Századok – 1966

Krónika - A smolenicei Academia Instropolitana-konferencia (Kovács Endre) 639

KRÓNIKA 639 Az összehasonlító módszer bizonyára magasabb színvonalra emeli az országok közötti kapcsolatok kutatását, egyúttal nagyobb teret enged a marxista szemlélet és módszer érvényesítésére is. Az elmondottak indokolják, hogy a következő találkozó napirendjére első helyen „Az olasz és a magyar gazdasági-társadalmi fejlődés problémái a XIX. század második felében" témát tűztük ki. A másik napirendi pont időrendben folytatja a megkezdett témakört: azl918 és 1927 közötti olasz—magyar külpolitikai kapcsolatokkal foglalkozik. A konferencián ismét meggyőződhettünk róla, hogy az olasz történészek közül sokan és szívesen foglalkoznak magyar történelemmel, néhányan —A.Tamborra,L.Valiani, R. Mosca és mások — kitűnően tájékozottak témájuk magyar történeti vonatkozásaiban. Az érdeklődést tanúsítja, hogy konkrét formában felmerült Kossuth válogatott műveinek olasz nyelvű kiadása, egyes magyar történeti munkák lefordíttatása, az olasz diplomáciai okmánygyűjtemény összeállításában való konzultatív közreműködés. Végeredményben az első hivatalos olasz—magyar történésztalálkozót eredményesnek tekinthetjük. Jogos reményünk lehet rá, hogy ebből a kezdeményezésből mindkét fél számára gyümölcsöző, állandó tudományos eszmecsere fejlődhet ki. Hanák Péter A SMOLENICEI ACADEMIA ISTROPOLITANA-KONFERENCIA Mátyás király pozsonyi egyeteme, az Academia Istropolitana megalapításának 500. évfordulója alkalmából a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete 1965. december 13 —16. között nemzetközi konferenciát rendezett Smolenicón. A csehszlovák történetírás reneszánsz-kutatói nagy számban jelentek meg e tudományos megbeszélésen, melyen a külföldet egy lengyel ós négy magyar kiküldött képviselte. Magyar részről Mátrai Eászló, Kardos Tibor, Csizmadia Andor és e sorok írója vettek részt előadással a konferencián. Bár a konferencia a küszöbön álló évforduló ünnepségeinek tudományos előkészítése kívánt lenni, a rendezőség az egyetemalapítással összefüggő szűkebb kérdések mellett az egykori Magyarország szlovák nyelvterületének átfogóbb problémáit is meg kívánta vitatni, különös tekintettel a mai Szlovákia területén tért hódító humanizmus társadalmi feltételeire, távolabbi összefüggéseire és belső tartalmára. A konferenciának a rendezőség eleve afféle felmérő jelleget szánt; a smolenicei megbeszéléseken kellett kiviláglania annak, hogy mennyire jutott előre a mai csehszlovák történetírás a XV—XVI. századi kultúrtörténetem marxista feldolgozása terén, és melyek a hiányok, melyek kitöltésére kutatási csoportokat kell létrehozni. E regisztráló felmérő feladat adja meg a magyarázatát annak a körülménynek, hogy a négynapos konferencián több. mint 30 referátum szerepelt, s a történészek mellett a rokon szakmák képviselői is jelentős számban léptek fel. Ezt egyébként a konferencia témája is indokolta. A smolenicei szimpozionon kétféle tudományos felfogás és módszer jutott érvényre: az előadók nagyobb része az adatok feltárására fektette a súlyt, s emellett némiképpen háttérbe szorultak az olyan referátumok, melyek kifejezetten a magyarországi ós középeurópai humanizmus elvi kérdéseinek megvilágítását tartották feladatuknak. Ennek alapján a hallgatónak az lehetett a benyomása, hogy Csehszlovákiában a reneszánsz korát illetően a történészek igen széles körben végeznek adatfeltáró munkálatokat, de viszonylag csekély érdeklődés mutatkozik a szintetikus értékelések iránt. A konferencia részvevői közül többen is rámutattak erre az aránytalanságra, s érthető, hogy a referátumokat követő vitákban már az elvi kérdések is helyet kaptak. A konferencia szűkebb tematikáját jelző Academia Istropolitana-kutatás tekintetében az utóbbi évtizedek jelentősebb felfedezést nem hoztak, aminek következtében a hipotéziseknek és kombinációknak továbbra is szabad tér nyílik. Az olyan alapvetőeknek tűnő kérdésekre, mint hogy mi vezette Mátyás királyt a pozsonyi Studium generale megalapítására, sokféle magyarázat kínálkozik anélkül, hogy bármelyiket is biztosnak, véglegesen megnyugtatónak óreznők. Nyitott kérdés továbbra is, hogy miért éppen Pozsony lett ал új egyetem otthona és hogy mennyiben függ össze a hely megválasztása Mátyás külpolitikájával. Az egyetem fenntartása, pártfogása körül is sok a homályos pont, úgyszintén nem egyhangúan megválaszolt az a kérdés sem, milyen okok vezettek az egyetem megszüntetésére. A referátumok körül kifejlődött vitában majd minden itt felsorolt kérdéssel kapcsolatban többféle koncepció is felvetődött. Szlovák részről Varsik professzor — a korabeli szlovák — cseh kapcsolatok kiváló ismerője — ezúttal is annak a nézetének adott hangot, hogy a pozsonyi Studium generale felállításának végső és természetes indítóokát a prágai egyetem meglétében kell keresni; a prágai egyetemen ugyanis a huszita mozgalom letörése után sem csökkent a szlovák hallgatók száma, s az itteni 24*