Századok – 1966
Tanulmányok - Mályusz Elemér: Krónika-problémák 713
KRÓNIKA-PROBLÉMÁK 725 szemlélet épüljön reája. A nagyobb Szt. István-legenda, mely 1077 és 1083 között keletkezett,3 7 a magyarokat már csak visszapillantásszerűen nevezte úgy, mint az ősgesta egy emberöltővel korábban: a kárhozat és tudatlanság fiainak, nyers és kóbor népnek, amely Isten teremtményének is alig tartható, s látta rendeltetésüket, ismerte fel ősi lakhelyükről a nyugati részekre jövetelének célját abban, hogy Isten végzése szerint bosszút álljanak a keresztényeken bűneik miatt.38 Ekkor már ,,a gonoszság útjáról az igazság ösvényére tért" keresztények közé számította őket, akiknek flagellum dei-szerepe a múlté lett. Mint az 1112—1116 között készült Hartvik-legenda mondotta: „Ismeretes, hogy a magyarok egykor a keresztények ostora voltak."3 9 A kereszténység teljes győzelme, a magyarságnak végleg kereszténnyé válása vetett véget az ősgesta történetszemlélete uralmának. Éttől fogva vált szabaddá az út, hogy az őshaza termékeny tájjá változzék, az ősök bátor hősökké legyenek, a kalandozások alatt, a pogányság korában végrehajtott cselekedeteik pedig elismerést érdemlő haditetteknek számítsanak. 2. Ferencesek mint krónikaírók Marczali Henrik lett először arra figyelmes, hogy krónikaszerkesztményünk XIII. század végi és XIV. század eleji része a ferencesekről, főleg budai rendházukról sok megemlékezést tartalmaz. Éppen ezért ezt a részt budai minorita krónikának nevezte el.1 Megjelölése általános lett. Domanovszky Sándor beható kutatásai nyomán tisztázódott, hogy a ferences szerző írta a IV. Lászlóról szóló fejezeteket is, még pedig Károly Róbert korában, visszatekintésszerűen az Anjou-ház érdekeinek megfelelően megváltoztatva a korábbi László-párti író előadását. Domanovszky az 1317. évnél vélte a ferences író munkáját lezárulónak. Elgondolása szerint a következő rövid feljegyzéseket már egy másik, önálló ítélőképességű szerző egészítette ki Záh Felicián merényletének és a Bazarab elleni hadjárat részletes leírásával.2 Következtetését Horváth János stíluskritikai vizsgálatai nem igazolták. Horváth az 1317 utáni rész stílusát a korábbival megegyezőnek, a későbbitől pedig eltérőnek találta, s így az Anjou-kori ferences történetírót az 1332-ig terjedő elbeszélés szerzőjének nyilvánította.3 Karácsonyi Jánosnak sikerült János ferences provinciális személyében rátalálnia az íróra is.4 Ez 1323-tól 1331-ig állott a magyarországi ferences rendtartomány élén, egyszersmind a király környezetébe, bizalmas emberei közé tartozott. Károly Róbert 1331-ben Avignonba küldte a pápához, hogy a rossz hatást, amelyet az előző évben Bazarab havasalföldi vajdától elszenvedett veresége keltett, ellensúlyozza. A provinciális diplomáciai érzékét és eszességét dicséri, hogy feladatának eredményesen megfelelt. Nem hallgatta el egészen a vereséget, de oly ügyesen magyarázta azt árulással és emelte ki 37 SRH II. köt. 368. sk. 1.; Horváth: i. m. 137., 144. 1. 38 SRH II. köt. 378. 1. 39 SRH II. köt. 402. 1. 1 A magyar történet kútfői az Árpádok korában. Bpest. 1880. 49. 1. 2 A magyar királykrónika XIV. századi folytatása. Emlékkönyv Berzeviczy Albert. . . tiszteleti taggá választása harmincadik évfordulója alkalmából. Bpest. 1934. 27. sk. 1. »Lm. 257. sk. 1. * Szt. Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. Bpest. 1923. I. köt. 34. sk. 1. 2 Századok 1966/4—5
