Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 562

FOLYÓIRATSZÁM LE 571 Forradalom, előkészítésének és megvívásának időszakában (3 — 24. 1.) megállapítja, hogy a forradalom győzelme előtti hónapokban Ukrajna önállóságának a követelése nem vetődött fel, legfeljebb az autonómia követelése. A forradalmi mozgalom nem volt egységes. A parasztság nem a nemzeti kérdést állította az első helyre, hanem a földkórdóst, a munkások a nemzeti önrendelkezés mellett foglaltak állást. A Nemzeti Rada a burzsoázia és a kulákság képviselete volt, a forradalom előtt volt bizonyos pozitív szerepe, mert szembenállt az ideiglenes kormánnyal, de a Rada is csak autonómiát kívánt. Az Októberi Forradalom győzelme után ellenforradalmi jellege már kétségtelen volt. — V. Sz. VASZJUKOV: Az ideiglenes kormány 1917 nyári katonapolitikai kalandjának kudarca (25— 40. 1.) a júniusban megindított katonai támadás meghiúsulásának az okait abban látja, hogy a katonaság nem kívánta már a háborút, a szövetségesek nem támogatták az offenzívát, a tüzérség rossz volt, a katonai előkészítés nem volt megfelelő, az ellenség is erősnek bizonyult, ós a támadás nem is érte váratlanul. — JE. D. CSERMENSZKIJ: A zemsztvo-liberális mozgalom az 1905—1907-es forradalom előestéjén (41 — 60.1.) sok részletadattal egészíti ki a századelej i mérsékelt ellenzéki mozgalom képét. -A. L. SAPIRO: A X VII—X VIII. századi oroszországi parasztháborúk történelmi szerepéről (61 — 80. 1.) c. vita-cikkében famelyet már a leningrádi egyetemen és a Kisinyovban tartott kelet-európai agrártörténeti symposiumon is megvitattak) általános jelentőségüket abban látja, hogy elősegítették az osztályellentétek kiéleződését, valamelyes osztályöntudatot teremtettek, s hozzájárultak a forradalmi gondolkodás kialakulásához. A Bolotnyikov-féle parasztháború fél évszázadra elodázta a teljes földhözkötést, a Razin-féle a mindennapos osztályharc sorába illeszkedik, utána megnőtt a szökéseknek és a szolgáltatások megtagadásának a száma. A Pugacsov-felkelés után javítottak az egykori egyházi és a bányákban dolgozó jobbágyok helyzetén, több lehetősége támadt a parasztságnak, hogy iparral és kereskedelemmel foglalkozzék, a felkelés kényszerítette ki a felvilágosult abszolutizmus számos intézkedését. — L. N. KALINYIN sok adalékot hoz a szovjet-japán viszony normalizálása érdekében 1924—1925-ben folytatott megbeszélések történetéhez, amelyek az 1925 január 20-i egyezményre vezettek (81 — 92. 1.). — N. N. VOLHOVITYINOV: A tudományos és kulturális kapcsolatok létrejötte Amerika és Oroszország között (102 —113. 1.) a XVIII. század végének kibontakozó kapcsolatait tárgyalja részletesen, különösen Washington és Franklin tevékenységének oroszországi visszhangját. — A folyóirat közli F. Engels két 1893 —1894-ből való, Lavrovhoz és Paula Lafargue-hoz intézett levelét (114 — 117. 1.). — A. JE. JOFFE ismerteti szovjet diplomaták újabban kiadott emlékiratait és utal forrásértékükre (128—137. 1.). — A. L. HOROSKEVICS és A. A. ZIMIN ismertetik azokat a külföldi forráskiadványokat, amelyek Oroszország feudalizmus-kori történetére vonatkoznak a XVIH. századig (159 — 173. 1.). — JU. I. IGRICKIJ: A burzsoá szovjetológusok önelemzése (174—186. 1.) ismerteti a Survey с. amerikai folyóirat 1965 januári számát, amely kritikai áttekintést ad a nyugaton a Szovjetunió történetével foglalkozó kutatásokról. — N. К WART ALNIK HISTORYCZNY 1965. 2. szám. — JERZYTOMASZEWSKI: Az 1928 — 1938-as lengyelországi ipari termelés általános mutatója (279 — 299. 1.) a korabeli statisztikai hatóságok által alkalmazott általános mutatókat bírálja. Az 1938-ig használt mutató csak a 20 munkáson felüli munkahelyek adatait használta fel, s az indexet a bányászat és kohászat terén a termelés, a többi iparágban a foglalkoztatottság alapján állapította meg; az 1938-ban bevezetett már az 5 munkásnál többet foglalkoztató üzemek adatait is felhasználja, és a foglalkoztatottság helyett a termelést veszi alapul. A termelékenység 1928 — 1937 közt 100-ról 137-re emelkedett. Mindkét index pontatlan, mert a kisipari termelést nem veszi figyelembe, holott 1936-ban az ipari foglalkozásúak körében 39,2% volt a nagy- ós középiparban foglalkoztatott munkás, 26,4% a kisipari munkás, 34,4% az önálló kézműves. A kisipari munkásság körében az iparkamarák nem teljesen megbízható adatai alapján a foglalkoztatottság teréii a válság kevés hatást keltett, de a termelés csökkent. Tomaszewski a két mutató középarányosát tartja a valóságot inkább megközelítőnek, e szerint 1938-ban az ipari termelés csak valamivel nagyobb, mint 1928-ban, s a lakosság növekedését is számításba véve, egy főre ez a termelés csökkenését jelenti. Strukturális változások is történtek: a szénbányászat, cukor- és textilipar csökken, mert 1918 előtti piacának nagyobb részét elvesztette. Ez a csökkenés már 1918-ban megindult. 1928 —1938 közt csökkent a falunak szánt iparcikkek (szerszámok, mezőgazdasági gépek, műtrágya) termelése is, ami a falu nehéz helyzetét mutatja. Csak a korábban elhanyagolt iparágakban mutatkozik fejlődés (hadiipar, vegyi ipar), ill. az új technikát alkalmazó iparágakban (villamosipar). 1936 —