Századok – 1966
Tanulmányok - Kállay István: Szabad királyi városaink gazdálkodása 1740–1780 között - 27
SZABAD KIRÁLYI VÁROSAINK GAZDÁLKODÁSA 41 tói. Hatáskörébe tartozott a városi rétek, legelők, kertek, pásztorok, gulyások, lovászok, kocsisok, városi istállók, kocsik feletti felügyelet. Rendszerint választott személy volt, akitől gyakorlati gazdasági ismereteket követeltek meg. Lehetett a belső tanács vagy a választott község tagja. Fizetése 40 — 250 ft között mozgott.73 Nagyobb városokban két városgazda is volt (Debrecen 1755, Kassa 1760). Helyettese a coinspector oeconomiae volt. A következő személyek voltak neki alárendelve: szolgák, kertészek, mezőőrök, pásztorok, csordások, kocsisok, lóápolók.7 4 A városi erdők felügyelete az erdőbiztos (inspector seu praefectus sylvarum, Waldmeister) hatáskörébe tartozott. Az erdőbiztos egyaránt lehetett választott vagy alkalmazott személy. Fizetése 26 — 300 ft között volt megállapítva. Legfontosabb feladata a városi erdőkben kitermelt fa értékesítése, illetve elszámolás készítése volt. Kisegítő személyei a fa-számadók, erdészek, erdőőrök voltak.75 Korszakunkban külön jelentőségre tett szert a városi árvagondnok (curator pupillorum) intézménye. Ő készítette a Magyar Udvari Kamarához felterjesztésre kerülő árvaszámadásokat, az ezzel kapcsolatos jelentéseket, Az árvagondnokok működését a bécsi Udvari Kamara különös gonddal figyelte. Különösen ügyelt arra, hogy az árvagondnok a városi tanács által az árvák mellé kirendelt gyámoktól évente számadást követeljen. Nincs adatunk arra vonatkozólag, hogy a városi árvagondnok fizetést kapott volna. A város által kijelölt árvagyámok Nagybányán a városi kasszából évente 15ft-ot kaptak.76 A tárgyalt korszakot megelőző időben jelentős szerepe volt a városi bányagondnoknak (curator foedinae). Korszakunkban csak két városban találkozunk ezzel az intézménnyel. Ő vezette a városi bányák számadását. Fizetése 80—100 ft között változott. Alárendeltje a városi bányaőr (Huttmontius) volt.77 A városi gazdaságot igazgató, ebben résztvevő személyek anyagilag felelősek voltak az okozott kárért, illetve a kasszákban észlelt hiányokért. A bécsi Udvari Kamara feljegyzései szerint7 8 az 1737-ben különböző városokban észlelt kasszahiányokból kifolyólag az azóta meghalt kamarások özvegyei még 1742-ben is fizették részletekben a kártérítést. 1754-ben Székesfehérvárott a vizsgáló bizottság utasította Viczenti Ferenc városi kamarást a 2635.— ft-os hátralék megfizetésére.7 9 73 A székesfehérvári városgazda 1770-ben 60.— ft készpénz mellett 18 mérő búzát kapott. Húsz éve állott a város szolgálatában; előbb pandúr, majd adószedő volt. A városgazda funkció társadalmi emelkedés volt számára. Városi Levéltár Székesfehérvár, Levelező könyv 1769 — 1771. 1770. febr. 3. 74 Ezek a városi alkalmazottak egyúttal a városi allodiumon is dolgoztak, de a városgazda felügyelete alatt állottak. 7"' Az erdőinsp.ektorhoz beosztott személyek fizetései egyes városokban: perceptor lignorum : Sopron 1758 70,- ft Förster: Pozsony 1775 2 fő à 109,30 " Auförster : Pozsony 1775 2 fő à 91,15 " custodes sylvarum: Szakolca 1755, 8 fő à 30.— " Bártfa 1756, 2 fő à 30.- " Újvidék 1776, 2 fő à 40,— " 76 HU. Rote Nr. 928. 1762. dec. 21. fol. 248. köv. 9. pont továbbá CU. F. 26. Rote Nr. 516 Subd. 5. 287/1773. febr. fol. 108. köv. továbbá uo. Rote Nr. 519. Subd. 3. 145/1774. márc. fol. 3. v. 77 A városi bányákkal a későbbiek során — a bevétel, ill. kiadási résznél — foglalkozom. 78 HU. Rote Nr. 772. 1742. nov. 14. fol. 178. köv, A tanácsosokat a 14,000,— ft-os hiány miatt 1737-ben el is bocsátották állásukból. 7e Civ. F. 1. 1753. okt. 27. és 1754. febr. 14. Ebben az évben vizsgálat folyt a székesfehérvári városi bíró, Nagy János ellen. A vizsgálatot Vajay László vezette. 1753. ápr. 9-i jelentése szerint (Civ. F. 1. fol. 53 — 59) a városi tanács az 1749/50 évi kamarási számadásokat alig ellenőrizte. 1748-ban 21,000.—ft bevétele volt a városnak, amiből csak 16,500.— ft került elszámolásra. Az árvapénzből 3000.— ft hiányzott. A vizsgáló biztos végösszegben 6700.— ft hiányt állapított meg. Jelentése szerint a napidíjakat mindig ugyanaz a 3 — 4 tanácsos kapja, mert a többi írástudatlan, nem lehet őket bírósági aktus céljából kiküldeni. — 1753. júl. 31-én külön uralkodói Handbillet foglalkozott a városban tapasztalt hiányosságokkal. A kamarás által fizetendő kártérítést az uralkodó végül is 1757. ápr. 11-én elengedte (Civ. F. 6. 1757. ápr. 11.).
