Századok – 1966
Tanulmányok - Mályusz Elemér: Krónika-problémák 713
716 MÄLYUSZ EI.EMÉll alapvető hibát elkövető kútfőtől függésük azonban világos, s az is kétségtelen, hogy annál hűbben tükrözik a Regino-szöveget, minél közelebb állanak hozzá. Az egymásba öltődő félreértéseknek ezt a láncolatát azért volt érdemes végig követnünk, mert így meggyőződhettünk, hogy az ősgesta ártatlannak látszó tollhibája végső fokon lavina módjára megnövekedett tévedést eredményezett. A történetíró, mint a példa mutatja, a XI. században is felelősséggel tartozott munkája iránt, s nincs okunk kételkednünk, hogy ily felelősségtudat hozzá tartozott tevékenységéhez. A szövegeknek a középkorra jellemző szószerinti átmásolása, új munkának korábbiakból kontaminálás útján való szerkesztése, amit az írói önállóság hiányával szokás értelmezni, részben a tények, a valóság tiszteletével magyarázható. Azt nyugodtan mondhatjuk, hogy a szövegek gondos, szószerinti másolása különb, lelkiismeretesebb, s a mai kutató szemszögéből nézve is helytállóbb eredményekre vezető munkának a jele, mint a laza, gondatlan, felszínes fogalmazás. Ne kicsinyeljük tehát le a tévedést, amely Erchanger és Berthold grófoknak a magyar történetbe való bevonását eredményezte. A hiba tanulságos, mert megkönnyíti a mérlegelést, ha elkövetőjének egész írói eljárását értékeljük. Másik forrásából, az altaichi évkönyvekből szintén átvett az ősgesta szerzője szószerinti részletet: „Anno domini 1022 in multis locis incendia multa et magna facta sunt, ingens etiam terre motus contigit 4. Idus Maii 10. hora diei sexta feria post ascensionem domini, quasi duo soles visi sunt 10. Kalendas Iulii."8 Az évkönyvek kiadója, W. Giesebrecht már 1869-ben felhívta a figyelmet, hogy a magyar krónikának ez a része szószerint egyezik az évkönyvek megfelelő helyével, s utalásából az is kitűnt, hogy az ősgesta 1022-i híradása forrásában 1020, illetőleg 1021 évek alatt szerepel,9 megállapítása felett azonban átsiklottak a magyar gesta-kutatók. A Szentpétery-féle kiadásban Domanovszky, noha egyébként az altaichi évkönyvekből átvett szavakat, részeket tipográfiailag is jelezte, nem utalt az összefüggésre, s a két kútfő évszámai közti eltérés magyarázatára sem tért ki. Pedig ez is jellemzi az író eljárását. Megállapítható, hogy az ősgesta egyrészt összevonta két év eseményeit egy esztendőre, másrészt azokat egy harmadikra helyezte. Mint akinek közömbös, hogy az események 1020 —1022 közül mely évben mentek végbe. A gesta kutatói valóban úgy is fogták fel, hogy a hírek érdektelenek, a mai embernek semmit sem mondanak s szóra sem méltók.10 Pedig az íróról elárulják, hogy érdemesnek talált tárgyához egyáltalán nem tartozó, tipikusan krónikás, természeti jelenségekről szóló adatokat felvenni könyvébe, s így ez a munka bajosan képzelhető összefüggő, folyamatosan gördülő elbeszélésnek. Nem lehetett magas színvonalú írói alkotás sem, szerkezetében éppen oly kevéssé, mint stílusában, de valószínűleg felfogásában sem. Azon-8 SRH I. köt. 318. 1. 9 1020. In multis terrarum locis multa et magna incendia. 1021. Ingens terrae motus 4. Idus Mai. hora 10. diei feria sexta post ascensionem domini et quasi duo soles visi 10. Kal. Iulii. M. G. H., SS 20, 790. — Ehhez jegyzetben: Haec et notae ad annum sequentem ad litteram in chron. Hung. (Schwandtner SS rer. Hung. I. p. 119) descripta sunt. 10 Ez végeredményben még a jobbik esetnek bizonyult, mert Erdélyi László magyarországiaknak vélve, a gesta 1342 utáni óbudai első kibővítőjének tulajdonította s feltette, hogy Óbudán „kellett oly jegyzeteknek lenniök, aminők alapján a bővítő több ízben több helyen nagy tűzvészt említ 1022-ben s nagy földrengést május 4-én pénteken a napnak 10-ik órájában áldozócsütörtök után s mintha kettős Napot láttak volní június 22-én." Krónikáink atyja Kézai. Szeged. 1933. 33. 1.
