Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 562

562 FOLYÓIRATSZEM LE 562 KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK VOPROSZI ISZTORII 1965. 8. szám. -JU. JTT. KATIK: A történettudomány fejlődése Szovjet-Észtországban (3 —13. 1.) ismerteti a köztársaság történészeinek együttműködését a többi szovjet köztársaság történészeivel, az észt történettudomány eredményeit egyes korszakok felkutatásában, időrendben, és a skandináv országokkal foglalkozó munkákat. — A. JA. GUREVICS: AZ általános törvény és a konkrét törvényszerűség a történelemben (14—30. 1.) e. módszertani tanulmányát folyóiratunk egyik következő számában közöljük. — I. L. BACSIJLO: A szovjet társadalomtörténet kidolgozásának néhány kérdéséről (31 — 48. 1.) ugyancsak módszertani jellegű cikkében három kérdést vizsgál meg: az első a kutatások elméleti színvonala, itt utal a vizsgálat történeti és logikai módszerének különbözőségére. A következő kérdés az eddigi kutatások kérdése, mennyire tárták fel már a szovjet társadalom történetét. Végül a szovjet történelemmel foglalkozó burzsoá munkák módszeres bírálatát veti fel, hangsúlyozza, hogy a polgári munkákon belül is kell differenciálni, a szovjet kritika eddig inkább csak a tudatosan ellenséges munkákkal foglalkozott, a becsületes szándékú, idealista történészek munkáit módszertani szempontból nem bírálta meg. Befejezésül hangsúlyozza, hogy a feldolgozások egyhangúságának az elkerülésére a logikai megközelítésnek többféle módját kell alkalmazni, az egyes munkák témájának megfelelően. — A. M. DUBINSZKIJ: A Szovjetunió felszabadító küldetése a Távol-Keleten (1945) (49 — 61. 1.) elsősorban a kínai és észak-koreai népi szabadságmozgalomra gyakorolt hatást vizsgálja adatszerűen. — D. G. TOMASEVSZKIJ: A Szovjetunió harca a lengyel népi állam elismeréséért, 1944 július —'1945 július (62 — 73. 1.) ugyancsak adatszerűen ismerteti azt a szívós diplomáciai küzdelmet, amelyet a szovjet kormány azért folytatott, hogy a nyugati hatalmak ismerjék el a lublini ideiglenes kormányt, s így megakadályozza a lengyel emigráns kormány hazatérését, arai a háború előtti lengyel viszonyok helyreállítására vezetett volna. — V. A. ZELENCOV: A vietnami forradalom új szakasza (84—93. 1.) a Vietnami Népi Demokratikus Köztársaság létrejöttének 20. évfordulója alkalmából ad áttekintést: a nemzeti szabadságmozgalomnak addig három szakasza volt, 1930 —1931 során a gyarmatosítás-ellenes burzsoá-demokratikus mozgalom, amely kb. az 1905-ös orosz forradalom jelentőségét éri el, azután 1936 —1939 széles demokratikus népi mozgalom kibontakozása, végül 1939 —1945 a kommunista párt vezette Viet Mink nagy nemzeti egységfrontja. így került sor az 1945 augusztusi forradalomra, amelynek érvényesülését azonban a franciák által kikényszerített háború gátolta. 1954-ben a vietnami forradalom új szakasza kezdődött, a szocializmus építése. 1965-ben a munkások száma már meghaladta a félmilliót, számuk 10 év alatt megtízszereződött. A szocializmus építése szoros kapcsolatban van a dél-vietnami nemzeti szabadságmozgalommal. — A. Sz. KAN: AZ újkori történelem tanulmányozása a skandináv országokban a XVIII. századtól a XX. század elejéig (94—107. 1.) a moszkvai egyetemen készülő, az újkori történetírás történetét feldolgozó tankönyv egyik fejezete. Megállapítása szerint a svéd történetírás konzervatív volt,. monarchista, a XVII — XVIII. századi diplomáciatörtónettel foglalkozott legszívesebben. A dán történetírás liberálisabb volt, a korai középkor felé szeretett fordulni, a skandinávizmus itt a legerősebb. A nemzeti függetlenségéért küzdő norvég burzsoázia történetírására a nacionalizmus ós a politikai radikalizmus volt a jellemző. — Az emlékiratok rovatában N. G. KUZNYECOV: Az ostromolt Leningrád és a Balti Flotta (108 —120. 1.) az akkori haditengerészeti népbiztos visszaemlékezéseit közli 1942 végéig a flotta részvételére a város védelmében. — A. L. SZIDOROV röviden ismerteti D. N. Ljubimov emlékiratait (121 — 122. 1.), amelyeket fia hozott magával 1948-ban az emigrációból. Ljubimov konzervatív monarchista főtisztviselő volt. Az emlékiratok itt közölt része (123 —130. 1.) Gapon pópa szerepével foglalkozik az 1905. január 9-i tüntetés előkészítésében. — K. L. SZELEZNYOV ismerteti az I. Internacionálé történetére vonatkozólag az utóbbi években megjelent munkákat, köztük néhány magyar könyvet is felsorol (137 — 158. 1.). — JE. A. MESCSERSZKAJA részletesen elmondja, hogyan fogták el Argentínában Eichmannt (211 — 217. 1.). — I. Sz. GALKIN: A tudományos kutató munka szervezésének és tervezésének néhány kérdéséről a főiskolákon (203 — 207. 1.) szembeszáll azzal a szűklátókörű véleménnyel, mintha aktualitás és mai mondanivaló csak a közelmúlt eseményeivel foglalkozó munkákban lehetne. Az egyetemi és főiskolai oktatók a legkülönbözőbb korszakokat adják elő, azok szakemberei, tehát azokkal kell kutató munkájukban is foglalkozniok. Az aktualitást a régi történeti témánál elsősorban a kutató haladó szemlélete adja meg. Helyteleníti, hogy