Századok – 1966

Krónika - A történelemtanítás aktuális problémáival foglalkozó első nemzetközi szimpózium (Unger Mátyás) 644

646 KRÓNIKA talanok és pontatlanok, az egyetemes történelem és a nemzeti történelem fejlődési szakaszait nem igen tudják összeilleszteni stb., vagyis a magasabb követelményeknek alig tudnak eleget tenni. Ezzel párhuzamosan — bár ettől legalább is jórészt függetlenül — maga a történettudomány is nehéz helyzetben van : a történelem iránti társadalmi érdeklődés jelentősen megcsappant. Ez persze többé-kevésbé világjelenség és kapcsolatban van a technikai forradalommal, a nagyarányú iparosítással. A szimpózium a történelemtanítás belső problémáit elsősorban — talán egy kicsit egyoldalúan is — az önálló gondolkodásra nevelés módszereinek a továbbfejlesztésével vélte megoldhatónak, a történettudomány és a történelemtanítás társadalmi jelentőségét pedig azzal kívánta hangsúlyozni, hogy utalt azok tudatformáló szerepére. Schilfert professzor előadásában rámutatott arra, hogy a technikai forradalom győzelmét a szocialista országokban a történettudomány éppen azzal segítheti elő, ha tanulmányozza annak fejlődéstörvényeit, s egyben segít kiemelni azt szűk, egyoldalú technicizmusából. Helytelen, ha a történettudományt a gazdasági feladatok ürügyén háttérbe szorítják. A társadalom fejlődésénél nemcsak a jelent és a jövőt kell számba venni, hanem a multat is. Az ember belekerül az életbe, melynek kezdete nem az ő életével esik egybe, hanem ezer szállal a történelmi múltba nyúlik vissza. Éppen «zért korántsem lehet közömbös, hogy annak kiemelkedő nagy jait ma az NDK-ban valaki Bismarckban, esetleg Stresemannban látja-e, vagy pedig Bebelben és Liebknechtben. Az emberek társadalmi magatartása, sőt teljesítőképessége sem független ideológiai-politikai nézeteiktől. Az emberek szocialista tudata viszont nagymértékben éppen a történelemtudomány és történelemtanítás sikereitől függ. A szocialista tudat integráns része nemcsak a világkép, hanem a történetszemlélet is, mert az ember helyzete nem érthető történelmi magyarázat nélkül. Különösen nagy népnevelő jelentősége van a történettudományban a törvényszerűségek, főképpen a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet törvényszerűségei feltárásának, annak a tudatosításával, hogy a történelmi fejlődés a szocializmus irányába mutat. A történettudomány a történelem tanulságait közvetíti (különösen a munkásosztály osztályharcainak nagy tanulságait), segíti a nemzetközi politikában való eligazodást, a nemzeti sorskérdések alakulásának helyes fölmérését. Ezzel a tudatformálással a történettudomány tulajdonképpen a legfontosabb termelőerőre, az emberre hat és jelentősen hozzájárul a szocializmus teljes felépítéséhez. Schilfert professzor előadásában kitért arra is, hogy a szocialista kultúrforradalomnak szüksége van a haladó hagyományokra. A hagyomány a társadalmi tudat minden formájának jelentős alkotóeleme, azt viszont, hogy mi a haladó hagyomány, s a haladó hagyomány milyen vonatkozásait kell továbbra is a köztudatban tartani, csak a történettudomány döntheti el — mondotta. Hangsúlyozta a történettudomány sokoldalú feladatkörét, politikai felelősségét, a szocialista erkölcsi normák kialakításában, a kulturális-esztétikai l'ejlődesben betöltött szerepét, s főként a társadalmi tudat elméleti színvonalának emelésében ráháruló kötelességeket. Különösen kiemelte ebben a vonatkozásban a történelmi tapasztalatok általánosításának a szükségességét, mert — megítélése szerint — a megfelelően általánosított történelmi tapasztalatokon nyugszik a tudományosan megalapozott politikai meggyőző munka. Schilfert professzor rendkívül széleskörű, a szovjet és a német irodalmat gazdagon felhasználó, a nyugat-német nézeteket határozottan visszautasító előadása után közvetlenebb problémáink, a metodikusokra és történelemtanárokra háruló feladatok kerültek előtérbe. Ezzel kapcsolatban már bevezetőben joggal mondotta azt az elnöklő Stohr, hogy a metodikusoknak és a történelemtanároknak jut a nehezebb feladat, mert nekik kell feldolgozniok és az oktatás területén érvényesíteniök a tudomány általánosításait. A történeti fejlődés törvényszerűségeit, a törvényszerűségek által alátámasztott perspektíva-tudatot, a jövő bizonyosságának tudatát a metodika útmutatásai alapján kell az ifjúság tudatába plántálni. Ez a feladat előtérbe helyezi a történelemtanítás értelmi vonatkozásait. A gondolkodásra való nevelés az egész világon hangoztatott tendencia. Az NDK-ban a történelmi múlt súlyos öröksége, két rettenetes világháború külön is hangsúlyt ad ennek a tendenciának, amelyet ezen kívül a jelenlegi német viszonyok is sok tekintetben erősíteni látszanak. Németország kettéosztottsága, Berlin tragikus megosztottsága német kollégáink megítélése szerint elsősorban az értelmi nevelés fokozását követeli. Ezt az elsődlegesen értelmi nevelés irányában orientálódó történelemtanítást elméleti szempontból a legszélesebb alapokra fektetve, néha szinte már túlságosan is absztrakt régiókba vezetve, Weitendorf professzor világította meg a szimpózium előtt. Gondolatmenetének kiindulópontjával — lényegében — mi magunk is messzemenően egyet-