Századok – 1966
Tanulmányok - Kállay István: Szabad királyi városaink gazdálkodása 1740–1780 között - 27
48 KÁI.LAY ISTVÁN hói. A taxákat minden esetben a házikasszába kellett bevételezni. A bécsi Udvari Kamara 1758-ban megrótta az ózólyomi bírót, mert az a vásárok, piacok alkalmával beszedett taxákat magának tartotta vissza.11 7 Mivel a belső forgalom legnagyobb része még mindig a heti- és országos vásárokon bonyolódott le11 8 , a városok taxa-bevételein belül jelentős helyet foglaltak el a piac- és vásártaxákból befolyó pénzek. A város a vásárok alkalmával ellenőrizte az áruk minőségét, a limitált árak betartását, a mértékeket, illetve vásári bódékat adott bérbe. Egyes helyeken megengedte a város, hogy a vásár előtt idegen kereskedők — esetleg olcsóbb áron — árusítsanak. A behozott áruk, termények, kocsik után a vásárbíró meghatározott taxákat szedett.119 A város még abban az esetben is felügyeletet gyakorolt a vásár felett, ha a vásári bevételeket bérbeadta.12 0 A vásártaxa mellett külön kell beszélnünk az ún. újpolgártaxákról, a városi tanács által újonnan felvett polgároktól szedett díjakról. A városi tanács a polgárjogért pályázó, illetve azt elnyerő személyektől helyenként változó, néhol igen magas taxákat követelt. Ez azt a célt szolgálta, hogy városi polgárnak csak vagyonos személyeket vegyenek fel. Sopron város pl. 1768-ban 97. — ft-os taxát szedett, Nagybánya a taxán kívül más szolgáltatásokat is követelt az új polgároktól.12 1 A polgártaxa szedésében fordulatot az 1760-as évek hoztak, mikor a bécsi udvar — „több adófizető, nagyobb városi adók" elgondolás alapján —a városi lakosság növelésére, ezen belül mesterembereknek a városokba való telepítésére törekedett. A telepítéseket akadályozta a városok által magasan megszabott polgártaxa, ezért a bécsi Udvari Kamara 1764-ben kísérletet tett a taxák országos szabályozására. Az új rendelkezés a felveendő polgárokat három csoportba (polgárfi, magyar — más városból, és idegen) sorolta, a polgártaxát 2 — 48 ft között állapította meg.122 A városokat érzékenyen érintette az új polgártaxa bevezetése, hiszen ez jövedelmük jelentős csökkenését vonta maga után. Emiatt az 1770-es években több városunk (Pozsony, Székesfehérvár, Breznóbánya, Komárom, Kőszeg, Győr) tiltakozott is. A vásár- és újpolgártaxán kívül városaink számos egyéb címen is szedtek taxákat. Sopronban és Pozsonyban pl. taxát szedtek a mészárosoktól a levágott marhák után (Stückgeld). A pozsonyi mészárosok a város által szedett 1. — ft-os taxa ellen panaszt is tettek; a Magyar Udvari Kamara 30 krajcárnál magasabb Stückgeld szedését nem tartotta méltányosnak.123 Sopron város még magasabb, 1 ft 30 kr-os taxát szedett a levágott marhák után.124 117 Civ. F. 8. 1758. XI. 13. Közös jegyzőkönyv IX. 16-ról. 118 Vö. Magyarország története. Bpest, Gondolat kiadó. 1964. I. köt. 353. 1. — A városi vásárok részletes ós jó leírását adja: Horváth Mihály: i. m. 185—188. 1. 119 Civ. F. 8. 1758. XI. 13. továbbá CU. F. 26. Rote No. 506. Subd. 4. fol. 202. 1764. VII. 6. melléklete. 120 Civ. F. 2. 1755. III. 25. Selmecbányái vásárról ós piacról van szó. 121 Civ. F. 6. 1757. I. 7. továbbá CU. F. 26. Rote Nr. 510. Subd. 2. 31/1768. ápr. fol. 47. 122 CU. F. 11. Rote Nr. 1032. 202/1764. dec. fol. 594 — 599. továbbá CU. F. 26. Rote Nr. 508. Subd. 2. fol. 57. 1866. 123 Civ. F. 2. 1755. okt. 20. továbbá F. 3. 1756. I. 5., F. 4. 1756. VI. 28. 124 HHSt-A. Staatsratprotokoll. 1766/1. Nr. 822. 1766. III. 24. továbbá CU. F. 26. Rote Nr. 506. Subd. 3. fql. 58. I 764. III. 30. Sopron város Stückgeld szedésére 2 taxaszedőt is alkalmazott.
