Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 562

FOLYŐIRATSZEMLE 597 nagyobb része tárgyalásra kerül itt. A szám közli Том MBOYA előadását (6 — 12. 1.) Kenya jövőjéről. Az afrikai miniszter a külföldi tőkét befektetésekre csábítja, garantálva Kenya stabilitását, tagságát a Nemzetközösségben. Ugyanekkor fellép az afrikai egységtörekvések mellett, figyelmeztet a rhodesiai helyzetben rejlő veszélyekre és Nagy-Britannia felelősségére. — IAN SMITH, aki Dél-Rhodesia és jövője c. előadásának megtartásakor (13 — 22. 1.) még csak pénzügyminiszter volt, további bevándorlókat és további tőkebefektetéseket kér. Állítása szerint ez csak akkor fog bekövetkezni (az üzleti köröket idézve), ha „kivívják" a függetlenséget. — LORD WALSTON (23 — 31. 1.) Afrikában háromfajta belső ellentét létét emeli ki: 1. faji ellentétek (ami nem akadályozza meg a Dél-Afrikai Köztársaságot, hogy a japánokat ne tekintse egyenrangúaknak az európaiakkal), 2. „tradicionalista", vagyis a törzsi hagyományokat erősen kultiváló, és „haladó" afrikaiak közötti ellentétek, 3. a hagyományos ellentét a gazdagok és a szegények között. — A keletafrikai kikuyu törzs ősi nevelési rendszeréről ír NEIL MCCLASHAN. A kikuyu társadalom szerkezetére a szerző sémát készített. A mindkét nembeli ifjút a felavatás (körülmetélés) vezeti be a felnőtt társadalomba (kb. 15, ill. 18 éves korban). 23 éves koráig a férfi harcos, ekkor családot alapít, majd tevékenyen részt vesz a törzsi igazságszolgáltatásban, amely nem a büntetésen, hanem az elkövetett vétekért adandó anyagi jóvátételen alapul, az ítélkezés a szokásjog alapján történik. A szerző kitér a nők feladataira, a kikuyuk vallási képzeteire. Szorosan vett neveléssel csak a felavatási előkészületek során találkozunk. Ez is szóbeli, a memóriára épít, tárgyai: a viselkedás, a vallás, a nemi élet és a háború mestersége. Ez a rendszer nem (.udott alkalmazkodni a gyarmatosítással járó új helyzethez. 251. (ápr.) szám. — ALI A. MAZRUI Egyiptom nemzetközi helyzetét és célkitűzéseit vizsgálja. (129 — 141. 1.). Megállapítja, hogy Egyiptom négy „kör" középpontja, vezetője igyekszik lenni: az arab világ, a mohamedán világ, Afrika és az elnemkötelezettek táborának vezetőszerepére törekszik. Ennek esélyeit taglalja részletesen. — P. A. OWIREDU: Ajánlatok egy nemzeti nyelvre Ghana számára (142 — 145. 1.) síkraszáll a twi és fante nyelvek egyesítése mellett, az így létrejövő akan nyelv betölthetné a nemzeti nyelv szerepét. 252. (júl.) szám. — Az ismert Afrikaszakértő COLIN LEGUM: Pán- Afrikanizmus, a kommunisták és a Nyugat (186 —196. 1.) fellép Afrika problémáinak két helytelen megközelítése ellen: a régi gyarmati gondolkodás még mindig gazdasági és politikai gyarmatnak tekinti a földrészt, míg a másik irányzat a hidegháború újabb szinterét látja a kontinensben. Legum szerint Afrikában hét fontosabb problémával kell számolni. 1. A „balkanizáció", vagyis mintegy ötven kisebb-nagyobb állam jöhet létre, melyek nagyobb része nem alkalmas önálló állami létre gazdasági helyzete alapján. 2. Az afrikai országok a nyersanyagexporttól függenek, így ezek árának változásától (vagyis állandó csökkenésétől). 3. A társadalmi viszonyok forradalmi helyzet kialakulásához vezetnek — függetlenül az egyes vezetők politikájától. 4. Állandó a félelem a neokolonializmustól. 5. Katonailag gyenge, önálló akciókra képtelen államokkal állunk szemben. 6. Afrika nemzetközi politikai versengés tárgya. 7. Általában az egypártrendszer felé halad. Mindezekre a problémákra a pánafrikanizmusban látja az orvoslást, de kétségbevonja, hogy az egység a közeljövőben létrejöhet. Tárgyalja az egységtörekvések négy fő korszakát (1600 — 1900; 1900 — 1935; 1935 — 1957; 1958—) és a marxizmus viszonyát a gyarmati felszabadításhoz. — SIR JOHN FLETCHER-COOKE: A ,, Westminster-minta" kudarca (197 — 208. 1.) szerint az angol politikai intézmények Afrikában történő átültetésének nyilvánvaló kudarca a két földrész népeinek eltérő vitamódjában rejlik: az európaiak az eltérő nézetek dialektikájára építik a kormányzást, míg az afrikaiakban sokkal erősebb a közösségi érzés, és a viták célja egy közös álláspont kialakulása — ez valósul meg az önkormányzat, a függetlenség elérése után, előbb vagy utóbb. A szerző szerint Afrikában nincs „kommunista veszély", mert nincsenek osztályok. — GEORGE BAKER az információ (sajtó, film, rádió, televízió) jelentőségéről ír Afrika fejlődésében (209 — 220. 1.) 253. (okt.) szám. — Az időközben függetlenné vált Malawi jövőjét vázolja fel R. W. KETTLEWELL: Nyaszaföld — honnan hová? (258 — 265. 1.). Minthogy az országban eddig még nem találtak számottevő ásványkincset, a népsűrűség viszont nagy, a jövő a mezőgazdaságon nyugszik. Itt viszont az ősi módszerek felhagyása (a folyamatos termesztés) eróziót, a talaj pusztulását vonhatja maga után, ezt cfeak befektetésekkel: töltésekkel és védőfalakkal lehet megakadályozni. A szerző szükségesnek tartja a földreformot, azonban túlságosan kicsiny gazdaságok létesítésétől óv. 1965. 64. köt. 254. (jan.) szám. — A. MOELLER DE LADDERSONS Kongó (Lóopoldville) gazdasági viszonyairól ad pontos adatközlésen alapuló elemzést (6 —16. 1.),