Századok – 1966

Tanulmányok - Mályusz Elemér: Krónika-problémák 713

KRÓNIKA-PROBLÉMÁK 715 részeitől megfosztott, viszonylag csekély terjedelmű műt nem kellett, de nem is lehetett oly jelentős nemzeti történetnek látniok, mint amilyennek Hóman elképzelte. Tovább haladva arra kell még törekednünk, hogy a munka jellemzéséhez, értékének megállapításához necsak a tetszetős színeket használjuk fel. Mint minden középkori auktor, az ősgesta értékének megállapításához is akkor jutunk közelebb, ha azt vizsgáljuk meg, miként használta fel forrásait. S itt nem szabad egyszerűen beérnünk a lényeges részek átvételének pontos feltüntetésével. Sokszor jellemzőbb az érdektelen részek összehasonlításából levonható tanulság, nemkülönben az író tévedése, miként értette félre az előtte levő szöveget. Az ősgesta, Hóman helyes megállapítása szerint, használta a Reginoféle krónikát és az aitaiclii évkönyveket. Szövegük átírása közben azonban hibákat követett el. így azt, hogy Continuator Reginonis 917. évi két, egymástól teljesen független hírét összekapcsolta: Ungarii per Alamanniam in Alsatiam et usque ad fines Lothariensis rogni pervenerunt. Erchanger et Berahtold decollantur.4 A két sváb gróf, Erchanger és Berthold sorsa jól ismert, több egykorú kútfő megemlékezik róluk. I. Konrád király ellenzékéhez tartoztak, merészen szembe szálltak a püspökökre támaszkodó uralkodóval, mire ez, egyébként sógoruk, 917-ben lefejeztette őket.3 A magyaroknak semmi közük sem volt a két testvér halálához, az ősgesta azonban, mivel Continuator Reginonis egymás után következő mondatait tévedésből összetartozóknak vélte, nekik tulajdonította kivégzésüket. Az, hogy a tévedést az ősgesta követte el, világosan következik az Anonymus és a XIV. századi krónikaszerkesztmény közötti egyezésből. Egyik kútfő sem használta közvetlenül Reginot, illetőleg folytatóját, a két testvér neve mégis mindkettőben szerepel, még pedig a magyarokkal kapcsolatban. Világos, hogy nem egyenkint hibáztak, hanem közös forrásuk, az ősgesta tévedését vették át. Anonymusnál a Reginoszöveg ily formában olvasható: A magyarok „Alemanniam ac Saxoniam et regnum Láthariense igne et gladio consumpserunt et Erchangenum atque Bertoldum duces eorum decollaverunt"A három országnév — Alemannia, Elszász, Lotharingia — közül a középső helyére Anonymusnál tehát az ismertebb Saxonia került, a sorrend azonban még világosan felismerhető. A XIII. századi gesta már csak Lotharingiát tartotta meg, egyébként a szövegből eseménysort alakított ki azzal, hogy Erchangert lotharingiai, Bertoldot szövetséges brabanti herceggé tette meg, és Strassburg beiktatásával egész ütközetet konstruált: „Lothoringensem ducatum igne et gladio vastaverunt, ubi circa Strozburg in quodam prelio Echardum ducem Lothoringie et Pertoldum ducem Barbancie, qui ei venerat in auxilium, captivantes decollaverunt."7 Az egymást átíró auktorok alaposan módosították tehát a szöveget, az váth J.: Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái. Bpest. 1954. 306., 308. 1.; Oeries J. : Legkorábbi Gesta-szerkesztéseink keletkezésrendjének problémái (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat, 22). Bpest. 1961. 79. sk. 1. 4M. G. H., SS 1, 615. 6 E. Dümmler: Geschichte des ostfränkischen Reiches (Jahrbücher der deutschen Geschichte). III. köt. Leipzig. 18882. 611.1.; A. Cartellieri: Die Weltstellung des deutschen Reiches 911 — 1047. München u. Berlin. 1932. 6. sk. 1.; E. Müller-Mertens: Das Zeitalter der Ottonen. Berlin. 1955. 41., 43. 1. 6 E. Szentpétery : Scriptores rerum Hungaricarum tempore dueum regumque stirpis Arpadianae gestarum. (A következőkben: SRH). Budapestini 1937. I. köt. 110.1. 7 SRH I. köt. 309. 1.