Századok – 1966

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 616

KRÓNIKA A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT HÍREI A központ hírei Elnökségi ülés Társulatunk elnöksége 1966. február 25-én Molnár Erik akadémikus elnöklete alatt ülést tartott, amelyen a Társulat soronkövetkező közgyűlésének előkészítését tárgyalta meg. Igazgatóválasztmányi ülés A Társulat igazgatóválasztmánya 1966. március 25-én délelőtt 1/2 9 órakor Molnár Erik akadémikus elnöklete alatt ülést tartott, melynek napirendjén a közgyűlésen elhangzó főtitkári beszámoló megvitatása szerepelt. Székely György főtitkár az igazgatóválasztmány tagjainak rendelkezésére bocsátott beszámoló vázlathoz a következő szóbeli kiegészítéseket fűzte: ,,A Társulat titkárai által összeállított és az elnökségi vita alapján átdolgozott főtitkári beszámolóvázlat összegezi és felhasználja megelőző tanácskozások eredményét. Ügy érzem, hogy a Társulat általános — a beszámolóvázlatban kifejtett — problémáin túl szükséges néhány szóban a társulati munka elmúlt időszakban vallott célkitűzéseiről is megemlékezni. A Társulat lényegében 1958 vége óta funkcióban levő elnöksége és titkársága a társulati munka minden területén a marxista tudományos kutatás és tudományterjesztés feladatát vállalta, ha a mindennapi munka során nem is látszott szükségesnek elveink, meggyőződésünk külön hangsúlyozása. Visszatekintve már most a szűkebb társulati időszak elmúlt néhány esztendejére, örömmel kell megállapítanom, h ogy a vezető szerv fenti célkitűzésével Társulatunk igazgatóválasztmánya és széles tagsága lényegében egyetértett és a vándorgyűlések, előadó ülések, tanári tagozati foglalkozások, a kiadványokkal kapcsolatos munka ós a Századok egész működése megfelelt a marxista szellemű történetírás és történeti népszerűsítés mai követelményének. Ha voltak és irodalmilag is szóhoz jutottak némely aggályok a történész munka társadalmi haszna, megbecsülése és jelentősége körül, úgy láthatjuk, hogy egyre nő a történelem iránti érdeklődés és új területek nyílnak meg előtte. A Magyar Nemzet mellett a Népszabadságnak is kialakult valóságos történeti rovata, mindkettő komoly reményeket ébreszt a történelem megkedveltetése, szélesebb társadalmi rétegekre való helyes irányú hatása tekintetében. Nem hinném, hogy társadalmunk feledni akarna, ellenkezőleg, mind teljesebben akarja megismerni múltját. A társulati munka nem merült ki a marxizmus apológiájában, hanem az alkotó gyakorlatot és a felelősségérzettől áthatott, következetes elvi szilárdságot igyekezett egyesíteni, szükség esetén pl. a budapesti vándorgyűlésen a népi demokratikus korszak általános és középiskolai tanításának kérdései kapcsán — vitatkozva az elszigetelten felvetődő túlzó nézetekkel, bírálva azokat a felvetéseket, amelyek a marxista történetírás eredményeit öncélúan, vájkáló módon kívánják felülvizsgálni (ilyenek egyes vitaüléseken és nem történeti szakfolyóiratokban jelentkeztek). Elutasítjuk azokat a hangulatokat, amelyek a történeti munka mélységét a szocialista építés hibáinak feltárásán mérik le. Egészében véve tehát a társulati munka elkerülte a szellemi élet egyes területein ós egyes folyóiratcikkekben jelentkező eszmei bukdácsolásokat, akár ideológiai szélsőségek, akár a halálhír és az újjászületés végletei között botladoztak. A történeti irodalom ós a történeti népszerűsítés egy évtizeddel előtti eredményeit egészében elvető, a történetírás tudománytalanításáról, illusztrációs gyűjteménnyé süllyesztéséről panaszkodó, a történetírás általános pozícióját vagy relativisztikusan, vagy pesszimistán látó felfogásokat egyaránt hibáztatjuk. Mindezek a kérdések azonban aligha vitathatók ki az igazgatóválasztmányi ülés mai feladatainak keretében. Mindez még további tudományos elemzést érdemel. Amint gyorsabb, tudományos és ideológiai reflexiókat kíván a magyar ós a szovjet fejlődés egynémely megítélése, ahogyan az irodalmi folyóiratok-