Századok – 1966

Tanulmányok - Mályusz Elemér: Krónika-problémák 713

KKÖNIKA-PEOBLÉMÁK 727 est per Syrimiam in omnem partem regni Hungarie transiens turmatim volitando et gradiendo in terra super omnia virentia in arboribus segetibusque ac graminibus potestatem accipiens preter folia vinearum. Post triennium autem in circumiaeentia regna, scilicet Polonie, Bohemie et Austrie recedentes se diviserunt usque ad Italiam et Franciam et sic morte perierunt.12 A krónikások által előszeretettel feljegyzett természeti csapások egyikéről van tehát szó. A parasztságot érintő, következményeiben nem lekicsinyelhető eseményről, hozzá általánosról, amely Európa jelentős részén éreztette hatását. Igen részletesen számolnak be a Csehországot ért veszedelemről a Chronicon Aulae regiae folytatója, Franciscus de Praga és Benessius de Weitmil krónikája. Leírásukból arra kell következtetnünk, hogy az ő tudósításuk és a magyar krónika híradása ugyanarra az elemi csapásra vonatkozik. Franciscus de Praga szerint a sáskahad Magyarországot is letarolta (Boemiam, Morauiam, Vngariam et alias terras vicinas devastaverunt), majd a Rajna felé vonult tovább,13 Benessius pedig Bécs környékének pusztulását külön is kiemeli.1'1 Eltérően Kétyitől mindketten 1338-ra teszik az eseményt. Ez év mellett szól, hogy a bajor krónikák szintén 1338-at említik.15 Egy évvel későbbre, 1339-re rögzíti a veszedelem időpontját Neplacho opatowici bencés apát.16 Az eltérést azzal magyarázhatjuk, hogy Neplachot, aki 1328-ban jött a kolostor iskolájába, apátja 1340-ben elküldte Bolognaba egyetemi tanulmányokat folytatni.17 Ilyesféle dátumra mindenki jól szokott emlékezni. Annál könnyebben tévedhetett utóbb, hogy útját egy vagy két évvel előzte-e meg a sáskák megjelenése. A csehországi, ausztriai, bajorországi adatok bizonyossá teszik, hogy a sáskajárás a Kétyi által megadott időpont előtt érte Közép-Európát. Kétyi tehát mindenképpen tévesen örökítette meg az évet, sőt abban is hibázott, hogy a pusztítás három éven át tartott. Ha így lett volna, az idézett krónikák semmiképpen sem mulasztják el az eset rendkívüliségét hangsúlyozni. Kétyi tévedései bizonyossá teszik, hogy nem egykorú, évkönyvszerű feljegyzések alapján örökítette meg az eseményt, hanem utólag. A hibás évszámok alkalmasak feltárni előttünk, hogyan történt ez. Az író minden bizony -nyal az űrt akarta kitölteni, amely az utolsó ismert eseménnyel megjelölt év, 1339 és Károly Róbert halála (1342) közt tátongott előadásában. A krónikaírók szokott kényelmes módján járt el: az 1338-i sáskajárás idejét áttette 1340-re, majd, talán mert nem jutott eszébe oly mozzanat, amelyről korábbi elbeszéléséhez illően szólhatott volna, további két évre kihúzta annak tartamát. Az évszám tehát csak látszólag pontosság jele és semmiképpen sem lehet belőle a feljegyzés egyidejűségére következtetni. Ellenkezőleg, bizonyos-12,Chronica Hungaroruin impressa Budae 1473. Typis similibus reimpressa. Budapestini 1900. 13 I. Emier: Fontes rerum Bohemicarum. Praha. 1884. IV. köt. 427.1. Ua. IV. köt. 490.1. 15 Anno domini 1338 . . . circa S. Affre festum locuste innumerabiles ab oriente per totarn terram Bavarie in Frankoniam venerunt. V. Arnpeck: Sämtliche Chroniken. Hrsg. v. G. Leidinger. (Quellen und Erörterungen zur bayerischen und deutschen Geschichte. NF. III.) München. 1916. 251., 299. 1. 16 Circa festum Iacobi locustarum infinita multitudo ab extremis partibus Vngarie et Grecie veniens, non solum Boemiam et Morauiam, sed eciam Austriam, Bauariam. . . volantes universa consumunt. Emier: i. m. III. köt. 481. 1., H. Pez: Scriptores rerum Austriacarum. Lipsiae 1725. I. köt. 1039. 1. 17 Emier: i. m. III. köt. 446. 1.; Pez: i. m. II. köt. 1006. 1. 2*