Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 562

FOLYÓIRATSZEMLE 565 kőzet, az osztályharc szempontjából 1944, az ellenállási mozgalmak fellángolása, a haditechnika szempontjából 1945, a német V-fegyverek és az atombomba bevetése. A világháború eredményeit abban foglalják össze, hogy а szocialista rendszer megrendíthetetlennek bizonyult; a fasizmus veresége azt mutatja, hogy az imperializmus már nem tudja háborúval megoldani ellentmondásait; a tömegek öntudata lényegesen megváltozott, ma már tudják, mit kell tenniök а béke érdekében; а politikai áramlatok életerejét is megmutatta; a háború valóban világméretű volt; а tőkés nagyhatalmak belső erőviszonyai alapvetően megváltoztak, Anglia és Franciaország másodrendű hatalommá váltak. A háború végső fokon elősegítette а társadalmi haladást. Nem hozott új forradalmi törvényszerűségeket, a meglevő ellentéteket élezte ki. Az imperializmus ma teljesen új helyzetben találja magát; а szocialista világrendszer léte, az újonnan létrejött államok nagy száma, a tömegek viszonya a béke megvédéséhez, az új háború hadi-technikai veszélyei mind módosítják helyzetét. Az államkapitalizmus kiépülése arra vezet, hogy a monopóliumok megegyezései ma állami szinten érvényesülnek. A nagy tőkés államok ma nem harmadik területek piacaiért harcolnak, hanem egymás piacára hatolnak be. De az egymás közti konfliktusok elintézésében ma óvatosabbak. Egészében azt lehet mondani, hogy az imperializmus visszavonulóban van. Á háborús párt egyik országban sem uralkodik, persze, befolyását azért nem szabad lebecsülni. A szocialista tábor erejével ma a háború elhárítható, de ehhez minden erőt mozgósítani kell az imperializmus ellen. Részkonfliktusok nem különíthetők el. — Sz. L. SZENYAVSZKIJ, M. I. HLUSZOV: A Szovjetunió ipari káderei 1946—1955-ben (29 — 45. 1.) megállapítja, hogy a háború befejezte után megmutatkozó munkaerőszükséglet egy részét a hadsereg leszerelésével teremtették elő, legnagyobb részét azonban a parasztság soraiból (1946 —1950 a munkaerőtartalékok iskoláiban tanulók 77 %-a volt paraszti származású, а következő öt évben 66%). Felújították az 1931-ben bevezetett szervezett munkaerőszerzés rendszerét, de maguk a vállalatok közvetlenül is kötöttek szerződéseket. 18 millió munkást tanítottak a vállalatokban, 5 milliót az ipari szakiskolákban. Külön gondot fordítottak a művezetők stb. kiképzésére. Összesen 29 millió munkás szakképzettségét fejlesztették. A munkásosztály létszámát több mint 12,5 millió fővel emelték, 1955-ben közel 28 millió főt tett ki. Közvetlenül а háború után а nők arányszáma csökkent, de azután ismét növekvő tendenciát mutatott. A serdülőkorúak aránya 1945-ben még 18,3%-ot tett ki, s 1955-re sikerült ezt 2 — 2,5%-ra csökkenteni. Csökkent a munkaerővándorlás is. — V. A. CIBULSZKIJ: A falusi adópolitika a Nep első éveiben (46 — 59. 1.) sok részlettel egészíti ki az eddigi ismereteket; 1922-ben bevezették a sokféle adó helyett az egységes terményadót, amelynél a föld terjedelme szolgált a kivetés alapjául, de néhány régebbi adónemet még ekkor sem sikerült eltörölni. Az árutermelés és pénzgazdálkodás kibontakozásával előbb csak részben, később egészében pénzre váltották át a terményadót, 1923-ban csökkentették is (a virtuális bruttó-bevétel 14%-áról 11%ra), a gabonaárak gyors csökkenésének ellensúlyozására pedig növelték a gabonakivitelt. — A. I. GUKOVSZKIJ: A történeti segédtudományok néhány kifejezéséről (60 — 66. 1.) megkülönbözteti a szűkebben vett történeti segédtudományokat és az egyéb segédtudományokat, amelyek önálló tudományágak, s ezek közül a statisztikát tartja a legfontosabbnak, módszertanát minden történésznek el kell sajátítania. Szükségtelennek tartja egyes történeti segédtudományoknak speciális tudományokká való átkeresztelését, hiszen tekintélyük így is megvan. Problematikusnak tartja a forrástant, mert ha ezen a források belső kritikáját értjük, akkor ez azonos magával a történeti kutatással. Egyébként a forrásokkal való bánásmód propedeutikáját is szokták így nevezni. A paleográfia elnevezést a legújabbkori írásra is elfogadhatónak tartja, s szükségtelennek, hogy az újkori írástant neográfiának nevezzük. Ugyancsak bizonytalannak látja az archeográfia fogalmát, amelyen többnyire a forráskiadás szabályait értik. A segédtudományi terminológia egészének átvizsgálását és precizírozását sürgeti. — I. Sz. GALKIN, A. D. KOLPAKOV: Az újkori történetírás alapproblémái (67 — 88.1.) а moszkvai egyetemen készülő tankönyv legfőbb elvi megállapításait foglalják össze, áttekintést adnak a történetírás fejlődéséről a humanistáktól kezdve, а XVII. századon át a felvilágosodásig, amelyet a liberálisburzsoá irányzat követ, ekkor fogalmazódik meg a historizmus elve. Az utópikus szocialisták után megjelenik а marxizmus, s ezzel döntő fordulat áll be. A pozitivisták fellépése után а polgári történetírás konzervatív és liberális áramlatai közelednek egymáshoz, s а századforduló körül már bekövetkezik а polgári történetírás válsága. Befejezésül Lenin tevékenységét ismertetik. — M. I. BRAGINSZKIJ: A keletafrikai brit gyarmatoka második világháború éveiben (89 — 98. 1.) megállapítja, hogy az 1,7 millió km2-nyi területre Angliának