Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 562

572 FOLYÖIRATSZEMXE 1939 között végeredményben nem felélénkülésről, hanem csak stagnálásról lehet beszélni. — ANNA KAMINSKA-LINDERSKA: Lengyelorzság és Brandenburg. Szczesny Morsztyn követ járása Kóngsbergbe és Berlinbe 1670-ben (301 — 324. 1.) a litván alkancellár misszióját abban látja, hogy az új király, Wisniowiecki Mihály az ellenzékkel szemben saját helyzetét kívánta erősíteni, s ezért engedményeket tett Brandenburg javára. — JERZY LŐJEK: A spanyolországi lengyel diplomáciai misszió 1790—1794 (325 — 345. 1.) az 1763-ban megszakított diplomáciai kapcsolatok újrafelvételét és a lengyel követség tevékenységét mutatja be, amely egy Oroszország ellen irányuló angol-porosz-liolland-lengyel háború terveit szövögette. Minthogy erre nem került sor, 1793-tól a követség szerepe már nem volt jelentős. — ANTONINA KÍOSKOWSKA: Az értelmiség társadalmi struktúrája és óntudata (393 — 396. 1.) Janusz Zarnowskinak a két világháború közti lengyel értelmiséget tárgyaló könyvéhez szól hozzá, ezt csak kezdő lépésnek tekinti a kérdés feldolgozásában, mert nem vizsgálja az értelmiség öntudatát. Ez ugyan hamis tudat, de mégis történelmi tényező. — ZANNA KORMANOWA áttekinti az olasz munkásmozgalom történetével foglalkozó munkákat az 1950-es évektől kezdve (397 — 408. 1.). — HENRYK BATOWSKI át-tekintést ad ugyancsak az 1950-es évektől az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával foglalkozó irodalomról, s úgy yéli, szélesebben kellene vizsgálni a kérdést, nem egy-egy nép, hanem valamennyi nép és a Monarchiához tartozó kisebb terület szempontjából. — JAN REYCHMAN nagy elismeréssel ismerteti Kovács Endre: À krakkói egyetem és a magyar művelődés c. könyvét (437. 1.) 1965. 3. szám. — BoGUSbAW LESNODORSKI: Történelem és társadalom. A tájékoztatás és megértés problémái (539 — 566. 1.) a történeti ismeretterjesztés fontosságát hangsúlyozza. Lengyelországban egyébként is nagy az érdeklődés, a varsói egyetem társadalmi gondolkodás történeti tanszéke Szczecinben értelmiségi körökben folytatott írásos ankétja szerint a jogászok 70,7%-a szükségesnek tartja a történelmet, a közgazdászok 66,1 %-a, s 51,2, ill. 37,2%-át érdekli is. Az egyetemes történetet is népszerűsíteni kell. A szakcikkek nyelvezete egyre érthetetlenebb a kívülállók számára, ez a mai tudományos fejlődés mellett természetes is. A sajtó mellett a tömegközlés egyéb eszközeit is fel kell használni, a rádiót, televíziót. A történész nemcsak szerző lehet, hanem tanácsadó szakemberként is szerepet kell vállalnia. — HENRYK BATOWSKI: AZ 1945-ös év az egyetemes történetben. Adatok és irodalom (567 — 586. 1.) összefoglalja az év eseményeit és áttekintést ad a legfontosabb irodalomról, inkább csak felsorolásszerűen. Annak ellenére, hogy a nagyhatalmak háború alatti együttműködése csökkent az év során, a mérleget általában pozitívnak látja. — WLADYSLAW ТОМKIEWICZ: Varsó а XVII. században (587 — 610. 1.) a város 700-éves fennállása alkalmából sok adatot sorakoztat fel az 1655-ig terjedő szakaszból a kultúrális élet egyes ágainak a fejlődésére, az udvar hatására. — NINA ASSORODOBRAJ: Kutatások a történeti tudat körében a mai Lengyelországban (627 — 632. 1.) beszámol a varsói egyetemen megindított kutatásról, amelyről Leénodorski fenti tanulmánya is megemlékezett. Az 1960-ban indított gyűjtés részben mai sajtóanyagra is kiterjed, nagyrészt azonban ankét formájában történik majd, kérdőívekkel. Mintegy 14000 személy megkérdezését tervezik. Eddig Szczecinben ezer személynek küldtek kérdőívet, s ezek közül 33% válaszolt. A történelmet fölöslegesnek csak a megkérdezett mérnökök 4,1 %-a, a közgazdászok 3,4%-a az orvosok 1,5%-a tartotta, tanár és jogász egy sem akadt, aki szükségtelennek látná. A kutatás megkülönbözteti a kritikai történeti tudatot és a történeti köztudatot, s ez utóbbi kutatását tekinti céljának. — N. PRZEGL4D HISTORYCZNY 1965. 2. szám. — MARIAN MALOWIST: Gondolatok a kereskedelmi tőke szerepéről Kelet-Európában a késöközépkorban (220 — 231. 1.) 1964 novemberében Lipcsében a _ Hansischer Geschichtsverein ülésén tartott előadás bővebb változata. Megállapítása szerint a XIV—XV. század során Kelet-Európában (kivéve a XV. században Csehországot) gyors gazdasági fejlődés megy végbe, ezek az országok utolérik a nyugatiakat. A német és olasz tőke jelentős mértékben behatol ekkor ide, talán azért, mert nyugat felé az ottani válság miatt nem tud terjeszkedni. A gazdasági fellendülésnek azonban nem a kereskedelmi tőke a fő tényezője. A tőke mellett német és olasz iparcikkek és nyersanyagok is behatolnak, s ez idővel káros a hazai városi fejlődés számára. — ANDRZEJ DZIUBINSKI: Lengyel—török kereskedelmi utak a XVI. században (232 — 259. 1.) azt bizonyítja, hogy a török kormányzat ekkor kedvezett a levantei kereskedelemnek. A fő útvonal Lvov—Galati — Drinápoly—Konstantinápoly volt. Az indiai fűszorck és egyéb cikkek ezen a szárazföldi úton ugyanannyi, vagy valamivel rövidebb idő alatt érkeztek Lengyelországba, mint a tengeri úton Afrika megkerülésével. A század végére 3 új útvonal tervei vetőd-