Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 562

600 FOLYÖIRATSZEMXE bement változás gazdasági következményeit. Pontosabban, korlátozott piaci lehetőségek mellett hogyan állott szemben a lényeges technikai újítások révén felfrissült, nagyobb hozamú és kiterjedtebb mezőgazdasági kapacitás a nagyobb hatókörű, szélesebb általánosabb gazdasági tevékenység szükségszerű terheivel. Továbbá mennyire volt erőteljes vagy komolyan számításba vehető a mezőgazdasági beruházások ós jövedelmek hanyatlása a XVIII. század második negyedében és mennyiben hatott ez a gazdasági fejlődés menetére. A szerző e kérdések kapcsán feladatának tekintette, hogy tisztázza az 1750 előtti technikai változások helyét és idejét, valamint a termelésre gyakorolt hatásukat. Feladatának tekintette továbbá, hogy a maga elé tűzött tudományos kérdések megoldása mellett áttekintést adjon tárgyában az eddig elért általános eredményekről és a kutatások jelenlegi állását figyelembevéve megjelölje a további munka irányvonalait. — Hasonló tárgykörben kutatási eredményeit összegezi A. H. JOHN, szűkebb időszakban, 1700 és 1760 között vizsgálva az angliai gazdasági fejlődós és a mezőgazdasági termelés adatait (19 — 34. 1.). Megállapítja, hogy statikus népesség mellett a termelés növekedése véget vetett a mezőgazdasági termékek relatív árai felfelé irányuló mozgásának. Átmeneti jellegű visszaesésektől eltekintve elsősorban a gabonafélék árai estek (főleg a búzáé). Ennek társadalmi következménye az lett, hogy az ország legszegényebb rétegei (amelyeknek táplálkozása nagyobbrészt kenyérből állt) bizonyos mértékig emelhették életszínvonalukat. Ugyanakkor a farmer lakosság életszínvonala sem hanyatlott, mivel a csökkenő gabonaárakkal egyidőben az angol farmok állatállománya tetemesen megnövekedett. Foglalkozik a szerző a mezőgazdaságban időszakosan vagy állandóan foglalkoztatottak keresetével és munkaidejével, összefüggésben a megnövekedett mezőgazdasági termeléssel és a hazai (belső) piacra gyakorolt hatásával, a növekvő fogyasztással. Ennek kapcsán tér ki а XVIII. század első felónek külkereskedelmi tevékenységére is. — D. ALDEN összehasonlító jellegű gazdaságtörténeti tanulmányában Brazília gyarmati kórszaka indigó-iparának termelésével, fellendülése és hanyatlása okainak elemzésével foglalkozik (35 — 60. 1.). — A. KAHAN írása a gazdasági tevékenység és politika folyamatosságát igyekszik bizonyítani, a Nagy Péter előtti kezdeti manufaktúraipar fejlődésót végigkísérve, Nagy Péter erőszakosan siettető gyárfejlesztési programján keresztül а Péter utáni korszakot jellemző magánvállalkozások természetének és а kormánypolitikához való viszonyának leírásáig (61 — 85. 1.). 1965. 2. (szept.) szám. — Á. C. KELLEY az ausztráliai népességmozgás és gazdasági fejlődés összefüggéseit az 1865 —1935-ös időszakra vonatkozóan vizsgálja (333 — 351.1.). — L. E. DAVIS statisztikai táblázatokkal bőségesen alátámasztott tanulmánya az észak-amerikai nemzeti piac jellegét, alakulását, fejlődósét főleg а beruházások alapján (1870 és 1914 között) taglalja és M. M. Postán munkásságát, eredményeit figyelembevéve hasonlítja össze а XIX. századvégi és XX. századeleji brit képlettel (355 — 399. 1.). — J. VAN FENSTERSMAKER az 1782 — 1818 között létesült amerikai kereskedelmi bankok számáról és betétállományukról ad összefoglaló képet (400 — 413. 1.). — II. HISTORISCHE ZEITSCHRIFT 1964. 200. köt. 1. szám. — K. F. WERNER: A virágzó középkori birodalom Franciaország politikai tudatában (X—XII. sz.) (1 — 60. 1.) szembeszáll а középkori német-római birodalom egyetemes voltáról a történeti irodalomban kialakult legendával. Franciaország számára a francia király volt a frank császárok egyetlen utóda, a német-római császár nem volt több, mint Németországnak és az itáliai, a Róma-városi birodalomnak ura. Utóbbi sem foglalt magában politikai, hanem csupán vallási értelmű egyetemességet. A német-római császár sohasem élvezett Franciaországban sem auctoritast, sem potestast, sem döntőbírói szerepet, hanem csupán magasabb dignitast, vagyis tiszteleti előjogot Róma és a pápaság védelmének ellátásáért. A virágzó középkor uralkodói szuverénitásukat nem a császártól kapják, hanem saját jogon élvezik. На а francia történet kora középkori szakaszában az imitatio imperii eszméje bizonyos szerepet játszik, ezen a római birodalom példája értendő. Európa sok országot (regnum) foglalt magában, s ennek a kortársak is tudatában voltak. — ERICH ANGERMANN: A rendi joghagyományok az amerikai Függetlenségi Nyilatkozatban (61 — 91. 1.) abból indul ki, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat kortársai az államalapító okmány jelentőségét nem az emberi jogokat ünnepélyesen deklaráló bevezető részben, hanem az utána következő, az angol koronától való elszakadást kimondó ós megindokoló jogi nyilatkozatban látták, amelynek a virginiai Jefferson volt megfogalmazója. Ez a jognyilatkozat ntem magyarázható kizárólag Locke modern természetjogtanából, hanem gyökereiben a régebbi rendi jogfelfogásra, ezen belül elsősorban a hűbérurat és hűbéreseit összekapcsoló hűbéri jogra nyúlik vissza. Minthogy a