Századok – 1966
Tanulmányok - Kállay István: Szabad királyi városaink gazdálkodása 1740–1780 között - 27
42 KÁI.LAY ISTVÁN A városi pénzekkel elkövetett visszaélés nem jelentett minden esetben a városi szolgálatból való elbocsátást. Oláh István, volt debreceni kancellista városi pénzzel elkövetett visszaélés miatt olyan kisebb állásba került, ahol számadásokkal, elszámolásai nem volt dolga. A bécsi Udvari Kamara leirata azonban megjegyzi, hogy a kancellista e visszaélés által városi nyugdíjra való jogosultságát elvesztette.8 0 Hasonló eset fordult elő 1775-ben Selmecbányán, ahol az egyik tanácsos özvegye elhalt férje városi tartozása miatt nem kapott nyugdíjat.8 1 П. VÁROSI BEVETELEK Szabad királyi városaink bevételei többféle forrásból származtak. A marxista történetkutatás újabb megállapítása szerint ezek nagyrészt a feudális járadék részei voltak ; városaink bevételeik tekintetében nemesi birtokosok módjára jártak el.8 2 A városi bevételek nagy része a privilegiumlevelek, valamint a szokásjog által biztosított feudális jogokon alapult. E jogokat minden szabad királyi város, sőt egyes privilegizált mezővárosok is gyakorolták.8 3 Tanulmányunkban városi bevételeken a városok által beszedett, házi kasszájukban kezelt és háziszámadásaikban feltüntetett összegeket értjük.84 .Ezeket a bevételeket a városok által készített és felterjesztett számadások rovatai tartalmazzák, melyeket az alábbi csoportosításban tárgyalunk:8 5 80 CU. F. 26. Rote Nr. 524. Subd. 1. 56/1775. ápr. fol. 50-65v. Oláh István eredetileg nyugdíjazását kérte, ezért beszél a kamarai leirat a nyugdíjról. 81 CU. F. 26. Rote Nr. 525. Subd. 3. 105/1775. okt. fol. 3. Férje 631,— ft 12 d-ral volt adós a tanácsnak. — Arra is van példa, hogy a bécsi Udvari Kamara a hiány megfizetésére a kamarásnak részletfizetést engedélyezett: pl. 1777-ben Mayer Mihály, volt pesti városi kamarásnak. Az adósság 12,084 forint volt (Cu. F. 26. Rote Nr. 530. Subd. 1. 144/1777. jún. fol. 502 — 506). 82 Pach Zs. P. : i. m. 162. 1. 83 A mezővárosok a bormérés mellett az alábbi jogokat gyakorolták: serfőzés, pálinkaégetés, húsmérés, őrlés, téglaégetés, halászat, vadászat, madárfogás. — Csizmadia A.: Az egyházi mezővárosok jogi helyzete és küzdelmük a felszabadulásért a XVIII. században. 17. 1. 84 A tanulmányban szereplő pénzösszegek — ha külön megjelölés nincs — magyar forintban értendők. Megemlítendő, hogy a bérek és árak a tárgyalt korszakban lassú emelkedést mutatnak. Magyar munka hiányában Alfred Francis Pribram megállapításait (Materialien zur Geschichte der Preise und Löhne in Österreich, Wien. 1938. 107, 116, 274—275, 310 — 311, 339 — 343, 349 — 350, 476. 1.) vettük alapul. E szerint egyes árak és bérek a következőképp alakultak (osztrák forintban): Búza (bécsi mérő, 40,74 liter) Bor (vödör, 56,58 liter) Korszakunkban 1 font marhahús 5 ft 24 kr-ról 5 ft 50 kr-ra emelkedett, a borjúhús 7-ről 6, a disznóhús 7-ről 7 kr-ral csökkent. A bécsi Bürgerspitalon dolgozó kőműves- ós ácslegények, valamint a kórház összes alkalmazottainak bére változatlan maradt. 85 Csizmadia A. (i. m. 32. 1.) a városi bevételeket következőképp csoportosítja: földbirtoli(bérlet)-, hasznos jogok- és adókból származó bevételek. 1740 114, ft 25 kr 1754 119 " 70 kr 1761 117 " il 1775 119 " 21 " 1779 120 " — " 1741 114 ft 4 kr 1749 95 " 5 1757 120 " M 1766 160 " 6 "
