Századok – 1966
Tanulmányok - Mályusz Elemér: Krónika-problémák 713
KRÓNIKA-PROBLÉMÁK 717 kívül a római napjelölós mellett az egyházinak változatlanul hagyása az író felületességéről tanúskodik. Az ugyanis hozzátartozott a kor egyházi műveltségéhez, hogy a klerikusok tisztában legyenek az ünnepnapok sorrendjével, a húsvéttól függők kapcsolataival, s ki tudják számítani egymás után következésüket. A naptárkészítés fortélyát, az időszámítást iskolában tanulták, s ha azt nem is kérjük számon a szerzőtől, hogy pontosan mondja meg, mikor, hányadikán volt 1022-ben áldozócsütörtök utáni péntek, azt joggal kívánhatjuk, hogy tudja: semmi esetre sem ugyanakkor, amikor 1021-ben. Ha tehát nem is várjuk tőle, hogy forrásának római és keresztény naptár szerint egyaránt helyesen megadott dátumát, 1021. május 12-t áthelyezze, 1022-t írva, május 4-re, azt joggal várhatnók, hogy tisztában legyen 1021. május 12-nek feria sexta post ascensionem és IV. Idus Maii naphoz kötöttségével, s- az évszámot változatlanul hagyja. Az össze nem illő évi és napi kelet, egymás mellé helyezve, a szerzőnek ugyanoly figyelmetlenségéről tanúskodik, amilyent a Regino-félo krónikából való átvételnél észrevehettünk. Az író nem itt alkalmazta először azt az eljárását, hogy több év eseményeit egy esztendőre rögzítette. A honfoglalás utáni, kalandozások-kori félévszázad történetét ugyanígy állította össze. Regino és folytatója magyar vonatkozású, igen szűkszavú feljegyzéseit hasonló módon csoportosítva, adataikat egy-egy nagyobb hadi vállalkozás rajzának alkotórészeivé tette. 889 és 955 között 19 évnél talált forrásában magyar vonatkozású feljegyzést,11 s ezekből a honfoglalástól a Lech mezei csatáig terjedő időre hét hadjáratot emelt ki, több év adatait is összeforrasztva, a közbe eső éveket pedig a nyugalom, az otthoni pihenés idejének nyilvánította. 889 után négy, 894 után hat, 901 után tíz, 912 után öt, 917 után 16, 934 után húsz évi pihenést iktatott be. Önkényesen válogatott, de a selejtezéssel elérte, hogy az események sora áttekinthetővé vált. Hét hadjáratot 19 helyett már figyelemmel lehetett kísérni, a közbeeső időszakokról pedig ügyes és elfogadható magyarázat mondotta, hogy azok a pihenés évei.12 Valószínű, hogy nem egyedül a hatásos elbeszélésre törekvés volt a XI. századi író ösztönzője, hanem korának megváltozott harcmodora láttatta vele szokatlannak, talán érthetetlennek is a hadjáratoknak sűrűn egymás után következését. A háború fogalma a XI. század közepére a jelek szerint átalakult a magyarság tudatában, amint az egyes kisebb-nagyobb csapatok felelőtlen, csak zsákmányolást célzó vállalkozásai helyébe a központi hatalom, a királyság tervszerűbb hadmenetei léptek. Az írói összevonás tehát egyszersmind az eseményeknek az olvasóhoz közelebb hozását, könnyebb megérthetését is célozta s egyúttal biztosította. Igen nagy jelentőségű, hogy Hómannak találó következtetések során sikerült kielemeznie az ősgestában Continuator Reginonis 912, 917, 934, 955. évi feljegyzéseit. A négy közül ugyanis három a magyarok kudarcáról szól. A 912-i feljegyzés az Inn folyó menti 913-i vereségről, a 934-i az előző évi balul végződő riadei nagy csatáról, a 955-i pedig az augsburgi katasztrófáról.13 11 A. F. Gombos: Catalogue fontium históriáé Hungaricae aevo ducum et regum ex Stirpe Árpad descendentium ab anno Christi 800 usque ad annum 1301. Budapestini. 1937 — 1938. I. köt. 781. sk. 1., III. köt. 2038. sk. 1. 12 Hóman (A Szent László-kori Gesta Ungarorum. 80. sk. 1.) Anonymus és a Budai Krónika adatait egybevetve minden elismerésünket megérdemlő leleményességgel bogozta ki elbeszélésük összekuszálódott szálai közül az ősgesta fonalát. 13 Nem egyedül az időpontokból, az évszámokból vonhatjuk le következtetésünket. Az Inn-menti csatáról szóló rész Anonymusnál szintén helyet kapott, még pedig az
