Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 562

FOLYÓIRATSZEMLE 595 aránya továbbra is igen alacsony maradt. Tehát a társadalmi emelkedés lehetősége igen csekély volt (elsősorban a bevándorlók között), csak a „középosztály", a farmerek, kis üzlettulajdonosok stb. gyermekei előtt volt erre némi lehetőség. — KONSTANTIN SYMMONS-SYMONOLEWICZ kísérletet tesz a nacionalista mozgalmak összehasonlító tipológiájának megteremtésére (221 —230. 1.) A szerző megkülönböztet kisebbségi (önmaga megőrzése a célja) és felszabad ítási irányzatot, ezeken belül pedig több alcsoportot. 1965. 7. köt. 3. (ápr.) szám. — HARRY J. BENDA: Politikai elitrétegek a gyarmati Délkelet-Ázsiában : történelmi elemzés (233 — 251. 1.) a fenti országok esetében kétfajta vezetőréteget különböztet meg: „intelligencia-elit", amely képzettsége alapján tart igényt a vezetésre, és „modernizálódó-tradieionalista"-elit, amely „történelmi joga" alapján igyekszik kezében tartani a hatalmat, vagyis „intellektualizált" hagyományos uralkodó osztály. A két csoport politikai harca szerepet játszik a jelenlegi helyzetben is, bár nem kizárólagos oka annak a szerző szerint sem, aki a fenti felépítés korai ós újabbkori történelmi előzményeit vizsgálja részletesebben. — P. A. BRUNT megkísérli összehasonlítani a brit imperializmust az egykori római „imperializmussal", és arra a következtetésre jut, hogy „egy demokrácia nem tud egy birodalmat kormányozni", amit szerinte egyaránt bizonyít az ókori Athén ós az újkori Anglia esete (267 — 288. 1.). — ARNOLD A. SIÓ: A rabszolga-állapot az amerikai földrészen (289 — 308. 1.) arra a megállapításra jut, hogy a rabszolgaság egyesült államokbeli ós latin-amerikai formája között sokkal nagyobb volt a hasonlóság, mint azt eddig feltételezték, a faji megkülönböztetés és annak tulajdonjogi következményei egyaránt megtalálhatók voltak Észak-Amerikában és Latin-Amerikában. 1965. 7. köt. 4. (júl.) szám.— ALAN В. SPITZER: A bürokrata mint proconsul : a restauráció prefektusa és a police générale (371—392. 1.) megállapítja, hogy a Franciaországban 1821-ben létrehozott prefektusi intézmény a restauráció hívei által korábban hevesen ellenzett centralizált napóleoni rendszert vetette be, amely a politikai ellenőrzés nélkülözhetetlen eleme, a kormány politikájának végrehajtója volt. — KARL W. DEUTSCH ÓS HERMANN WEILENMAJSTN: A svá jci városi kanton : egy politikai találmány (393 — 408. 1.) az intézmény eredeteként az észak-európai városi szervezetet, a helyi kommunális mozgalmat és az itáliai városállamok szervezetét jelöli meg. Vizsgálják a három fenti terület gazdasági és politikai fejlődése közötti hasonlóságot és különbözőséget, valamint a svájci politikai formációk szerepét. — J. G. MARXISM TODAY 1965. aug. szám. — -ALICE WEST: AZ 1930-as évek (255. 1.) az angol kommunista párt történeti bizottságában lefolyt vitához fűz gondolatokat. A. West szerint az előadó J. R. Campbell Anglia helyzetét túlságosan kiszakította nemzetközi összefüggéseiből. Másfelől a szociálsovinizmus terminológiát illetően Campbellt idézte, aki ezt hibásnak minősítette, mert nem különböztette meg a vezetőket és a szociáldemokrata tömegeket. A. West mindehhez hozzáfűzi, hogy a kommunista pártok 1933-at követően a polgári demokrácia védelmét túlságosan defenzív feladatnak tartották, s nem látták, hogy a polgári demokrácia talajáról a népfrontok segítségével strukturális reformokat lehet elérni. 1965. szept. szám. — J. R. CAMPBELL válaszában (286. 1.) rámutat arra, hogy a szociálfasizmus terminológia nem 1933 után, hanem 1928 — 33 között terjedt el, amikor nem a polgári demokrácia védelme volt a feladat, hanem a gazdasági válság körülményeiből a forradalmi kivezető út megkeresése. Mindemellett a szociálfasizmus fogalom alkalmazását Campbell ekkor is helyteleníti, mivel a polgársággal szövetkező jobboldali szociáldemokrata vezetőknek alkalmat adott a munkás-akcióegység visszautasítására. — HARRY FOMISSON: Oktatási forradalom (306 — 308. 1.) az utolsó 60 — 80 év rövid áttekintésével vizsgálja az oktatási rendszerben végbemenő mélyreható változásokat. Hangsúlyozza, hogy az 1880-as évekig a felsőbb iskolákat csak az arisztokrácia ós a burzsoázia gyermekei végezhették el. Az alsóbb középosztály ós néhány, a nép közül kikerülő gyermek számára a „plebejusabb" iskolákat a századforduló idején teremtették meg. Ezt a folyamatot mozdította elő az 1902. évi oktatási törvény is. Ez idő tájt azonban a gyermekeknek csak 1/8-a részesült ténylegesen oktatásban. A szerző megállapítja, hogy az első világháború tapasztalatai hatottak ezután serkentően, s főként az a körülmény, hogy a németek a tudományos-technikai képzésben megelőzték az angolokat. így 1918-ban azután a Fishertörvény 14 évre emelte az iskolakötelezettség szintjét. Németország veresége után az angol közvélemény ismét megnyugodott, a reformok késtek, s noha az iskolaintézmények hálózata szélesedett, ez nem volt kielégítő. Csak 1940 —41-ben gyorsította meg az angol kormány a technikai káderek képzését. 1943—44-ben hangoznak el az ígéretek az iskolakötelezettség alsó határának újabb, 15—16 évre való emeléséről, de ezt a munkásszervezetek