Századok – 1966
Tanulmányok - Kállay István: Szabad királyi városaink gazdálkodása 1740–1780 között - 27
40 KÁI.LAY ISTVÁN 100 ft lehetett. Egyes városokban (Debrecen 1755: 4 fő; Kassa 1760: 2 fő; Szatmárnémeti 1767: 2 fő; Nagyszombat 1773: 2 fő; Pozsony 1755: 4 fő) egyidejűleg több vásárfelügyelő is működött. Segédszemélyei a ponderator, mensores frumenti, adjunctus és a subinspector voltak.66 Egyes városok, melyek a jus patronatust is gyakorolták, külön személyt állítottak az egyházi kassza kezelésére (inspector seu curator ecclesiae). Az ő feladata volt az egyházi pénzek kezelése, azokról számadás vezetése. Választott személy volt, rendszerint a választott község tagja. Fizetése 12 —100 ft között mozgott. Mivel a városok kezén jelentős egyházi pénzek halmozódtak fel, az inspector ecclesiae tisztsége fontos funkció volt.67 A városi gazdasági igazgatás egyik legfontosabb személye a városi allodium felügyelője (villicus seu hospes allodii, Stadt-Mayer) volt. Funkciójának jelentősége a városi allodium nagyságától függően változott. Legtöbb városban alkalmazott személy volt, akitől szakmai ismereteket is megkívántak. Fizetése évi 20 —170 ft között váltakozott. Helyettese a viceinspektor volt.68 Az allodium-felügyelő rendelkezésére nagyszámú segédszemélyzet állott: szolgák (satrapa allodii), raktárosok (magazinarii), frumentarius inspector, famulus.69 A városi allodium felügyelőhöz csatlakozott a városi (rendszerint allodialis) szőlők felügyelője (curator vinearum). Rendszerint választott személy, a választott község tagja volt. Fizetése 5 — 40 ft lehetett. Segédszemélye az obambulator seu custos vinearum volt.70 A városi jobbágyfalvak feletti felügyeletet a városi ispán (spanus civitatis) látta el. Feladata volt az úrbéri szolgáltatások ellenőrzése, illetve az 1760-as években a városi falvak számára készült urbáriumok összeállítása. Ő foglalkozott a városi jobbágyok panaszos ügyeivel is. Rendszerint a választott község állította tagjai sorából. Gazdasági gyakorlati ismereteken kívül más ismerettel nem kellett rendelkeznie. Fizetése 30—100 ft között váltakozott, a város nagyságától, illetve a jobbágyfalvak számától függően.71 Fontos funkció volt a városgazda (oeconomus civitatis) hivatala. Amint a különböző városokban használt elnevezések72 is mutatják, nehéz elválasztani az allodium-felügyelő funkciójától. Feltehetőleg a valóságban sem volt mindenütt elválasztva egymás* 66 A vásárfelügyelő funkciója nehezen választható el a vásárbíró funkciójától. Legtöbb városunkban a két funkció egybeesett. 67 Az egyházi kassza kezelése városonként változó módon történt. Egyes városokban ebből a kasszából fizették az egyházi személyeket, más városokban az egyházi pénzeket is a házikasszába vételezték be. 68 Civ. F. 3. 1756. ápr. 6. 69 Az allodium felügyelő segédszemélyeinek fizetése egyes városokban: Satrapa allodii: Bártfa 1756 30.— ft Sopron 3 fő 1760 à 20.— " frumentarius inspector: Kassa 3 fő 1760 à 24.— ft famulus: Ózólyom 1758 34,— " viceinspektor: Pozsony 1775 170.— " 70 Székesfehérvári szőlőcsősz alkalmazásáról lásd: Kolozsváry Sándor—Ováry Kelemen: Magyar törvényhatósági jogszabályok gvűjteménye (Bpest. 1904) V. 2. köt. 516. 1. 71 Sopron város falvai feletti felügyelettel foglalkozva Jenny Ilona (Sopron úrbéri falvainak viszonya a városhoz 1765 —1836, Pécs, 1930. 29. köv. 1.) a falvak felügyeletével megbízott inspektor hatáskörét az alábbiakban foglalja össze: — a tanács intézkedéseit közli a községgel, — jelen van a falusi bíró és esküdtek választásánál, illetve azt irányítja, — a szükséges leltárakat, becsléseket elkészíti, — bérbeadja a város beneficiumait, a bérlőkkel szerződéseket köt. Jenny Ilona szerint a felügyelő robotmunkával nem foglalkozott, „ez akkor még a falusi bíró dolga volt". 72 Inspector oeconomiae; bonorum inspector; oeconomus; villicus civitatis.
