fiával, Károllyal és a lengyel király a magyar királyhoz jöttek Visegrádra, hogy örök békét kössenek, ami meg is történt. Naponta a két király ebédjére a magyar király bőkezűségéből kiosztottak 4000 kenyeret s az étkekből fölösen. A lovaknak naponta 25 gerleta takarmányt adtak. Borból elfogyott 180 átalaggal. A magyar király a csehet különböző értékes ékszerekkel, nevezetesen 50 ezüst edénnyel, két tegezzel, két övvel és egy csodálatos sakktáblával, két felbecsülhetetlen értékű nyereggel, egy kétélű tőrrel, amely 200 ezüst márkát ér, és egy csodálatos művű gyöngyházcsészével ajándékozta meg. Ugyanő, hogy sógorát, a lengyel királyt mentesítse a cseh királynak járó census fizetésétől, az utóbbinak 500 legtisztább aranymárkát adott. Végül a három király kölcsönös védelmi szövetséget kötött egymással s azt nagy esküvel megerősítették. — 1339 júliusában Kázmér lengyel király országa püspökeivel és báróival Visegrádra jött, itt valamennyiük hozzájárulásával és akaratából, mivel magának nem volt fia, a lengyel királyságot átengedte nővére és Károly király fiának, Lajosnak, s erről nyilvánvaló oklevelet állítottak ki. A krónika előadása, hogy Károly Róbert a nápolyi király — Róbert — kérésére vitte fiát Nápolyba megkoronáztatni (Anno domini millesimo tricentesimo tricesimo tercio egressus est rex de Vysegrad . .. ut filium suum per voluntatem summi pontificis domini scilicet Iohannis XXII. et ad instantiam et petitionem inclitissimi regis Roberti regis Sicilie regnique eiusdem coronaret in regem), egy 1335-i királyi oklevélre emlékeztet: ad induccionem seu peticionem diligentem . . . incliti . . . Roberti . . . Sicilie regis . . . Andreám . . . Neapolym .. . anno domini 1333 disposuissemus, ibi postea feliciter ... regnaturum.21

A felszínen valóban így látszott: a nápolyi király javasolta, hogy unokája és András herceg kössenek házasságot, s XXII. János pápa ösztökélte Károly Róbertet az ajánlat elfogadására. Mindezt azonban mindketten csak azért tették, mert a magyar király messzemenő kívánságait más módon nem tudták elhárítani. A követeléseknek, amelyekről a krónika és az oklevél egyaránt hallgatnak, a magyar király hosszas tárgyalásokon adott hangot. Jogtalanul mellőzöttnek érezte ugyanis magát, amiért atyjának, Martell Károlynak 1295-ben bekövetkezett halála után nagyatyja, II. Károly (f 1309) nem őt jelölte ki nápolyi királynak, noha a hűbérjogi felfogás értelmében elsőszülöttség címén őt illette volna a korona, hanem atyjának harmadik testvérét, Róbertet. Mivel az öröklési rend megváltoztatásához VIII. Bonifác pápa 1297-ben hozzájárult, utódai, az avignoni pápák pedig változatlanul politikájuk irányelvéül tekintették, hogy Magyarország és Nápoly nem egyesülhetnek egy fő alatt, Károly Róbert kénytelen volt beérni jogai fenntartásának hangoztatásával. 21

Anjoukori Okmánytár. Szerk. Nagy I. Bpest. 1883. III. köt. 175. 1.; G. Fejér: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ae civilis. Budae 1832. VIII/4. köt. 58.1.