Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 562

564 FOLYÓIRATSZEM LE 564 hanem már 1876 őszén széleskörű programot dolgozott ki, amely eredetileg P. A. Kropotkin Genfben tartandó beszédéhez készült tézisek, ehhez is van szabva. — A. N. SZAHAEOV: A parasztság kategóriáinak fejlődése a XVII. században. Kritikai-historiográfiai vázlat (51 — 67. 1.) a patriarehai földbirtokok adatait veti össze más szovjet kutatók más nagybirtokból levont eredményeivel, és úgy látja, hogy a vagyoni differenciálódás a járadókforma változásától függ. A különböző kategóriákból hármat vizsgál meg részletesebben. A bobil (zsellér) ekkoriban pénzjáradékkal tartozik, ezért a földesúrtól való függése egyre lazább. A bobilek általában szegények, de köztük is megindul a differenciálódás (akad köztük bérmunkás, kiskereskedő és önállóan gazdálkodó egyaránt). Legtöbbjéből pénzjáradékkal tartozó paraszt lesz. A „kresztyanszkije gyetyi" új helyre települt, szabadabb állapotú, pénz járadékkal tartozó parasztokat jelentett. A „novoszelebnije" parasztok nem jelentettek egységes kategóriát, akadt köztük pónz- és terményjáradékkal és robottal tartozó egyaránt. — A. F. SULGOVSZKIJ: Közösségi földbirtoklás és agrárreform Mexikóban (74 — 87. 1.) az ejido-nak nevezett földek sorsát vizsgálja, ez közlegelő volt, amelyet idővel a földesurak kisajátítottak. Az 1910 — 1917-es forradalom tulajdonképpen a parasztok harca volt a földért. Az 1925-ben a parcellázásra vonatkozó törvény mégiscsak a gazdag parasztokon segített. 1930-ban még mindig 13444 birtokos, akinek a birtoka ezer hektárnál nagyobb volt, tartotta kezében a termőföld 83,48%-át. A Cardenas-kormány, amely a kispolgári forradalmi demokratákat képviselte, agrárius ideológiával lépett fel. 1934 és 1938 közt 18,3 millió ha földet osztottak szét (1915 — 1933 közt összesen 8,1 milliót). A kormány ugyan elősegítette mezőgazdasági szövetkezetek alakulását, de a szétosztott föld parcellákban egyéni tulajdonba került, s így nem sikerült valamiféle nemkapitalista útnak a megvalósítása a mezőgazdaságban. — V. L. MALKOV: F. Roosevelt munkáspolitikája 1933—1940 (88 —101. 1.) úgy látja, hogy politikájának lényege az állam erős beavatkozása a gazdasági életbe, a tőke szolgálatában, de ugyanakkor megőrizve az osztályfelettiség látszatát. Roosevelt tudomásul vette, hogy a munkásmozgalom van, szükségesnek látta megszelídítését, ezért ellenezte a kizsákmányolás brutális formáit, nem humánus meggondolásokból. Ez a törekvése viszont idővel a monopóliumok ellenzését váltotta ki. Roosevelt politikája megjavította a munkások helyzetét, de csak azért, hogy leszerelje a munkásmozgalmat. Politikájának kettős jellege itt mutatkozik meg igen plasztikusan. — A. Sz. GROSSZMAN: ,,Hitler hagyatéka" és a führer mai követői (102 — 113. 1.) hosszan ismerteti és bőven idézi az ezen a néven ismeretes feljegyzéseket, voltaképpen Hitler 1945 februárja és áprilisa közt tett megjegyzéseit, amelyeket Bormann jegyzett fel, s a fennmaradt fényképmásolat alapján 1959-ben adták ki először franciául. Grosszman elsősorban a szovjet vonatkozású megállapításokat idézi. — Folytatódnak D. N. LJUBIMOV visszaemlékezései: Gapon és január 9. (114 — 121. 1.). — I. P. GYEMENTYEV és A. M. ANHOV ismertetik az újabb szovjet történeti kiadványokat, amelyek az Egyesült Államokban élő négerek rabszolgasága ellen vívott küzdelmet tárgyalják (136 — 141. 1.). — Ju. I. UGRICKIJ ismerteti a Slavic Review с. seattle-i folyóiratot (176 — 182. 1.). — I. A. HODOS: A tudományos bibliográfia a történettudomány szolgálatában (203 — 207. 1.) ismerteti a Szovjet Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Alapkönyvtára által eddig kiadott történeti bibliográfiákat. 1965. 10. szám. — M. V. NYECSKINA: V. I. Lenin — az oroszországi forradalmi mozgalom történetírója (3 —13. 1.) 1965 júniusában Kievben tartott előadását közli. Három szempontból vizsgálja témáját: 1) Lenin előtt a hivatalos történetírás egyáltalában nem foglalkozott a forradalmi mozgalom történetével, csak liberális kispolgári történészek és közírók. Lenin meghatározása az oroszországi forradalmi mozgalom három szakaszáról és egyéb munkái tehát tudományos szempontból korszakalkotóak voltak. 2) Ezt a három korszakot Oroszország többi népeinél is meg lehet találni, s a nemesi forradalmiság fogalmát más népek történetében (itt a szerző az angol, francia és a lengyel nemességre utal), ez az eddig csak az orosz nemességre használt fogalom tehát egyetemes érvényű. 3) Végül Lenin forrásaival foglalkozik, szövegkritikai elemzésekkel is bizonyítja, milyen alaposan használta fel az általa idézett forrásokat, ezek mellett bizonnyal szóbeli értesülései is voltak (N. K. Krupszkaja édesanyjától pl.). Teendőként veti fel a cikk, hogy Lenin megállapításait a forradalmi helyzetről a kutatások során össze kell kapcsolni a forradalmi mozgalom egyes szakaszairól adott megállapításaival. — V. V. ZAGLAGYIN, A. SZ. CSERNYAJEV: A második világháború és a jelenkor (14 — 28. 1.) megállapítják, hogy a második világháború számos területen hozott fordulópontot, bár ezek időben nem esnek egybe, politikailag a fordulópont 1941, a Szovjetunió elleni támadás, katonai szempontból 1942 —1943, a sztálingrádi és kurszki üt-