Századok – 1966

Figyelő - Stier Miklós–Vida István: A népfront csepeli helytörténeti bizottságának munkájáról 614

FIGYELŐ 615 Az 1929 — 33-as gazdasági világválság idejétől kísérték végig a rendezők a helytörténet eseményeit. Megelevenítették Vörös Csepel harcát a fasizmus és a háború ellen. Láthattuk e harc vértanúinak fényképeit, Népszava cikkeket, a KMP csepeli sejttitkárságának felhívásait, a Horthy-rendszer utolsó évének elfogató paracsait, rendőri jelentéseit. Kitűnő fénykép-, újság-, röplap- és plakátanyagokkal illusztrálták a felszabadulás napjait, az élet megindulását, az újjáépítés nagy munkáját. Jól összeválogatott dokumentumok mutatták be a politikai és gazdasági harc egyes állomásait: a csepeli munkások szerepót a földosztásban, a koalíciós időszak tömegmozgalmaiban, az államosításokban, a munkaversenyek megindulásában, a sport- és kulturélet fejlődésében. A látogatók nyomon követhették a közigazgatás fejlődését, a kulturális és egészségügyi létesítmények nagyarányú bővülését, a közutak kiépítését, a közszolgáltatások, a közellátás eddigi fejlődését. S mindezen túl ízelítőt kaphattunk a jövőből is — a városfejlesztés terveinek kiállításával. A hatalmas arányú fejlődés bemutatása mellett megfelelő figyelmet fordítottak a nehézségekre, a negatív jelenségek érzékeltetésére is. Gazdag anyag számol be az 1956. évi ellenforradalom csepeli történetéről s Kalamár József mártírhaláláról. E rendkívül rövid ismertetés keretében szeretnénk még hangsúlyozni, hogy a felszabadult Csepel életének a valósághoz hű bemutatása nem utolsó sorban azért ;

s sikerülhetett kiemelkedően jól, mert igen gondos anyaggyűjtés előzte meg a kiállítás összeállítását. Sokoldalú, nagyon gazdag anyagot sikerült a helytörténeti akcióbizottságnak felsorakoztatnia. A legkülönbözőbb eredeti iratanyagokon kívül, a korabeli sajtón keresztül a különféle tárgyi emlékekig szinte minden eszközt felhasználtak a rendezők a kiállítás mondanivalójának formábaöntésóre. Ha eredeti dokumentumok nem álltak a munkaközösség rendelkezésére, akkor fotómásolatokat készítettek azokról az anyagokról, amelyeket a levéltárakban, a Párttörtóneti Intézetben, múzeumokban vagy a Szabó Ervin könyvtárban őriznek, s Csepel történetével kapcsolatosak. Megtalálták a legkülönbözőbb intézményektől, gyáraktól való kölcsönzés módját is, hogy minél teljesebbé tegyék a kiállítás ayagát. A jól sikerült kiállítás megtekintése után felkerestük a rendezőket, a helytörténeti akcióbizottságot, melynek vezetője dr. Zahár László pedagógus, tagjai: Bolla Dezső, Dankai Elek ugyancsak pedagógusok, Bató Vendel géplakatos, Cseh József és Danes Imre a MAHART tisztviselői, valamint Maimer Frigyes nyugdíjas művezető. Beszélgetés közben kiderült, hogy történeti tájékozottságát egyikük sem szakszerű képzés útján nyerte — még a pedagógusok sem történelem szakosok —, hanem immár több évtizedes önműveléssel, amely éppen a kedvtelésből végzett helytörténeti emlékanyagok összegyűjtése, rendszerezése és feldolgozása folyamán teljesedett ki. Többen rendelkeznek saját gyűjteménnyel. (Erem-régészeti és újkori emlékekkel.) Kiemelkedő éremgyűjteményeikből 1963 októberében pénztörténeti kiállítást is rendeztek. A csepeli helytörténeti munkaközösség 1960-ban alakult. Viszonylag rövid idő alatt, eléggé mostoha körülmények között — nincsen tároló helységük, anyagi nehézségekkel küszködnek, s sok esetben megnemórtést, nemtörődömséget tapasztalnak, s mindennek ellenére — eredményes munkát végeztek. A már említett pénztörténeti kiállítás után 1964. márc. 15-re kiállítást nyitottak az 1848 —1949. évi polgári forradalom és szabadságharc emlékére, s eddigi működésükre a felszabadulási kiállítással tették fel a koronát. További terveik középpontjában egy még teljesebb, reprezentatívabb — különösen az 1945 előtti részt sokoldalúbban, gazdagabban bemutató nagy helytörténeti kiállítás áll, amelyre az anyaggyűjtést máris megkezdték. Halaszthatatlan munka ez — mondják —, mert a felszabadulás előtti időszak szemtanúinak nagy része idősebb ember, s esetleges elhalálozásukkal pótolhatatlan tárgyi emlékek, dokumentumok, személyes élmények kallódhatnak el. Az 1970-re, felszabadulásunk 25. évfordulójára tervezett nagy kiállításra való felkészülés nemcsak gyűjtőmunkát jelent. Lehetőség van egy-egy kerek rész önálló kiállítására is, amelyek majd — a közben szerzett tapasztalatok értékesítésével — a negyedszázados fordulóra a nagyobb egész részeiként felhasználhatók. A helytörténeti munkát szinte megható gondoskodással, önzetlenséggel végző csepeli aktívákról csak az elismerés és dicséret hangján lehet megemlékezni. Áldozatos és fáradságos munkát végeznek, sok esetben pótolhatatlan értékeket mentenek meg, és jelentős népművelési feladatot végeznek azzal, hogy a helyi történetet megismertetik a lakossággal. Ugy véljük, az ilyen nagyfokú öntudattal dolgozó, öntevékeny helytörténész munkaközösségek fokozottabb figyelmet érdemelnének mind a helyi tanácsok, mind a népfront részéről, s több elvi, módszertani és gyakorlati segítséget a Budapesti Történeti Múzeum részéről. Nem utolsó sorban pedig meg kellene valósítani régi kívánságukat, lehetővé kellene tenni e nagy munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkező kerület számára egy múzeum alakítását. Stier Miklós — Vida István