Századok – 1966
Tanulmányok - Mályusz Elemér: Krónika-problémák 713
KRÓNIKA-PROBLÉMÁK 723 Csak valamennyi kútfő adatainak igen gondos elemzése után lett világos, hogy az ősgesta rajza elfogult s a legnagyobb mértékben igaztalan.33 A hamis kép tartós fennmaradása mindennél inkább tanúskodik a festő rábeszélő erejéről. Az ősgesta szerzője a közélet terén válhatott oly történetíróvá, akinek van koncepciója és tárgyát, népének sorsát képes saját feje után haladva megítélni, az! írói készséget azonban az iskolában kellett megszereznie. A história nem tartozott ugyan a hét szabad művészet közé, nem volt önálló tantárgy az oktatásban,3 4 mégis nyílott alkalom megismerkedni nemcsak lényegével, hanem a szabályokkal is, miként lehet történetet írni. A döntő kétségtelenül az volt, hogy a történetiség nem volt idegen a XI. század gondolkozásától. Ez magának a keresztény egyháznak a lényegéből fakadt. Szemben a magyarság sámánhitével, amely a mágiát híva segítségül, kereste a közvetlen kapcsolatot a szellemvilággal, a keresztény vallás történeti jellegű volt.35 A kiválasztott nép sorsán keresztül azt tudatosította, hogy a jelen a múltnak a folytatása, a jövőt illetően pedig hirdette, hogy az utolsó ítéletig események láncolata vezet el. Történeti érvek, túlmenően az ó- és lijszövetség tényanyagán is, a teológia valamennyi ágának művelői előtt ismeretesek voltak. Ily bizonyítékok hasznos voltának felismerésére az iskolai rendszer nevelte a klerikusokat. Ők a grammatikától és a retorikától a latin szavakon és nyelvtani szabályokon kívül többet tanultak. A prózai szövegek, amelyeket az iskolában olvastak, magyaráztak, amelyekből hosszú részeket megtanultak, részben maguk is történetírók, ókori auktorok tollából származtak. Bármennyire stilisztikai volt a tanítás célja, a történeti munkákból vett példázatok akaratlanul történeti ismeretek megrögzítődését eredményezték. A grammatika törekvése, erősíteni az emlékezetet, igen fontosnak bizonyult a történeti módszer alkalmazásánál. Hozzászoktatott az egyszer hallottaknak utalásszerű lejegyzésére s ily jegyzet alapján a leírás alkalmával a teljes szöveg visszaadására, megtanított a kivonatolásra, értvén az excerptumok készítésén szélesebb terjedelmű ismeretanyag áttekintését és biztos kezelését, a tényanyag kiválasztását, sőt a helyesnek találtnak átvételét és beillesztését az új, egyéni munkába, de hozzászoktatott a mintaképül választott könyvek nyelvi, stiláris és felfogásbeli utánzására is. Az ily tág értelemben vett írás módjának és szabályainak tanítását tovább folytatta a retorika, nem egyszerűen a szép fogalmazásra oktatva, hanem a históriának önálló szerepet juttatva. Egy VIII. századi excerptum-gyűjtemény a históriát, bár a retorika keretei között, sajátos feladatkör ellátására alkalmasnak látja. Meghatározása szerint a megtörtént és megörökítésre méltó hadi és békés eseményeket tárgyalja, a történetírónak pedig az a feladata, hogy a tényeket kritikával megállapítsa, félelem, kedvezés, irigység nélkül világosan és röviden, tehát felesleges és henye részek nélkül választékos stílusban elbeszélje. A történetírás céljául 33 Gombos F. A.: Történetünk első századaiból. Századok 45 (1911), 508. sk. 568. sk. 1. 3iJ. Spörl: Grundformen hochmittelalterlicher Geschichteanschauung. München. 1936. 18. 1., J. Ghellinck: L'essor de la littérature latine au XIIe siècle. Bruxelles—Paris (1954)2 313. sk. 1. 36 A következőkre H. Wolter: Geschichtliche Bildung im Rahmen der Artes Liberales. J. Koch: Artes Liberales. Von der antiken Bildung zur Wissenschaft des Mittelalters. (Studien und Texte zur Geistesgeschichte des Mittelalters. Hrsg. v. J. Koch. 6) Leiden—Köln. 1959. 50. sk. 1.
