Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 562

FOLYÓIRATSZEMLE 589 lások kérdésének szentelte a legnagyobb figyelmet, ma azonban már itt az ideje, hogy nagyobb súlyt helyezzen a gazdasági és kulturális kérdésekre, valamint közelebbi vizsgálat tárgyává tegye a katonai műveleteket. Ennek programját megadva első helyre teszi a dokumentum-gyűjtemények kiadását és a magánkézben levő anyagok stb. összeyűjtését, ami majd a kritikai feldolgozások alapjául szolgál. Ez utóbbinak szoros kapcsolatban kell állnia a háború hadműveleteinek általános menetével és a háború lefolyásával, ami egyet jelent azzal, hogy nagy figyelemre kell méltatni a többi országok már elért eredményeit. A munkálatok végeredménye az egyes nemzeti szempontok összeegyeztetése lehetne, amihez szükség lenne a francia—belga együttműködés szellemében a angol—francia, orosz—francia, lengyel—francia információcsere megvalósítására. — A lap a továbbiakban ennek megfelelően az általános cikk mellett írást közöl a második világháború egy-egy csatájáról. — J. M. D'HOOP: Nagy-Britannia stratégiai problémái (1911 június—1942 július) (5—29. 1.) c. tanulmánya a J. M. A. Gwyer és J. R. M. Butler által kiadott History of the Second World War (I—III. köt. London. 1964) с. mű alapján, néhány más forrást is felhasználva elemzi a címben jelzett kórdóst. Összefoglalója kiterjed a háború e legválságosabb szakaszának lényeges kérdéseire, amennyiben ismerteti a brit birodalom valamennyi fronton fennálló súlyos helyzetét, a harci eszközök rendkívül hiányos voltát, hozzátéve, hogy a perspektívákat illetően sem engedett sok optimizmust az a kilátás, hogy a Szovjetunió ellenállása előbb-utóbb megtörhet, s hogy az USA egyelőre nincs abban a helyzetben, hogy döntő támogatást nyújtson. Mindezek ellenére London, mely ebben a veszélyes és zavaros korszakban is jelentősége ós az egész világra kiterjedt érdekei folytán mindvégig az események központjában maradt, szem előtt tartva, hogy a legfőbb ellenség Németország, sohasem tett le arról,, hogy védekezését támadással kombinálja, s minden kisebb, a lehetőségek által adott csatározásban a fő ellenség gyengítését tekintette a központi kérdésnek. Minthogy a nagy ellentámadásra készülve a fő kérdés a birodalmi érdekek védelmében a szovjet ellenállással függött össze, forszírozta a lehetséges módszerekkel a Szovjetunió segítését, nem adott fel végső szükség nélkül egyetlen védekezési területet sem, de ugyanakkor tisztában lévén saját eszközei fogyatékosságával, minden a jövőt illető optimizmus ellenére sem kockáztatott elhamarkodott vállalkozásokat. — LE GOYET alezredes: A sedani áttörés (1940. május 10—15.) (25 — 52. 1.) részletesen ismerteti a német—francia háború első döntő csatáját. Naponként haladva német és francia részről bemutatja az iniciatívákat, összevetve a számszerű erők ós a katonai helyzet adta lehetőségekkel. A német siker a meglepetésen és a gyorsaságon kívül köszönhető volt a vidék jó kiválasztásának, az egységek tökéletes együttműködésének, Guderian tábornok aprólékos előkészítésének és személyes irányításának, valamint a francia hibáknak. Az a téves elképzelés, hogy az Ardennek harckocsival áthatolhatatlanok, s hogy a Meuse folyón az átkelés csak lassan valósítható meg, lehetetlenné tette a németek feltartóztatását. Emellett bizonyos véletlenek, így pl. az ellentámadásra kiszemelt csapatok elhelyezése kérdésében keletkezett félreértés is a németek javára dolgozott. — A. Cos-TANTiNi ezredes: A szmolenszhi csata (1941. július 10.—szeptember 10.) (53 — 78. 1.) röviden ismerteti a Szovjetunió német megtámadása után 1941 júliusára kialakuló általános helyzetet, a szmolenszki körzet földrajzi és a szembenálló felek erőviszonyait. A német erő célja, mely Szmolenszk irányába előrenyomult, az volt, hogy utat nyisson Moszkva felé. Az elhúzódó ütközet azonban, melynek lefolyásáról a szerző részletes tájékoztatást ad, keresztülhúzta ezt a számítást, noha a németek objektív fölényben voltak. A szovjet erők bátorságának köszönhető, hogy nemcsak feltartóztatták a támadást, hanem azt is elérték, hogy a németek óriási szélességben kénytelenek voltak erőiket szétszórni, a Moszkva elleni támadás helyett védekező állásba vonulni és lemondani a Leningrád elleni támadásról. E szovjet siker okai között az egységek rendje és a természeti akadályok jó kihasználása mellett a szerző a Hitler és a német vezérkar közötti ellentóteket tárgyalja, amiből a szovjet hadvezetőség hasznot húzhatott. A Vörös Hadsereg által alkalmazott taktika, mely egyesítette a védekezést az ellentámadások sorozatával, lelassította a hadművelet ritmusát, s így biztosította a szovjet hadsereg számára a szükséges időt a tartalékok előkészítésére és a Moszkva körüli védekező intézkedések meghozatalára. A németek első ízben szenvedtek érzékeny veszteségeket. Az orosz katona kitartása, szívóssága, bátorsága rárótta Hitlerre az első kudarcot. — 0. INTERNATIONAL REVIEW OF SOCIAL HISTORY 1965. 1. szám. — PETEK CADOGAN: Harney és Engels (66 — 104. 1.). A szerző Harney ezidáig ismeretlen levelezését megtalálva ad rendkívül érdekes képet 20 Századok 1966/2—3.