Századok – 1966

Krónika - A VII. magyar–csehszlovák jogtörténeti konferencia (Búzás József) 641

KItÓNIKA 643 konstitucionális problémát vetett fel, s ezeket fél évszázad alatt sem sikerült megoldani. Nem volt pl. elméletileg sem tisztázva, milyen helyet foglalnak el a közös minisztériumok az állami szervek hierarchiájában. Grzybowski professzor véleménye szerint a közös miniszterek nem az osztrák illetve a magyar állami főhatalom közös szervei, hanem egy harmadik közjogi jogalany szervei voltak. A konstrukció ellentmondásosságát mutatja az is, hogy e harmadik jogalany, a közös uralkodó mégsem irányíthatta önálló akarata szerint a külpolitikát és a hadügyet, ugyanis a katonaállítás, valamint a költségvetés megszavazása (a külügy és hadügy tekintetében is) a parlamentek hatáskörébe tartozott. A dualizmus másik nagy ellentmondásának forrása a német-osztrák, illetve a magyar hegemónia feltótlen és gátlástalan megvalósítása volt, az a hatalmi tendencia, ami a finom jogszabályoktól a durva erőszakig minden eszközt megragadott a Lajtán túl, ill. a Lajtán innen élő más népek, nemzetek elnyomására, s ami végeredményben a nemzetiségi mozgalmak erősödését váltotta ki és a vesztes háború végén a Monarchia összeomlásához is vezetett. Dr. Valentin Urfus, prágai jogtörténész az 1868 augusztusában közzétett „cseh deklarációban" megfogalmazott, a dualizmus trializmussá való átalakítását követelő cseh „történelmi közjogi ^programot" ismertette és elemezte. Az osztrák és a magyar uralkodó osztályok Grzybowski professzor által kifejtett politikai-társadalmi céljai miatt ez a terv azonban hajótörést szenvedett, s nem járt több sikerrel a közel fél évszázaddal később 1915-ben az ifjabb Andrássy Gyula által felvetett osztrák—magyar—lengyel trializmus koncepciója sem, amint erre dr. Búzás József az ELTE JTK adjunktusa rámutatott. A csehszlovák állam létrejöttéhez vezető tényezőkkel (az antant-hatalmak Európát átrendező tervével, a cseh burzsoázia politikai törekvéseivel, a munkásmozgalommal, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatásával) foglalkozott dr. Jan Tomeéek prágai jogtörténész referátuma és dr. Julius Mesaros, pozsonyi kutató hozzászólása. Dr. Hans Lentze, bécsi akadémikus, referátumában leszögezte, hogy a dualizmus korának állam jogi problémáit nem lehet az akkori társadalmi, politikai tényezők figyelembe vétele nélkül, csak mai szemmel és a mai nyugati tudományos fogalmakkal megoldani. Grzybowski professzorhoz hasonlóan az államforma tisztázásához annak a kérdésnek az eldöntését tartotta a leglényegesebbnek, hogy kiknek a kezében volt a hatalom és miként gyakorolták azt. A dualizmus rendszerének államelméleti alapjairól dr. Péteri Zoltán, az MTA Állam-és Jogtudományi Intézetének osztályvezetője, a helyi autonómia kérdéseiről dr. Martin Vietor, pozsonyi professzor értekezett, összekapcsolva ezt a nemzetiségi egyenjogúság kérdésével, amely a Monarchia és ezen belül Magyarország legsúlyosabb, a legsürgősebb megoldást követelő problémája volt, s amely kérdés megoldásának elodázása — egyéb tényezők mellett — végül is a Monarchia széthullásához vezetett. Dr. Miloslav Dolezal prágai jogtörténész felszólalásában rámutatott, hogy az osztrák—magyar kiegyezést elsősorban a Monarchia szláv népeinek rovására hajtották végre. A dualizmus kora — éppen a felmerült problémák sokrétű és területenként, tartományonként is differenciált volta következtében — gazdag jogszabálytermést hozott. Ennek jórészét később az utódállamok, így Csehszlovákia is felhasználták. Ezek a szabályok, mint a dualizmus jogrendszerének maradványai, csak az 1948 utáni nagy kodifikációs folyamat során hulltak ki végleg az új egységes csehszlovák jogrendszerből. Dr. Sarlós Márton nyug. egyetemi tanár Deák Ferenc nézeteit elemezte a nemzetiségi ós a parasztkórdósre vonatkozóan. Megállapította, hogy a Deák irányítása alatt készült Eötvös-féle nemzetiségi törvény a maga korában haladó volt. Deák és szűkebb köre szemben állott a magyar képviselőházban uralkodó túlfűtött nacionalizmussal, úgyszintén a 48-as törvények és az abszolutizmus korabeli pátensek által még nyitva hagyott agrárproblémáknak a parasztság rovására történő megoldásával. Dr. Vargyai Gyula, a pécsi JTK adjunktusa korreferátumában a dualizmuskori pártok szerepével foglalkozott. Megállapította, hogy ezek gyakran még programjukban sem nagyon különböztek egymástól, az általuk képviselt osztályérdekek pedig legtöbbször fedték egymást. Nagy részük a dualizmus rendszerének konzerválását, ill. módosítását akarta csupán, de nem gondolt a rendszer gyökeres átalakítására. A valóban forrami út követői nem juthattak be a parlamentbe. Dr. Barbara Sobolewska, krakkói jogtörténész a Monorchia nemzetiségi szerkezetével foglalkozott, kiemelve, hogy míg Ausztriában az államvezető német-osztrákok kisebbségben voltak, Magyarországon a magyar nemzet relatív többséget élvezett. Dr. Karol Rebro pozsonyi professzor elemezte a szlovák nemzeti program alapelveit és az osztrák terveket a szlovák kérdés megoldására. Dr. Horst Kuntschke, a berlini Humboldt egyetem adjunktusa összehasonlította az 1848 — 1871-es évek németországi politikai fejlődését