Századok – 1966
Krónika - Az első olasz–magyar történésztalálkozó (Hanák Péter) 635
638 KRÓNIKA a dualista Monarchia és Olaszország hatalmi érdekeinek ütközése, Olaszország kétértelmű külpolitikája hangolta a magyar uralkodó osztályokat és a középosztály zömét ellenségessé. A magyar vezető körök a háború kitörésekor dühvel fogadták Olaszország semlegességi nyilatkozatát, elleneztek bármilyen kompenzációt, különösen ellenezték — e tekintetben a legintranzigensebbek közé tartoztak — Trentino átadását Olaszország semlegességének vagy közreműködésének megnyerése érdekében. Ez az álláspontjuk szorosan összefüggött az Erdélyre vonatkozó román kompenzációs követelésektől való félelmükkel. A magyar vezetők mereven ellenállottak az engedményeket sürgető német nyomásnak is. Különösen kiéleződött a helyzet 1916 januárjától, amikor Burián vette át a külügyminiszteri tárcát. Burián politikájának, amelyet az előadás részletesen végigkövetett, nagy része volt az olaszokkal való szakításban. A tartalmas vitából csupán néhány mozzanatot emelünk ki. Vita alakult ki a hármasszövetségi szerződés 7. §-ának értékelése körül. Egyik álláspont helytelenítette, hogy az olasz kormány a szövetségessel szemben mereven alkalmazta kompenzációs jogát, és ebben az olasz hadbalépés elkerülhetetlen csíráját látta. Más álláspont helyeselte a 7. § alkalmazását, jogos nemzeti követelésnek tekintette az olasz igényeket. Az előadó, egyetértve Romeo professzorral, a hangsúlyt nem a szerződés betűjére, banem a hatalmi érdekekre és erőviszonyokra helyezte. Vitába szállt ugyanakkor azzal az állásponttal, hogy az olasz követeléseket a nemzeti érdek, a nemzeti elv védelme irányította volna. Rámutatott, hogy bár voltak jogos nemzeti igények is, az olasz kormány politikája alapjában imperialista, hatalmi politika volt. Végül megemlítjük a „mi történt volna, ha" vitát: többen felvetették a kérdést, belépett volna-e Olaszország a háborúba, ha idejében megkapja a területi kompenzációt. A vita azonban itt csak hipotéziseken alapulhatott, ezért tudományosan nem dönthető el. L. Valiani színvonalas, nagy anyag- és tárgyismeretről tanúskodó előadása ugyancsak a hármasszövetsóg felbomlásáról, az 1914 — 15-ös olasz—magyar kapcsolatokról szólt. Az előadó részletesen foglalkozott a hármasszövetsóg ellentmondásaival. Rámutatott arra, hogy az olasz politikai élet demokratizálódása során megnőtt a közvélemény befolyása, amely nagyrészt Monarchia-ellenes volt. Véleménye szerint Olaszország a valódi nagyhatalom rangjára vágyott, nem maradhatott tehát ki a háborúból, vagy a központi hatalmak, vagy az antant oldalán be kellett avatkoznia. A kormány 1914 nyarán még nem döntötte el az alternatívát, bár a közvélemény jelentős része az antant felé hajlott. A döntés 1915 február második felében történt meg, s ebben nagy felelősség terheli a Monarchia vezetőit, elsősorban Buriánt, akinek intranzigenciája megakadályozta, hogy Giolitti hívei, a semlegességpártiak felülkerekedjenek. Márciusban már hiába ígértek engedményeket, az olasz kormány — érthető okokból — azonnali területátadást követelt, aztán pedig már megkötötte a londoni egyezményt. Az előadó részletesen foglalkozott a magyar politika alakulásával, az egyes pártok és politikusok szerepével, különösen a függetlenségi ellenzék, Károlyi Mihály ós társai politikáját, az Olaszországgal való megegyezésre irányuló törekvéseiket hangsúlyozta és méltatta. A vitában egyes olasz felszólalók ezúttal sem fogadták el azt a tételt, hogy a 7. §-hoz való ragaszkodás már magában rejtette a háború csíráját. Vitatták a Giolitti-féle vonal realitását is. Feltették a kérdést: mivel magyarázható Tisza álláspontváltoztatása a háború megindítása kérdésében 1914 júliusában, illetve Trentino átadásának kérdésében 1915 márciusában. Magyar részről Hanák Péter válaszolt a kérdésekre. Kánki Györgygyel együtt szóvátette a függetlenségi párt szerepének túlzását. A konferencián jól kidolgozott, érdemleges előadások hangzottak el. A vita sem volt melléktémák, udvarias-sablonos kiegészítések halmaza. Érdemleges, szakszerű volt, őszintén szívélyes, kollegiális légkörben zajlott le. Ez lehetővé tette, hogy az elvi kérdésekben mutatkozó véleménykülönbségek ellenére, elvi engedmények nélkül is több kérdést tisztázzunk, illetve megjelöljük a további kutatások ós megbeszélések irányát. A kölcsönös érdeklődés iránya már a részletviták és a személyes beszélgetések során elég világosan kirajzolódott. Igen nagy érdeklődés mutatkozott a történelem mélyebb rétegeibe hatoló kutatások iránt: a vitá,k többnyire a gazdaság- és társadalomtörténeti kérdésfeltevések felé kanyarodtak, a történelmi jelenségek megértésére törekvő vizsgálódás az összehasonlító módszer, a gazdasági-társadalmi fejlődés párhuzamos és eltérő folyamatai felé tájékozódott. Hamarosan kitűnt, hogy az igényes történészek nem elégszenek meg a kapcsolat-kutatás eddigi fő témáival és módszerével, a diplomáciai és a politikai-mozgalmi kapcsolatok feltárásával, illetve a felszíni polit ikai összefüggéseknél mélyebbre nem hatoló deskriptív módszerrel. Az olasz kollégák érdeklődést tanúsítottak a magyarországi iparfejlődós — az ipari forradalom — menete, a polgári átrétegződés során kialakult társadalmi struktúra iránt, amint mi is tanulságosnak tartjuk az olasz mezőgazdasági fejlődés tőkés útjának, az ottani iparfejlődés problémáinak megismerését.