Századok – 1966

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 541

FOLYÓIRATSZEMLE 561 késésének kérdésében anélkül, hogy a késés forrására, következményeire vonatkozólag is sikerült volna a nézeteket összehangolni. A belső forradalmi helyzet érettségének megállapításához további konkrét történeti kutatásokra van szükség. A második vitagóc a népi demokratikus forradalom jellege és szakaszai körül alakult ki. A többségi véleményt Mód Aladár Berend T. Ivánnal egyetértően végül is úgy fogalmazta meg, hogy a népi demokratikus forradalom új típusú, egységes, permanens forradalom, amely a demokratikus és a szocialista forradalom feladatait egyaránt magában foglalja. Nem alakult ki viszont egységes álláspont a szakaszosság értelmezésében, a szakaszok számának, időbeli határainak megállapításában. Berend T. Iván például Mód Aladárrál ellentétben nem fogadta el a népi demokratikus forradalomnak antifasiszta forradalomként való megindulását valló tézist. A harmadik vitakérdés a párt 1945 — 1948 közti politikai irányvonalának értékelése, az 1948 utáni hibák gyökerének feltárása volt. A vitázók többsége — így Berend T. Iván, Szabó Bálint, Harsányi Iván, Kárpáti Sándor, Kisfaludy Gyula — Mód Aladárral ellentétben alapjában véve helyesnek találták az 1945 — 1948-as időszak politikáját, és nem értettek egyet az 1948 utáni hibák antedatálásával. A vita eredményét a referensek összegezték. Berend T. Iván summázva az elért eredményeket, körvonalazva a közös álláspontot, rámutatott a szakaszosság kérdésében változatlanul fennálló véleménykülönbségre. A fő vitakérdés ezen a területen szerinte nem az, hogy vannak-e szakaszok a forradalmi folyamatban (ezt csak kevesen tagadják), hanem az, hogy két szakaszra osztható-e az 1948-ig terjedő periódus vagy sem, és hogy első szakaszát lehet-e antifasiszta jellegűnek minősíteni, mint ezt Mód Aladár, Szabó Bálint, Korom Mihály, Mikecz Ferenc és mások állítják, ő azonban tagadni kénytelen. Berend ezután röviden foglalkozott az 1945 — 1948 közti korszak értékelésével is, jogosnak ismervén el Mód Aladár kérdésfeltevését, viszont elutasítva végkövetkeztetését. Mód Aladár válaszában főleg ez utóbbi problémával foglalkozott. Szerinte ha a forradalom lényeges részének tekintjük a tömegeknek a hatalomba való bevonását, akkor nem helyes az 1945 — 1948-as szakasz politikáját egészében komoly ellentmondásoktól mentesnek minősíteni. Szabó Bálint álláspontjával vitatkozva újból aláhúzta az 1946 végi stratégiai irányváltozás helytelenségét, amely szükségszerűen vezetett a személyi kultusz rendszerének kialakulásához; a demokratikus és a szocialista forradalom egységéről vallott felfogását, amellyel nincs ellentétben a kezdeti antifasiszta szakaszról vallott felfogása. Az antifasiszta szakaszt ugyan nem lehet szocialista forradalomnak tekinteni, de a monopoltőke diktatúrájának felszámolásával éppen e felé nyitott utat, tehát ez az új benne. Szabó Bálint állításával szemben nem tételez fel kettős vonalat a párt 1948 előtti vezetésében, de kétféle igényt, kétféle magatartást, kétféle lehetőséget igen. A forradalom szakaszosságáról az a véleménye, hogy az 1945 —1948 közti forradalmi folyamatban igenis meg lehet különböztetni szakaszokat, az ő véleménye szerint nem is kettőt, hanem hármat, de ezek közt nem lehet minőségi különbséget tenni. Végezetül szembeszállt az elmélet a gyakorlattól való törvényszerű lemaradásának mechanikus értelmezésével, hangsúlyozván a kettő dialektikus egységét és az elmélet jelentőségét a munkásmozgalom fejlődése szempontjából. — MOLNÁR JÁNOS miniszterhelyettes zárszavában pezitíve értékelte az élénk vitaszellemet, sok fiatal oktató, kutató aktív részvételót, viszont kevesellte a felhasznált konkrét történeti tényanyagot. Ami a fölmerült konkrét vitakérdéseket illeti, maga is szükségesnek látja az egységes forradalmi folyamaton belül bizonyos szakaszok megkülönböztetését márcsak a tömegek valóságos politikai fejlődésének helyes visszatükrözése szempontjából is. Az 1945 —1948-as periódus értékelése körüli vitáról az volt a véleménye, hogy Mód Aladár „valamiféle ideális módon elképzelt népi demokrácia vagy népi demokratikus forradalom szemszögéből kicsit visszavetítve vizsgálja az 1945 — 1948 közötti időszakot"; egyetlen mérce, a választások alkalmazása miatt kissé statikusan látja a tömegek helyzetét, valóságos politikai fejlődését s ezenkívül a szövetségi politikát szembeállítja a proletárinternacionalizmusra támaszkodó munkáshatalommal. Mindazonáltal helyesnek tartja Mód Aladár törekvését az 1945 — 1948 közti időszak ellentmondásainak tüzetesebb feltárására, különösen a párt tömegkapcsolatai fejlődésének az eddiginél behatóbb vizsgálatára. A magyar folyóiratszemlét összeállították: Bellér Béla (В. В.), Ormos Mária О. M.), Szabó Miklós (Sz. M.) ós Vörös Károly (V. K).