Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 562

598 FOLYÓIRATSZEM LE 598 a politikai eseményeket azonban nem kívánja összekapcsolni tárgyával. — Zambia jövőjével J. P. MURRAY foglalkozik (17 — 24. 1.), a „többfajúság", a politikai stabilitás, a mezőgazdaság és a bányászat kérdéseire tér ki. A katangai határ létrejöttének „furcsa" körülményeit is megismerjük. 255. (ápr.) szám. — LE QUESNE: Francia Nyugat-Afrika (78 — 90. 1.) áttekinti hót ország politikai viszonyait a második világháború óta. Megállapítja, hogy a terület északi része bizonyos természetes gazdasági egységet alkotott (részben a Szaharán át folytatott kereskedelem is segítette ezt), ami a IX — XVI. században politikai egységgel is párosult. A francia kormány célja (ellentétben az angol politikával) a „franciásítás" volt, egységként kezelték az egyes gyarmatokat (1895-től jelentős hatáskörrel rendelkező főkormányzót neveztek ki), így ezek politikai fejlődése is hasonló volt, interterritoriális pártok jöttek létre (szocialisták, függetlenek, radikálisak), de az ötvenes évektől kezdve a különálló fejlődés eszméje hódított tért. 1958-ban De Gaulle ezt a változást figyelembevóve készíttette el az V. Köztársaság alkotmányát, így 1960-ra valamennyi nyugat-afrikai gyarmat kivívta politikai függetlenségét. Részletesen tárgyalja a szerző az egypártrendszer kérdését, melyről megállapítja, hogy a jelenlegi afrikai viszonyoknak megfelel, • szükséges. — MERCEDES MACKEY Libéria fejlődését hasonlítja össze szomszédaióval (116 — 119. 1.). Dicséri Libériát, mivel teljesen szabad kezet ad a külföldi tőkének. Az általa is elismert nagyfokú inflációra nem ad magyarázatot. — J. G. THE ENGLISH HISTORICAL REVIEW, > 1965. 314. (jan.) szám. — W. A. PANTIN F. M. Powicke (1879 — 1963) angol történész életét és működését ismerteti, történetírói képességeit elemzi (1—9.1.). Mint a középkori intézmények és emberek kitűnő ismerője, a középkori történészek idősebb nemzedéke (Rashdall, R. L. Poole és Little) és a modernek közötti szemléletátmenetet képviselte. Egyaránt idegenkedett a kritikátlan romanticizmustól és a pesszimizryustól. Powicke az angol helytörténetírásban, a nemzeti életrajzsorozat írásában, az angol egyetemi oktatásban is nagy részt vállalt; kézikönyveknek, angol történeti folyóiratoknak nagyrabecsült munkatársa volt. 1965. 316. (júl.) szám. — F. A. DREYER az angliai 1845-ös politikai válságot elemzi tanulmányában (514—537. 1.). Különösen hangsúlyozza a whig politikusok alapállását a protekcionizmus és a szabadkereskedelem kérdésében. Fontosságának megfelelően szerepelteti Sir Robert Peelt, a konzervatívok vezérét, aki a gabonatörvónyek visszavonását követelve, az idő sürgető intelmére figyelve segített a whig politikusoknak a protekcionizmus felszámolásában. A szerző az angol történelem e gazdaságtörtónetileg jelentős szakaszát célkitűzésének megfelelően csak a politikai, azon belül a whigek ós konzervatívok közt folyó parlamenti küzdelem oldaláról mutatja be, kitekintést is adva az 1852-t követő évtizedekre. 1965. 317. (okt.) szám. — J. H. WHYTE az írországi választások alkalmával érvényesülő földesúri befolyásolást ismerteti cikkében, az 1760 — 1885-ös időszakra vonatkozóan (740 — 760. 1.). A XIX. századi Írországban a választási hadjáratokat általában két érdekkör uralta: a földesúri és a katolikus klérusé. Megmagyarázni e két érdekszféra kiterjedését, hatalmát, méreteit egy-egy választás alkalmával, magyarázatot ad egyben arra is, hogyan nyertek vagy vesztettek el egy választást Írországban. E folyóiratban (1960. 239 — 259. 1.) a szerző már feldolgozta a XIX. századi írországi választások alkalmával a katolikus klérus befolyását. Fenti tanulmányával, úgy véli, teljes képet tud adni az írországi választásokról. A földesúri befolyást ismertető Cilikének bevezető része az 1793-at megelőző állapotokat festi le, — ekkor még a földesúri hatás csak fejlődőben, alakulóban volt, míg a következő korszakokban (1793 — 1825, 1826 — 1870, 1870 után) már teljesen érvényre jutott. — — 11. THE ECONOMIC IIISTORY REVIEW, 1965. 17. köt. 3. (ápr.) szám. — J. CORNWALL: A korai Tudor-korszak gentryje (456— 475. 1.) nem kívánja ismét feleleveníteni azt a vitát, amely az 1640-es forradalomig megkísérelte különböző felfogásban meghatározni a gentry társadalmi helyét ós befolyását. A szerző szerint a fő vitapartnereknek, Tawneynak és Trevor Ropernek egyaránt az a szemléleti gyengesége, hogy nem rendszerező módon határolták körül a gentryt, mint gazdasági egységet. Folyt vita arról, hogy mint osztály 1540 ós 1640 között erősödött vagy gyengült, de azt a lényeges kérdést nem érintették, hogy meddig, milyen fokig erősödött vagy gyengült. Válaszolni kell tehát elsősorban arra, hogy számszerűleg hány emberi érintettek a változások, mennyi vagyonnal rendelkeztek, s ez a nemzeti vagyonnak hányadrésze volt s végül egységes osztálynak mondható-e akkor a gentry, ha nem: mennyire volt differenciált. A szerző vizsgálódásait az 1520-as évekre vonatkozóan 5 grófság vonatkozásában ejtette meg, ez az akkori lakosságnak valamivel több,