Századok – 1966

Tanulmányok - Sipos Péter: Az Imrédy-kormány megalakulásának történetéről 62

AZ IMRÉDY-KORMÁNV MEGALAKÜLÁSÁllŐI, 65 lomra"1

6

— jelentik vidékről, rámutatva az előbb említett konvergenciára a nyilaspártok, valamint a kormánypárti szélsőségesek között. Martonék tavaszi kudarcukból azt a tanulságot vonták le, hogy szélesebb bázisra kell építeniük a gömbösi politika restaurálására irányuló terveiket a „csáklyásokkal" szemben. „A kispolgárság és proletariátus hangulata városban és falun a harmincas évek közepére elkerülhetetlenül sok szociális feszítő erővel is telítődik."1

" Ez lehetőséget nyújtott a tömegek indulatainak felhasználására egy fasiszta jellegű, sok demagóg elem mellett az" „őrségváltást" mint az úri szélsőjobb alapvető célkitűzését is tartalmazó reformprogram érdekében. Az elégedetlenséggel párosult széleskörű politikai felélénkülés nemcsak lehetővé, hanem szükségessé is tette a jobboldali radikalizálódás támogatását, mert,, . . .ha Magyarországon ma bármi ok következtében teljesen megszűnne a jobboldali szervezkedés, napok alatt erősödne meg félelmetesen a baloldal, a szociáldemokrácia szélsőséges szárnya, mert a politikai aktivitás kora sohasem terel tömegeket középre . . ,1

8

— szögezte le Rajniss, helyesen érzékelve a vagyonos osztályok ösztönös irtózását bármilyen tömegmozgalomtól. Az úri szélsőjobboldal tehát kettős lélekkel tekint a nyilaskeresztes szervezetekre •— szívesen megnyergelné őket saját céljai érdekében, de féli is gátlástalan demagógiájukat és különösen kifogásolja erőszakos módszereiket. A nyilasmozgalom adott állapotában nem is volt alkalmas a vele kapcsolatos elképzelések megoldására. Megvalósíthatatlan és mégis sürgős feladatnak tűnt a szétforgácsoltság felszámolása.1

9

A probléma súlyos voltát maguk a nyilasok is látták. „Tele vagyunk szervezetekkel. Tele vagyunk felkelő szabad csapatokkal, de ettől a jobboldali anarchiától nem fél a baloldal" — szomorkodik egyik orgánumuk. ,,A töméntelen jobboldali program, a rengeteg frakció . . . azt bizonyítják, hogy beteges személyi aspirációk uralkodnak a tömeget vezérlő gondolat fölött."2

0 A megoldás mindezen ellentmondásokra és bajokra kézenfekvőnek tűnt — a nyilasmozgalmak egyesüljenek egy olyan politikus irányítása alatt, aki az „úrifasiszták" soraiból kerül ki, de személye elfogadható a „népi" elemek számára is.2

1

Ez egyúttal nyugvópontra juttatná a magyarországi szélsőjobboldali mozgalmon belül a guvernementális és a puccsista szárny között már a húszas években megfigyelhető ellentétet. Bár az a törekvés, hogy az esetleges egyesülés után Mecsér töltse be a „vezéri" posztot,2

2

számos, itt nem részletezhető ok miatt nem valósult meg, a Marton—Mecsér-klikk és a nyilasok jó nexusa továbbra is fennállott. 16

Párttörténeti Intézet, Archívum (a továbbiakban PIA.) SzDP titkárság vidéki levelezés Debrecen „1938—44". 17

Lackó Miklós: Vázlat a szélsőjobboldali mozgalmak társadalmi hátteréről Magyarországon az 1930-as években. Történelmi Szemle. 1962. 458. 1. 18

Összetartás, 1937. márc. 21. 19

A nyilas pártok történetét illetőleg ld. részletesebben Lackó Miklós : Vázlat . . . 20

Összetartás, 1937. aug. 29. 21

Ricsóy-Uhlarik Béla, a fajvédő Békés megyei főispán szerint ,, . . . a jelenleg még kialakulatlan és közösen gomolygó világnézeti hullám szellemileg és erkölcsileg értékes vezetők kezében ... egy hatalmas arányú konstruktív nemzeti mozgalom céljai szolgálatába volna beállítható" (kiemelés tőlem — S. Р.). О. L. BM. VII. res. 1937 — 6 — 4007 (26-27). 22

„Ujabban a nemzeti szocialisták csoportjai . . . Mecsér András országgyűlési képviselő felé húzódnak. Szívesen látnák a nacionalista mozgalmak vezetőjéül." O. L. BM. VII. res. 1937 szi n. 5 Századok 1966/1